8.rész – Csodás este

Nagyon kíváncsi leszek, mit szóltok ehhez a részhez. Szívesen várom a kommenteket!;)Hozzáfűznivalóm a képhez:  so, so sexy, sex, sex sexy.:$$♥♥
[a kövi részt csak vasárnap este vagy csak hétfőn délután tudom hozni, mert Balcsin leszek.:D]

Leila sokat segített, de még így se nagyon tudtam, hogy merre menjünk. Elővettem a laptopot, hogy neten keressek egy parkot vagy valamit. „Gúglin” rákerestem Budapest térképére és sikerült találnom egy egész szimpatikus helyet. Úgy döntöttem, hogy csak részben fogadom meg Lei tanácsát. Elviszem Jenit egy egyszerű kajáldába, utána elmegyünk a kiszemelt parkba és a gitárom is velünk tart. A terv megfogalmazása után indultam, hogy feltúrjam a hotelszobát, hogy megtaláljam a gitárom. Még mindig nem találtam mikor a srácok rontottak be és elvágódtak az ágyon.
- Mi ez a kupi? –érdeklődött Louis.
- Keresek valamit –feleltem könyékig a bőröndömben turkálva.
- És nincs meg, mi? –nevetett ki Harry.
- Amint látod! –pillantottam rá bosszúsan.
- Mit keresel? –állt fel Zayn –segítek.
- A gitárom –kutattam tovább.
- Azt nem otthon hagytad? –ült fel Niall az ágyon.
Kiegyenesedtem.
- Baszki –csaptam a fejemre. Tényleg otthon hagytam.
A többiek kiröhögtek.
- Nem vicces –húztam össze a szemem.
- Csak egy kicsit –nevetett Lou.
- Amúgy miért kell? –kérdezte Zayn.
- Elakartam vinni este –huppantam le az ágy szélére.
- Odaadjam az enyém? –kúszott mellém Nialler.
- Kérlek –fordultam felé.
- Oké. –üvöltötte. Leugrott az ágyról és kiviharzott a szobából. Vagyis viharzott volna, mivel menetközben megbotlott a küszöbben. Épp felálltunk volna, hogy odamenjünk megnézni jól van-e, mikor hirtelen felpattant.
- Jól vagyok –kiáltotta és el is tűnt. A srácokkal röhögésben törtünk ki. Pár perc múlva megjelent az ajtóban, kezében a hangszerrel. Kivette a tokból és a kezembe nyomta. Elkezdtem rajt játszani, de szörnyen el volt hangolódva.
- Te meg mit csináltál ezzel? –adtam neki vissza.
- Jöttem ki a szobámból és megint elestem. De nem tört el! –emelte ki a lényeget.
Ismét a röhögésünktől vízhangzott a hotel.
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces –durcázott Niall. –Gondolom, akkor ez sem kell –rázta meg a gitárt és beletuszkolta a tokba.
- Várj! –szóltam rá megakadályozva a cipzár behúzásában. Kirángattam a hangszert a helyéről és behangoltam. Próbaképp a One Thing eljátszásába kezdtem. Persze a fiúk sem maradtak tétlenek, éneklésbe kezdtünk. Mivel eléggé hangosak voltunk és mivel a szőkeség nyitva hagyta az ajtót, pár lány sikítozott a szobám előtt. Végig énekeltük a dalt, aztán kiosztottunk pár aláírást és fotózkodtunk is velük. Hamar elment az idő, nagyjából fél órám volt tusolásra és öltözésre. Elköszöntünk a lányoktól. Én berohantam a fürdőbe, a többieket pedig megkértem, hogy keressenek nekem valami ruhát. Tusolás végeztével kiléptem a fürdőből és rápillantottam a kikészített ruhákra. Ha egy szandált zoknival hordó embert kértem volna meg, hogy segítsen akkor is jobb lett volna az eredmény. Biztos, hogy nem az én cuccaim közül szedték ezeket. Rikító sárga, szűk, csőfarmer. Sötét mégis élénkvörös póló. Női Kalap. És zárásnak egy magas sarkú csizma. Hasukat fogva röhögtek.
- Kösz a segítséget –haladtam el mellettük. Feltéptem a bőröndjeim tetejét és kutatni kezdtem. Végül egy világosbarna hosszú gatya és egy sima szürke, mintás póló mellett döntöttem. Felöltöztem, de nem csak én vettem fel másik ruhát. Harry állt előttem az imént említett, nekem kikészített cuccban.
- Miért nem mész ebbe? –mutatott végig magán. –Nekem jól áll! Rajtad is jól mutatna –kacsintott. Végig futott rajtam a hideg, nem jó értelemben.
- Szent sz*r, Harry. Te nem vagy normális! –jelentettem ki.
- Tudom! –bólintott. Zayn előkapta a mobilját és lefotózta.
- Ne, hogy fel merd tenni Twitterre! –indult meg felé Harry.
- Ó, dehogy nem! –menekült előle Zayn. Próbált fellépni a Twitterre, de rohanva nem ment könnyen. Harry menet közben ledobta a csizmát, így már gyorsabb volt. Zayn rávette magát az üldözöttre, a telefon kirepült a kezéből, mindketten a földön fekve lökötték egymást, hogy elérjék. Mielőtt valamelyik megfogta volna odamentem és felvettem. Egyszerre kiáltottak rám:
- Ugye nem rakod fel? –ez Harry volt.
- Ne, hogy kitöröld! –ez pedig Zayn.
Átküldtem magamnak, majd letöröltem Zayn telójáról.
- Csak ezen van rajt –ráztam meg a mobilom- ha még egyszer valami hasonlót csinálsz –mutattam végig a ruháján- esküszöm felrakom.
- Oké –tápászkodott fel.
- Ne már! –állt fel Zayn is.
- Na, nekem mennem kéne! Harry! Elkérhetném a kocsid? –kérleltem.
- Egy feltétellel! Kitörlöd a képet –jelentette ki.
- Biztos, hogy nem –válaszoltam.
- Hát akkor nem kapod meg –rázta meg maga előtt a járgány kulcsát.
- Dehogy nem –rántottam ki a kezéből. Felkaptam Niall gitárját és kifelé indultam. –Sziasztok –fordultam hátra. Harry a középső ujját mutogatta nekem, válaszul kiöltöttem a nyelvem.
Lerohantam a kocsihoz, bepattantam, a gitárt a hátsó ülésre dobtam és elindultam. Viszonylag könnyen odataláltam Jeniék házához és a gps csak keveset segített.  Kimásztam az autóból és becsöngettem. Leila nyitott ajtót.
- Szia –mosolygott rám.
- Szió. Jeni? –néztem a háta mögé.
- Itt vagyok –jelent meg az ajtóban. Nagyon jól nézett ki.
- Gyönyörű vagy! –néztem rajt végig, majd pördült egyet.
- Köszi –elpirult, nagyon tetszik ilyenkor.

*Jeni szemszög*

Liam elég furcsán nézett rám, majd megszólalt:
- Gyönyörű vagy! –mire én elpirultam. Nem igazán éreztem jogosnak, mert végül egy egyszerű világosszürke csőfarmer, egy világoszöld fölső, barna bőrdzseki és bokacipő együttest választottunk Leiel.
- Köszi.
- Indulhatunk? –tartotta kezét.
- Természetesen –karoltam belé.
- Sziasztok! –köszönt el Leila.
- Szia –búcsúztunk. Az ajtó becsukódott.
- Leila nálatok marad? –kérdezte Liam a kocsi felé menet.
- Persze, családtagnak számít. Akkor is szokott nálunk lenni, ha én nem vagyok itthon. -mondtam, válaszul mosolygott.
Az autóhoz érve kinyitotta nekem az ajtaját. Bekászálódtam és megvártam, míg ő is beül. Elindultunk, én meg azon agyaltam, hogy hogy került ide, Magyarországra Harry kocsija. Kicsit körülnéztem, mivel még csak hátulról csodálhattam meg a járművet. A hátsó ülésen megpillantottam egy gitárt, szóval gitározni is fog. ÉLJEN!
- Egyébként mit keres itt Harry autója? –kérdeztem rá.
- Ezzel jöttem –mutatott körbe.
- Úgy értem, hogy ide. Budapestre –nyomtam meg városnevet.
- Ja, fogalmam nincs. Hazza nem mondta, mi meg nem kérdeztük. De jobb is, ha nem tudjuk –nevetett.
- Igazad lehet, –helyeseltem- és hova megyünk?
- Aki kíváncsi hamar megöregszik! Amúgy arra gondoltam, hogy eszünk valamit, utána meg… azt majd meglátod. Éhes vagy? –fordult felém egy pillanatra.
- Egy kicsit –válaszoltam.
 Aranyos kis kajáldát talált. Hétköznap lévén nem voltak sokan és aki ott is volt nem foglalkozott azzal, hogy a One Direction egyik tagja mászkál arra. Teraszos vendéglő, a szél épphogy csak fújdogált, ezért kiültünk. Nagyjából egy órát töltöttünk ott, majd elindultunk a meglepetés hely felé.
- Most már igazán elmondhatnád, hogy hova megyünk! –kérleltem a kocsiban ülve.
- Na, jó. Elmondom –adta be a derekát- Találtam egy kisebb parkot a közelben. Gondoltam valami csöndesebb helyre menjünk, és ez megfelel. –mosolygott. Én csak bólintottam. Az úton folytattuk az étteremben abbahagyott beszélgetésünket. Mesélt a tesóiról, a szüleiről, barátairól, de megtudtam még pár háttérinfót a turnékról is, meg persze a többiekről is mesélt érdekes dolgokat. Nemsokára elértük a célunkat. Nemigen láttam hol vagyunk, mivel már sötét volt és az utca lámpák elég gyéren világították be a környéket, bár ismerősnek tűnt. Tudom, hogy jártam már ott, de nem ugrott be mi is az a hely. Liam leállította a motort, majd hátranyúlt és ölébe vette a gitárt, az orrom alatt elvigyorodtam. Hipersebességgel szállt ki a járgányból és még mielőtt én is ezt tettem volna ott termett az ajtómnál és kitárta előttem. Jaj, de édes tőle!
- Köszi –szálltam ki.
Átmentünk az úttesten a parkhoz.
- Fázol? –kérdezte.
- Kicsit sem –tényleg nem fáztam, tökéletes idő volt.
Csendben sétáltunk a park szíve felé. Nem kínos csönd volt, inkább kellemes. Halkan fújt a szél, csak a levelek zörgéséből lehetett tudni, hogy fúj. Ezt hallgattuk és nézegettük a növényeket, látszott rajtuk a tavasz közeledte. Találtunk egy szimpatikus padot, leültünk, kérdezgettem még egy kicsit, jó volt hallgatni. Aztán én következtem, szintén a családomról és a barátaimról meséltem.
- …Leila még akkor is mellettem volt, mikor Dáviddal szakítottunk. – témánál vagyunk, kellett nekem felhozni.
- Dávid? –érdeklődött.
- A volt barátom, de nem jártunk sokáig. Nem Ő volt a nagy szerelem, viszont közömbös sem volt számomra –magyaráztam. –De hagyjuk is. Mi volt közted és Danielle Peazer között? –érdeklődtem.
- Hát, tudod – habozott. Rámosolyogtam jelzésül miszerint nem zavar, ha erről beszélünk. Meg amúgy is én kérdeztem. – Igazából csak szimpatizáltunk egymással. Bár én többet szerettem volna, de a korkülönbség miatt végül nem jártunk.
- Oh – bólintottam.
- Szeretnéd, hogy játsszak valamit? – cipzárazta ki a gitártokot.
- Igen –mondtam és egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
- És mit akarsz hallani? – húzta ölébe a hangszert.
- Öhmm – agyaltam – I wish ?! – inkább kérdeztem, mint mondtam, mert szívem szerint a világ össze dalát meghallgatnám tőle.
Liam belekezdett kedvenc számom gitározásába, de nem énekelt. Kicsit csalódott voltam.
Lejátszott pár akkordot, majd megállt.
Felnézett rám.
- Csak kipróbáltam, hogy megy-e még – jelezte, és újból belekezdett a kedvenc dalomba, most már énekelte is. Csodálva figyeltem, hallgattam Őt. Éreztem, hogy szemeim úgy csillognak, mint még soha. Fülem pedig kizárja az összes zajt az ő és gitárja hangján kívül. Nagyjából három és fél perc múlva vége lett a dalnak.
- Na? Hogy tetszett? – nézett rám gitárjáról.
- Azta! – ennyit tudtam kinyögni, mire ő elnevette magát.
- Azért ennyire nem vagyok jó. – szerénykedett.
- Ó, dehogyisnem! Az akusztikus dalok nagyon jól állnak. Élőben, ilyen közelről még jobb a hangod! – dicsértem.
Kicsit elpirult, ami fura volt, hisz egy ideje már énekel és biztos nem én voltam az első, aki ilyeneket mondott neki.
Még énekelt pár dalt: What Makes You Beautiful?, One Thing, More Than This, Moments. A One Thing utolsó akkordjánál ásítottam egy nagyot. Nem azért mert unatkoztam, hanem lefárasztott ez a nap.
- Tán nem kimerítettünk ma? – tapintott rá a lényegre.
- Csak egy kicsit – válaszoltam egy újabb ásítás kíséretében.
Liam egy újabb dal játszásába kezdet. Ismertem azt a számot, de hirtelen nem ugrott be melyik is az. Lassú dal, még jobban elálmosodtam tőle. Éreztem, hogy lassan közelít a fejem Liam válla felé, miközben a szemeim lecsukódnak.
Arra lettem figyelmes, hogy a lassú dal helyett telefoncsörgés szól. Kinyitottam a szemem és Harry kocsijában találtam magam. Valószínűleg elaludhattam. Liam halkan suttogott mobiljába. Elemeltem a fejem az ülés támlájáról és felé fordultam, jelezvén hogy már nem alszom. Észrevette hogy ébren vagyok, már normál hangon telefonált.
- Most viszem haza…Igen Harry, nem sokára…Igen viszek kaját Niallnek…Majd megyek…Nyugi, semmi bajom…A kocsinak se…Neked is szia! – köszönt el és sóhajtott egyet. –Hihetetlen ez a gyerek! Jól aludtál? – villantott felém egy hihetetlen édes mosolyt.
Bólintottam – Sajnálom.
- Mit? – most már az utat figyelte.
- Hogy bealudtam – a műszerfalat fürkésztem.
- Ugyan! – legyintett - Aranyos vagy mikor alszol – jegyezte meg.
- Na meg persze – nevettem.
- Tényleg! – hallottam a komolyságot a hangjában.
- Ez esetben köszönöm – vörösödtem el még jobban. – Mennyit aludtam? – néztem fel rá.
- 20-25 percet. Elsőre nem tűnt fel, hogy elaludtál. Úgyhogy énekeltem még pár dalt. Amikor észrevettem hogy a vállamon szuszogsz, hagytalak még pihenni 10 percet. Kocsival szintén nagyjából 10 percet megyünk. Tehát igen: kb. 20 perc.
- Hát. Tényleg sajnálom és köszi hogy nem ébresztettél fel! – fürkésztem az arcát.
- Semmiség – mosolyodott el, majd bekapcsolta a rádiót.
A támlára hajtottam a fejem, miközben egy újabbat ásítottam. Valami tuc-tuc zene ment. Még ez sem zavart meg az elalvásban, megint álomra csukódtak a szemeim.
Legközelebb másnap reggel keltem fel, az ébresztőmnek köszönhetően. Nagy nehezen kikeltem a pihe-puha ágyamból, elkészülődtem és a konyhát vettem célba, hogy reggelizzek valamit. Oda érve anyut találtam egy tál müzli mellett.
- Jó reggelt Kincsem! –köszöntött – Ez a Tiéd! – tolta elém a tálat.
- Neked is. Köszi – kezdtem bele az evésbe.
- Na és mi volt tegnap? Mesélj! – kérlelt – Ja, amúgy  az a One Direction-ös  fiú hozott haza az ölében, ha nem emlékeznél. – mondta.
- Oh, tehát így kerültem az ágyamba – bár gondoltam, hogy nem álmomban másztam haza – Na szóval… - kezdtem a mondókámba. Még a kajáldába sem értünk a mesémben, mikor apa hatalmas, az előszobából jövő „Jesszusom!” kiáltással félbe szakított.
 - Mi van? – hallottam húgom kíváncsi üvöltését, szintén az előszoba felől. Ezt fél perc csönd követte. Anyuval összenéztünk, majd ő elindult a baj irányába. Két lépésre volt a konyhaajtótól, mikor Nina viharzott be rajta. Elém lépett és egy összetekert újsággal kezdett el csapkodni.
- Te meg mit képzelsz? Miért nem mondtad? Tehát itt voltál tegnap. Utállak! – üvöltött ütögetés közben. Nem értettem mire fel mind ez. Kitéptem a kezéből a meggyűrt napilapot és széthajtottam.
Ami a címlapról nézett vissza rám, valósággal sokkolt.