6.rész - Kettesben

Ez az egyik kedvenc részem(: Remélem nektek is tetszeni fog! Jó olvasást!((:

[Kicsit rövidebb rész lett, bocsi.:s]

A szobába több kicsi ablak engedte be a fényt, oda sétáltam az egyikhez. A fiúkat nem igazán zavarta, hogy üres a medence; bemásztak.
- Menjünk le mi is –indult el Zayn. Karon ragadta Niallt és Leilát is.
- És Liam? –kérdezte Niall már az ajtón kívülről. –Aucs, ezt miért kellett?
- Tudod, hogy Liam nem szereti a hideget. –válaszolta Zayn. Kicsit sem volt átlátszó, hogy kettesben akarnak hagyni minket, de hálás voltam érte.
Pár percig hallgattuk az ablakon beszűrődő visítozást, végül meguntam a köztünk beállt csendet és sétálgatni kezdtem. A fal színét nem lehetett megállapítani, egy négyzetmilliméter sem látszódott belőle a plakátoktól, poszterektől. Javarészt mi voltunk felfüggesztve, viszont volt még 3 másik srác, akikről majdnem ugyanannyi kép nézett vissza rám, mint amennyi rólunk volt.
- Ezek kik? –mutattam az egyik poszterre. Kicsit elfogott a féltékenység és ennek következtében eléggé gúnyos fejet vághattam.
- Ne vágj ilyen fejet –dobta nekem a maciját- amúgy meg az Apollo 23, imádom őket. –vigyorodott el.
Felvettem a macit a földről és jó szorosan ölelgetni kezdtem.
- Cöh, Apollo 23.
- Megfujtod a macim –üvöltött rám, mire gyengébben kezdtem ölelgetni- így már jó. És mi az, hogy cöh? Igen is nagyon jók és ők is az X-Faktorban tűntek fel, úgy, mint ti. Minden értelemben úgy, őket is utólag rakták össze. Tehát ne cöccögj itt nekem. –szidott le.
- Oké, akkor mutasd meg egy számukat –tuti nincsenek olyan jók, mint mi. Lehet, hogy egy kicsit nagyképűen hangzik, de a féltékenység szólt belőlem. Jeni oda sétált a hifihez, berakott egy cd-t. Először egy ismerős hang ütötte meg a fejemet. Az a hang volt, ami az X-Faktorban ment, azalatt amíg az óriási X a föld felé zuhan. De a lány tovább léptetett.
- Ez meg mi volt? –érdeklődtem.
- Sok minden van ezen a cd-n. Többek közt az X-Faktorban énekelt számaitok is, a ti előadásotokban. –visszafordult a lejátszóhoz és tovább nyomkodta, míg végül abba nem hagyta. Csendben füleltem a dalt, kíváncsi voltam kiért/kikért rajong még ennyire rajtunk kívül. Kb. 4 perc múlva vége lett számnak.
- Vélemény? –egész közel jött hozzám, ha mást gondolnék, se tudnék negatív választ adni.
- Nem is rossz. Jó a hangjuk és maga a dal is egész jó. –alkottam véleményt a dalról. Ahogy kiszedtem a szövegből a címe I Run To You lehetett, mivel ezt ismételgették sokszor.
- Na, ugye? –lépett hátra egy gyönyörű mosoly kíséretében.
- Hadd lássam csak miket hallgatsz még! –sétáltam a hifi felé, kezemben továbbra is a macit tartva. Bele-bele hallgattam egypár számba, amikor megakadtam egynél.
- Ez mi? –néztem rá kérdőn.
- The Wanted, tudom, hogy nem igazán szívlelitek őket, de szerintem jó számaik vannak. –az egész feje vörös lett.
- Nem baj –közelebb mentem hozzá- csak furcsa, mivel minden Directioner utálja őket, de, hogy őszinte legyek néha-néha én is belehallgatok a számaikba.
- Tényleg? –kerekedett el a szeme.
- Igen, de shh –tettem mutatóujjam a szájára. Eleresztett egy ravasz vigyort és kiáltásra nyílt a szája, ezért rátapasztottam az egész tenyerem. Nem hagyta ennyiben. Megnyalta a kezem és elüvöltötte:
- Chasing the sun!
Füleltünk, hogy meghallotta-e valaki, elsősorban a srácoktól féltem, de senki. Szerencsém volt.
- Ha ezt megtudják, kicsapnak a csapatból!
- Biztos nem, de azért megőrzöm a titkod –rám kacsintott. - Na, de hallgassunk valami mást –ismét a hifit vettem irányba és elkezdtem kapcsolgatni. Találomra megállítottam egynél. –Ez mi?
- Nelly-Just a dream, az örök kedvenceim közé tartozik. –ütemre mozgatta a fejét.
Szép szám és lassú. Támadt egy hirtelen ötletem. Odaléptem hozzá egyik karom a derekára helyeztem a másikat pedig oldalra tartottam és vártam, hogy belehelyezze sajátját. Megleptem, de belement és lassúztunk. Nem épp erre találták ki a számot, de nem igazán zavart, legalább egy lépcsőfokkal feljebb léptem, léptünk. Jó érzés volt, hogy ilyen közel van, furcsa, hogy ezt érzem, pedig alig ismerem, de hát nem is én lennék. Meglepően jól táncol, könnyű vezetni, hagyja és gyönyörűen mozog. Sajnos ez a pillanat sem tart örökké. A dal végeztével megint egy X-et hallottam a föld felé suhanni. Az Only girl indult el, mi pedig elengedtük egymást, de 1 méternél nem mentünk távolabb. Jeni nevetni kezdett a szám közben.
- Te meg min nevetsz? –kérdeztem rá.
- Ez a kedvenc részem a számban. Sőt, az összes számban. Olyan édesen mondod a yeh-t. –továbbra is mosolygott, ám most társult hozzá az elpirulás.
- Ez? –bámultam rá. –Te tudod.
- Igen, én tu… –nem tudta befejezni, félbeszakította egy kintről jövő éles visítás. Jeni oda rohant az egyik ablakhoz, én a mellette lévőt választottam. Meg is bántam, túl nagy a távolság. Kilesve az ablakon érdekes látvány tárult elénk: Zayn, Louis és Niall az üres medencében, dzsekiben (út közben vehették fel) ugrándoznak és fröcskölik egymást a semmivel. Harry eközben a medence szélén áll karjában a sikítozó Leilával. Célja a lány medencébe juttatása. Ez mind szép, jó és átlagos lenne, ha nyár lenne. De tél végén kicsit furcsán mutat. Majdnem kiestem az ablakon nevetés közben. De bent tartott az a gondolat, hogy Jeni ott áll tőlem 2 méterre, amit jelen pillanatban soknak éreztem, így odaálltam mellé. Elég kicsi ablakok vannak, tehát nagyon közel kerültem hozzá. Nem kellett sok idő mire feltűnt neki, hogy ott állok.
- Már megint azt csinálod! –fordult felém.
- Bocsi, –hátráltam egy lépést- de már mondtam, hogy nem kéne zavarnia.
- Nem zavar, csak még mindig nem fogtam fel, amit lent mondtál. –a földet bámulta.
- Pedig érthető voltam és jó lenne, ha lassan megértenéd –végre felnézett rám, válaszul egy bátorító mosolyt küldtem felé, mire ő is elmosolyodott.
Csengettek. Megjött a pizza. Amíg Jeni kinyitotta az ajtót és hozta a kaját addig én összeszedtem a többieket. Visszamentünk a szobába, ott végeztük ki a körformájú kaja-csodákat. Hamar betoltuk őket, már mindenki az éhség határán volt. Beszélgettünk még egy darabig. Sok mindent megtudtunk a lányokról és mi is meséltünk magunkról. Persze sok mindent már ezelőtt tudtak, de gondolom, más lehet a mi szánkból hallani. Nem sokára eljött a búcsú ideje is, későre járt.
- Akkor holnap megmutatjátok a várost? –érdeklődött Zayn. Már a ház előtt álltunk.
- Természetes –mosolygott válaszul Jeni.
- Rendben akkor holnap –búcsúztak el a többiek. Beszálltak a kocsiba, én külön akartam elköszönni. Nagy szerencsémre Leila is ott állt, de nem sokára vette a lapot. Elbúcsúzott és lelépett.
- Köszi szépen mindent, jó nap volt –háláltam meg a vele töltött napot.
- Szívesen. Tényleg jó volt –jelentette ki az egyértelműt.
- Akkor holnap, szia, jó éjt –köszöntem el.
- Holnap –biccentett- aludj jól. –Odalépett hozzám és egy puszit nyomott az arcomra- szia.
Tökéletes zárása a napnak.

*Jeni szemszöge*

Nem tudom, hogy honnan szedtem össze ennyi bátorságot, egyszerűen puszit nyomtam az arcára, de azt hiszem ez volt eddigi életem legjobb döntése. Hihetetlenül elpirult, én is. A kocsiból pedig hangos füttyögés és huu-zás követte akcióm. Megvártam, amíg kigördülnek az utcából és csak utána mentem be a házba. A vacsi már meg volt, tehát maradt a pancsolás. Gyors letusoltam és átvedlettem a pizsimbe. Hirtelen eszembe jutott, hogy holnap suli van én meg semmit se tanultam, ezért fejbe csaptam magam és furcsa mód nem fájt, tehát nem maradt meg Nina fejelése. Hamar átfutottam az óra rendem: ebből lehet, hogy felelünk, de csak lehet, ebből lehet, hogy röpi, de ez is csak lehet, erre nem kell semmi, és erre sem, erre házit kéne írni, majd holnap reggel elintézem. Tanulás letudva. Már csak reménykednem kell, hogy nem én felelek és a röpi elmarad. Jöhet az alvás. A hifimhez mentem és elindítottam a cd-t ott ahol le volt állítva. Only girl, 1D változata. A közepe fele járt, ezért előretekertem; hallanom kellett a kedvenc részem. Miután ez is megvolt, lecseréltem a lemezt az altatósomra, befeküdtem az ágyamba és magamhoz öleltem a macim. Furcsa illatra lettem figyelmes, Liam illata ráragadt mikor megfujtogatta, nagyon finom parfümje van. Egy ideig a mai napon agyaltam. A bújócska, a közös kerti beszélgetés, a dedikálás, a szobai közös beszélgetés, Liammel a szobámban, zenei ízlésem Liamre zúdítása, a tánc, az üres medencében fürdők látványa, a pizzázás, a búcsú. Összességében csodás napnak mondhatom. És van még valami, ami mellett nem mehetek el. Ez pedig Harry és Leila. Úgy tűnt a srácnak nem közömbös a barátnőm és tuti, hogy Leinek is bejön göndörke. Kíváncsi leszek a folytatásra.
 Kivételesen hamar benyomtam a szunyát, elfáradtam az előző napban. A kelés is furcsamód egyszerűen ment, nagyon várom a délutánt. Azt beszéltük a srácokkal, hogy majd felhívom Liamet, ha végeztünk a suliban és ők idejönnek értünk. Pillanatok alatt felöltöztem, végeztem a házival és a reggelit is bedobtam, indulásra készen álltam. Pár méterre voltam a buszmegállótól, de Leilát sehol sem láttam, pedig általában ilyenkor már itt szokott lenni. Csak egy lány ült ott, aki kicsit ismerős volt, így messzebbről, de nem ismertem. Amikor odaértem a buszmegállóhoz leesett az állam. Az ismerős lány Lei volt, de nem a megszokott csíkos fölső, nadrágtartó, bokavillantós gatya, vasalt haj szettjében. Sima, egyszerű mintás volt a pólója, csőnadrágja eltakarta a bokáját és a haja be volt göndörítve.
- Veled meg mi a szent sz** történt? –hirtelen csak ez jutott eszembe.
- Stílusváltás. Nem tetszik? –lebiggyesztette  száját.
- De és nagyon is jól áll. De mi lett a Louis style-al? Már nem szereted?–még mindig meg voltam döbbenve.
- Dehogy nem! Csak tudod… Harry. Nagyon rendes srác –elpirult. Rájöhettem volna a göndörhajból, miért döntött a váltás mellett.
- Tehát lecserélted Louist Harryre. Értem én –vezettem le.
- Nem egészen. Vagyis majdnem. Ugyanannyira szeretem őket, de láttad milyen rendes volt tegnap Harry, nem? –még mindig vörös volt.
- Láttam –egy „tuti bejössz neki, de azért ne bízd el magad” mosolyt küldtem felé, remélem értette.
Nem kellett sok idő és megjött a buszunk. Az út alatt végig Harryről áradozott és a tegnapot veséztük. A suliban sem ment különbben, csak ott már a mai délutánról is beszélgettünk. Lassan vánszorogtak a percek. Szinte megváltásként ért a nap utolsó csengője. Próbáltunk minél előbb odaérni hozzánk, hogy a lehető leghamarabb találkozzunk a srácokkal. Beléptünk az ajtónkon, felhívtam Liamet. Jeleztem, hogy jöhetnek, kb. ennyi volt a beszélgetés. Kicsit rendbe szedtük magunkat Leiel. Alig 10-15 perc múlva hangos dudálással érkeztek meg a srácok. Harry ült a volánnál, Niall az anyósülésen, a többiek hátul. Harry akart vezetni, de nem engedte, hogy Leila más ölébe üljön, ezért hátraküldte Niallt és a lányt beültette előre. Én most is Liam ölében foglaltam helyet, Niall pedig Zaynében.
- Merre megyünk? –érdeklődött a sofőr.
- Hősök tere –válaszoltuk Leilával.
- Oké, Lei navigálsz nekem? - Harry kiválasztotta segédjét.
- Persze –mosolyodott el barátnőm.
Nem lakunk olyan nagyon messze a tértől, nagyjából 15 perc volt az út. E röpke idő alatt is sikerült Niallnak Zayn öléből a lábunkhoz kerülnie. Nem tudom, hogy csinálta, de jobb az édes tudatlanság. Célunktól nem messze parkoltunk le. Mielőtt elindultunk volna a térre, még a kocsiban felhúzta mind az 5 fiú a csuklyáját és napszemcsit is felvettek. Indulhattunk. Nem voltak olyan sokan, csak egypár deszkás, rolleres és még néhány turista is. Épp belekezdtem volna mondókámba a Hősök teréről és Budapest nagyvonalakbani történetének elmesélésébe, amikor feltűnt, hogy egyedül ácsorgok. A fiúk szétszéledtek.




Dal linkek:
Apollo 23-I Run to You  http://www.youtube.com/watch?v=N_ulBTbgKq0 
The Wanted-Chasing the Sun  http://www.youtube.com/watch?v=RFS5N_yAGTo 
Nelly-Just a Dream  http://www.youtube.com/watch?v=N6O2ncUKvlg