18.rész – „Bárcsak álmodtam volna”

HAPPY BIRTHDAY LIAM!♥♥♥ (and Micheal Jackson)

Nagyon sajnálom, hogy csak mos hozom a részt, de ne voltam itthon.:S Azért remélem kárpótollak vele titeket!:D

Ha 5 óráig kapok 5 komit akkor hozok érdekességeket, képeket, gifeket, stb. Liamről a szülinapja alkalmából!:DD

Ja és.. nyugodtan feliratkozhattok!:D(jobboldalt lejjebb görgetsz!) És a chatet is folyamatosan lessétek, mert valószínű, hogy ott fogom jelezni, hogy mikor lesz új rész!:))

Könnybe lábadtak a szemeim. Bár csak egy pillanatra néztem oda, mégis mindent tisztán láttam. Azt hittem Ellel barátnők vagyunk, erre tessék. Liam pedig… egyszerűen összetörte a szívem. Sarkon fordultam és futni kezdtem, addig amíg bele nem ütköztem valakibe. A könnyeim közt alig ismertem fel, hogy ki az, de amikor megszólalt rájöttem.
- Mi történt? –kérdezte aggódva Eleanor.
- De… de. Te az előbb… ott kint –hebegtem.
- Én végig itt voltam, de mi történt?
Nem válaszoltam. A vállába temettem az arcom és zokogtam. Kicsit megnyugodtam, hogy El nem árult el, bár kinézetre tényleg nagyon hasonlított, de akkor ki lehetett az? És Liam még így is biztos volt.
- Mondd már el mi történt?
- Liam. Kivel találkozott ma? –néztem fel rá.
- Úgy tudom, egy régi ismerősével –válasza hallatán elszakadtam tőle, berohantam Naill szobájába és az ágyra vetettem magam.
A fiú épp a More than thist gyakorolta a gitárján és énekelte, de amikor bementem abbahagyta.
- Kérlek ne. Játssz valamit, könyörgöm –kérleltem a párnájába temetett arccal.
Úgy tett, ahogy kértem és elkezdte gitározni a Nickelback-Lullaby számát. Kicsit felzaklatott, hisz ez volt az a szám amit Liam játszott mikor elaludtam a randin, de inkább próbáltam a dalra és a hangjára koncentrálni, ez sem terelte el a figyelmemet. Közben Eleanor utánam jött, csitítgatott és próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de egy szót sem szóltam.
- Jeni. Mondd el, kérlek –fejezte be a számot Niall.
- Csak, ha játszol még valamit.
- Oké –kezdett bele a One Thingbe.
Miután végzett már tényleg elkellett mondanom a történteket.
- …és azt hiszem, hogy most hazamegyek –fejeztem be.
- Nem mész te sehova. Biztos csak egy félreértés –mondta Eleanor.
- Liam sose tenne ilyet –helyeselt Niall.
- Láttam, amit láttam, ezt aztán elég nehéz félreérteni. Bár először azt hittem, hogy El az, de Liamben tuti, hogy nem tévedtem. Úgyhogy most megyek is pakolni.
- Dehogy mész te pakolni. Legalább várd meg, hogy elmagyarázza vagy valami –kezdte Eleanor.
- Ezen nincs mit megmagyarázni –hajtottam le a fejem.
- Legalább várd meg a holnapot, hogy mi lesz –mondta Niall.
- Legalább addig várj. Aztán, ha minden biztos akkor nem tartunk vissza –bólintott El. –Gyere, mossuk meg az arcod.
Nem tudtam mást tenni. Megkell várnom a másnapot. Nagyon reménykedtem abban, hogy csak képzelődtem, hogy az valaki más volt vagy, hogy félreértés vagy abban, hogy szimplán nem igaz. De biztos voltam abban, amit láttam és ez nagyon, nagyon fájt.
Eleanor kivonszolt a fürdőbe, hogy mosakodjak és nyugodjak meg, addig ő elment pár ruhámért. Lemostam az arcom és ha már ott voltam le is zuhanyoztam. Kiléptem a fürdő ajtón, ami előtt Liam állt. Könnyezni kezdtem és beleütközve a vállába beszaladtam Niall szobájába.
- Már megint mi történt? –pattant fel ő és az ott tartózkodó Eleanor és Zayn is.
- Semmi. Csak… -zokogtam.
- Nyugodj meg kislány –ölelt szorosan magához Zayn.
Egész este nyugtatgattak, eredmény nélkül. Most is Niallnál aludtam. Nem tudom, hogy tudott elaludni, az állandó sírásomtól, de valahogy még is sikerült neki. Próbáltam a tv-re koncentrálni, de nem kötött le. Valamikor mégis sikerült álomra hajtanom a fejem.
 Alig aludtam valamit. Ébredéskor Niall már nem volt a szobában, viszont a tv még mindig ment. Kapcsolgattam kicsit, amíg nem találtam egy sztárhíres műsort. Hülye szokás, de szeretem nézni. Miley Cyrus eljegyzése, Justin Bieber paparazzis botránya, Kristen Stewart félrelépése, hasonlók. Mind a megszokott alap dolgok, amiket már mindenki tud, de a végére hagyták a másoknak legérdekesebbet, ám számomra a legrosszabbat.
Egy kép volt a tegnap történtekről, amin a lány tényleg úgy néz ki, mint Eleanor, a srác pedig egyértelmű, hogy Liam. Hogy képes valaki ilyenre, hogy a saját kertjében lefényképez valakit? Bárcsak álmodtam volna, de ez bizonyíték volt arra, hogy minden megtörtént. Kintről kiabálást hallottam, úgy néz ki mostanában minden reggelem ilyen.
A nappali tv-jén ugyanaz ment, mint amit én néztem. Louis éppen ezért kiabált Eleanorral.
- Liam? Miért Liam? Én nem vagyok elég neked? Legalább találhattál volna valaki olyat aki nem a barátom!
- Louis. Figyelj, csak hallgass meg. Az a képen nem én vagyok, én akk… -kezdte Eleanor.
- Tisztán látszik, hogy te szerepelsz a képen. Hol van a *rengeteg szalonképtelen szó* Liam?
- Kérlek, ne kiabálj, Louis –szóltam rá.
Felém fordult és láttam, hogy könnyek gyűltek a szemében. Tudtam milyen érzés ez, ezért is kellett mihamarabb elmagyaráznom neki.
- Jeni. Sajnálom –ölelt át.
- Louis –toltam el- az nem Eleanor. Tegnap ott voltam amikor történt és pár másodperccel később Elbe botlottam. Nem ő volt.
- Mi? –pislogott rám.
- Még csak nem is olyan ruhában volt tegnap –magyaráztam neki.
- Tényleg? –fordult barátnőjéhez.
- Ezt próbáltam elmagyarázni –mondta halkan a lány.
- Úgy sajnálom –ölelte magához Lou.
Mosolyogva néztem őket és megkönnyebbültem, hogy amilyen hamar összevesztek ki is békültek. Viszont eszembe jutott, hogy ezek ellenére a fiú az Liam volt és sírni kezdtem.
- Hé, hé. Ne sírj. Biztos, hogy csak valami félreértés. Liam sose tenne ilyet –jött oda hozzám Zayn.
- Megint ezzel jössz? Félreértés? Ezen mit lehetne félreérteni? –kiabáltam vele.
- Nyugodj meg, minden rendbe lesz –nyugtatgatott.
- Nem lesz! Hazamegyek –rohantam Liam szobájába.
A szoba közepére dobtam a bőröndjeim és beledobáltam a ruháim.
- Jeni –jött utánam Eleanor- ezzel nem oldódik meg. Beszélnetek kéne, nem pedig hazamenned.
- Ezen nincs mit megbeszélni. Mindent láttam és még bizonyíték is van rá –pakoltam tovább.
- Nem mész sehova –fogta le a kezeim Louis.
- Hagyj –rántottam ki- nem maradok itt.
- Hívnak –nyomta a kezembe a telefonom Niall.
A kijelzőn Liam képe mosolygott, kinyomtam.
- Beszélj vele –mondta Zayn.
- Nem beszélek –makacskodtam.
- Akkor én –kapta ki a kezemből a mobilom és felhívta Liamet.
- Ne –próbáltam megakadályozni.
- Csak Zayn vagyok. Nem hajlandó veled beszélni. Igazából mi történt? –faggatta.
Nem figyeltem rá, pakoltam. A legfontosabb dolgaim beletettem 2 bőröndbe, a többi majd utánam jön. A többiek Zayn köré gyűltek, nem foglalkoztak velem. Kihúztam a bőröndöket az előszobába, felvettem a cipőm és visszamentem a telómért. Kikaptam a fiú kezéből és kinyomtam a még mindig folyó beszélgetést.
- Hallgasd meg –szólt utánam Niall.
- Nem. Most megyek –léptem ki a bejárati ajtón.
- A lány csókolta meg őt –ért be Zayn.
- Azt könnyen lehet mondani –tárcsáztam a taxi társaságot.
- Higgy neki.
- Igen, köszönöm. Ha lehet minél hamarabb –beszéltem a mobilomba.
- Higgy neki –ismételte Zayn és megrázott a vállamnál fogva.
- Ő sem hitt nekem, én miért tenném ezt? –kérdeztem.
- Te is jól tudod, hogy ő nem ilyen, sose lenne képes rá.
- Tudom. Nem bírom elhinni, hogy tényleg ezt tette, de nincs okom rá, hogy elhiggyem, amit mond. Oh, itt a taxi.
- Ne menj el –tartott vissza.
- Muszáj –jöttek ki a könnyeim-, még találkozunk- szorítottam magamhoz.
Beültem a kocsiba. Alig haladtunk 20-25 métert, amikor Niall kiáltása ütötte meg a fülemet. Szóltam a sofőrnek, aki leállt az út szélére.
- Mi a baj? –hajoltam ki teljesen az ablakon.
- Nem mehetsz el –érte be a taxit, zihálva.
- Sajnálom, de muszáj.
- De… De én szeretlek Jeni, kérlek ne menj –bökte ki Niall.
- Tudom és én is nagyon szeretlek, ahogy a többieket is. Értsd meg kérlek, hogy nem akarok maradni.
- Megértem. De… akkor is. Maradj –ölelt jó szorosan magához.
- Megfulladok –szorítottam én is- tényleg sajnálom.
Visszahúzódtam az ülésre és tovább indultunk. A telefonom folyamatosan rezgett, nem volt másodperc, hogy valaki ne hívott volna. Ahányszor Liamet jelezte ki, könnybe lábadt a szemem, de visszafogtam, hogy ne sírjak. Leila sem hagyott békén, de neki sem vettem fel teljesen addig amíg fenyegető sms-eket nem kaptam tőle.
- Szia –emeltem a fülemhez.
- Na, végre. Mit képzelsz hova jössz te? Szépen szólsz a taxisnak és visszafordulsz. Hallgasd már végig szerencsétlen Liamet, nem lehetsz ennyire hülye. Szereted? Hát, persze, hogy szereted! Azonnal irány vissza. Ha hazajössz esküszöm a repülőtéren foglak várni és visszarúgdoslak Angliába, de ha így teszel jobb, ha a szemem elé se kerülsz. Végre megtaláltad a tökéletes srácot, aki nem mellesleg Liam Payne, erre te otthagynád egy félreértés miatt? Normális vagy te, de most komolyan? Ne merészelj repülőre szállni, különb…–hadarta kiabálva, egy kicsit még meg is ijedtem.
- Leila. Leila. Leila, kérlek –próbáltam félbeszakítani –kérlek szépen érts meg. Hazafogok menni, nincs ami visszatartson, sajnálom. Nem sokára találkozunk, szia –nyomtam ki, meg se várva a válaszát.
Próbálom elhinni, hogy Liam nem tehet a csókról. A szívem már rég meg is bocsájtott neki, de az eszem nem képes rá. Már megint az elmebeteg agytekervényeimre hallgatok! Az úton végig ez járt a fejemben, míg végül csak nem odaértünk a reptérre. A gép, amivel hazajuthatok majdnem egy óra múlva jött. Nagy szerencsémre még volt jegy a járatra. Alig sikerült találnom üres széket, amíg vártam, de sikerült. Zenét most sem tudtam hallgatni a hívások miatt. Olyan szívesen felvettem volna valakinek, hogy legyen kivel beszélgetnem, de senki sem érti meg, miért is csinálom ezt. Igyekeztem nem sírni, ami sikerült is. Vagy nem vettem fel, vagy kinyomtam őket, de a végére sikerült egyet véletlenül felvennem a kinyomás helyett.
- Jeni ne menj el. Kérlek, maradj. Megtudjuk beszélni vagy legalább csak hallgass végig mielőtt itt hagysz –hadarta Liam a készülékbe.
Nem voltam képes meghallgatni, de kinyomni sem volt erőm, végül mégis sikerült.

London csodás város, az egyik legszebb amit valaha láttam. Nagyon sajnáltam, hogy úgy kell itt hagynom, hogy nem néztem meg a London Eye-ról, de így is örülök, hogy itt lehettem, mindig is elakartam jönni. Nem csak a város vagy maga Anglia fog hiányozni, hanem a többiek is.
Louis, a sok hülyeségével és, hogy cukkolhattam a répával.
Eleanor, aki jó barátom lett ez a pár nap alatt is.
Harry, szintén a marhaságaival, meg a göndörfürtjeivel vagy, ahogy azt látom, hogy valami alakul közte és Lei közt –mondjuk ezt barátnőm oldaláról otthon is megfigyelhetem.
Zayn, a gondoskodásával és a barátnőjével.
Niall, a kis aranyos ír srác a törődésével és meghallgatásával.
És végül Liam. Ő mindenhogy és mindene hiányozni fog. Ahogy megcsókol, ahogy megölel, ahogy éjjel átkarol. A beszélgetések. A hangja, a mosolya, az enyhén göndör haja, a gyönyörű mogyoróbarna szemei. Mindene.
Ezek ellenére is haza kell mennem.

17. rész – Könnyek

Bocsi, hogy csak most hoztam az új részt, de gólya táborban voltam.:) De mielőtt még elolvasnátok! Nagyon fontos lenne, hogy facebookon lájkoljátok ezt a képet és az oldalt is. Nagyon hálás lennék érte!:)♥http://www.facebook.com/photo.php?fbid=355059504570918&set=a.354032584673610.81452.348147198595482&type=1&theater 

Még azt szeretném elmondani, hogy nyár végéig megpróbálom max. 3 naponta hozni a részeket, de szeptembertől minimum majd 1 hetet kell várnotok, ha nem többet, mert suli kezdés plusz gólyaév, nem lesz időm annyit írni.:// De majd igyekszem!;)♥
És akkor itt a rész is.:D

- Ez igaz? –toltam Liam elé a laptopot.
- Már miért lenne az? Tudod jól, hogy nincs semmi köztünk –kezdett ideges lenni.
- Persze, hogy tudom. Csak úgy…
- Mi csak úgy? Nem bízol bennem? Tettem valamit amiért kételkedsz? –kiabált.
- Nem kételkedem, tudom, hogy nem igaz. Csak megkérdeztem –suttogtam.
- Ha tényleg tudnád, hogy csak pletyka nem kérdezted volna meg. Tiszta sor, hogy féltékeny vagy.
- Mi van? Már, hogy lennék féltékeny? Mondom, hogy csak megkérdeztem, de te er… -kezdtem én is felemelni a hangerőm, de közbe vágott.
- Persze, csak megkérdezted. Nem bízol bennem, ez minden.
- Tudod mit? Akkor ne hallgass végig és ne is hidd el, hogy bízok benned –üvöltöttem és kimentem a szobából becsapva magam után az ajtót.
Kint elvetődtem a kanapén és a karfát áztattam könnyeimmel. Párpillanat múlva mindenki kijött a szobájából kivéve Liamet és Zaynt –ő Perrievel találkozott.
- Mi ez a kiabálás? –kérdezte Harry.
Nem válaszoltam, csak sírtam ugyanúgy, mint eddig.
- Mi a baj? –simogatta a hátam Eleanor.
- Liam –zokogtam és elmeséltem a történteket.
- Beszélek vele –indult el Louis a szobája felé.
- Ne, nem kell –szóltam utána.
- De kell –mondta ellentmondást nem tűrően.
- Jó, akkor menj, de lécci hozd ki a telóm. És valaki nem tudna adni egy takarót meg egy párnát? –néztem körbe.
- Minek az neked? –döntötte meg a fejét Harry.
- Itt alszom a kanapén.
- Ennyire azért nem rossz a helyzet, meg tudjátok beszélni, bár én sem értem, hogy miért akadt ki ezen ennyire –magyarázta Eleanor.
- Épp ez az, még csak bocsánatot sem jött kérni.
- Valószínű, hogy nem is fog. Egyszerűen nem lehet vele beszélni, nagyon ideges lett. Nem teljesen értem, hogy mitől, de úgy nézem, hogy alapból is lehettet valami baja –jött felénk Louis.
- Nagyon jó. Akkor valaki adna alvós cuccokat?
- Nem aludhatsz a kanapén. Menj a szobámba, én meg majd megleszek itt –mondta Niall.
- Biztosan nem. Miattam nem fogsz kijönni.
- Tényleg ne aludj a kanapén, de egyedül sem akarlak hagyni. Gyere Louis szobájába és majd ő alszik itt –ajánlotta Eleanor.
- Hé –háborodott fel Lou.
- Rendes tőled, de nem akarok zavarni. Bár tényleg jó lenne, ha valaki velem maradna.
- Hát akkor menj Niall szobájába ő meg majd alszik a földön, van egy matracunk. Ilyen egyszerű –mondta Harry.
- Igaza van. Így nem kell a kanapén aludnod és egyedül sem leszel –bólogatott Niall.
- Legyen, de enyém a föld –adtam meg magam.
- Nem. Tied az ágy –jelentette ki a szöszi.
 Az ágy széléről néztem ahogy Niall az alvóhelyét csinálja. Miután végzett hozott be kaját, de egyáltalán nem volt étvágyam.
- Nem értem. Miért húzta fel magát ennyire? –meredtem magam elé.
- Én sem tudom, de biztos volt rá oka. Nem szokott ilyen lenni –mondta Niall teli szájjal.
- De miért? Talán valami rosszat mondtam –temettem kezeim közé az arcom és sírni kezdtem.
- Nyugi –simította meg a vállam, aminek következtében az előttünk lévő matracra esett a kajája.
- A francba –állt fel, fellökve a lábánál lévő kólát, ami szintén az alvóhelyén landolt.
- Ügyes vagy –nevettem ki könnyes szemmel.
- Az lehet, de így a kanapén kell aludnom –emelte fel a takaróját, amiről folyt az üdítő.
- Kérlek, ne hagyj most egyedül –ismét könnyezni kezdtem.
- Nem hagylak, alszom akkor simán a földön.
- Ne, miattam ne. Itt az ágyad, elég nagy, hogy elférjünk ketten –mutattam franciaágyára.
- Érdekesen venné ki magát és ott van Liam is…
- Most legkevésbé érdekel Liam. Csak kérlek, nem akarok egyedül lenni –kérleltem.
- Legyen, de nem igazán örülök neki.
- Köszönöm –mosolyodtam el.
Kiterítettük az összekoszolt cuccait, megegyeztünk, hogy majd másnap kimossuk. Némi győzködés után sikerült rávennie, hogy egyek valamit, de párszem keksznél többre nem futotta. Beszélgettünk kicsit mindenféléről, kivéve a Liam témát, így már nem is nagyon gondoltam a veszekedésünkre. Éjféltájt aztán lefeküdtünk aludni és újból egyedül voltam a gondolataimmal. Mi történhetett, hogy ennyire kiborult? Mondtam volna valamit, ami ennyire zavarta? Nem tudom. Szörnyű érzés volt bennem ezek miatt és sírni kezdtem, elég rendesen.
- Ne sírj, majd megbeszélitek. Nem lesz semmi baj –simogatta meg Niall a felkaromat.
Kicsit megnyugtatott, hogy valaki mellettem áll és vígasztal, így nemsokára sikerült elaludnom.
 Reggel kiabálásra ébredtem. Az ajtón keresztül szűrődött be Liam és Niall veszekedése.
- Azt hittem, hogy barátok vagyunk, de te az első adandóval kapsz az alkalmon –ordította Liam.
- Nem történt semmi, csak nem akartam, hogy a kanapén aludjon és kellett valaki aki mellette van, miközben a barátja ilyen apróságon kiakad –mondta Niall teljesen nyugodt hangon.
- Valaki aki mellette volt? Nem úgy néz ki, hogy csak szimplán mellette voltál. A barátnőmmel aludtál –kiabált továbbra is.
Nem bírtam tovább hallgatni, hogy így kiosztja Niallt, mikor ő csak tényleg segíteni akart nekem.
- Nem történt semmi –csaptam ki az ajtót.
- Te is kezded. Láttam amit láttam –mondta Liam.
- Mit láttál? Annyit, hogy egymás mellett alszunk, MONDOM ALSZUNK –próbáltam visszafogni a kiabálást, kevéske sikerrel.
- És mivel bizonyítod, hogy nem történt semmi? –fonta össze maga előtt kezeit.
- Még te gondolod azt, hogy nem bízok benned, mikor te nem bízol bennem, sőt, Niallban sem –nem bírtam tovább hallgatni és elindultam a konyhába.
- Jeni –kiabált utánam.
- Hagyjad most –hallottam Niall hangját a hátam mögül.
- Ne te mondd meg, hogy mit csináljak –válaszolta arrogánsan Liam.
- Elég már –fordultam vissza- ne beszélj így vele. Ő egyszerűen csak mellettem állt amikor te nem hittél nekem. Most meg még meg is gyanúsítasz? Meggyanúsítod a legjobb barátodat és engem is? Mit gondolsz ki vagy? –kiabáltam vele.
Nagyon rossz volt így beszélni hozzá, a lehető legrosszabb érzés, de nem tudtam magamban tartani és még a könnyeim is kifolytak.
- Én… Én sajnálom –simította meg az arcom.
- Hagyj –löktem el a kezét és beviharoztam a szobájába.
A lehető leggyorsabban összeszedtem pár cuccomat, mielőtt még bejönne. Felöltöztem és leléptem a házból. Nem tudtam merre menjek, még mindig nem ismertem ki magam Londonban, de ez most egy csöppet sem érdekelt. Megéheztem, de sikeresen pénzt, azt nem hoztam magammal, így csak bolyongtam a városban, amíg el nem értem egy kisebb parkig. Nagyon aranyos és csendes hely volt egy játszótérrel. Úgy néztem nem sokan járnak oda játszani, pedig nagyon szép. Beültem egy hintára és elővettem a mobilom. Mindenki hívott már mióta eljöttem, köztük Liam és Leila. Visszahívtam a barátnőmet, vele talán tudok másról is beszélni.
- Te meg mi a francot csinálsz? És hol vagy most? Azonnal menj vissza a fiúkhoz –mondta aggódóan.
- Megvagyok, semmi bajom. Itt vagyok egy aranyos kis parkban, de nem fogok visszamenni. És te meg honnan tudod, hogy eljöttem?
- Harry felhívott, hátha nekem elmondod merre vagy.
- Ne szólj neki, kérlek. Most nem akarok beszélni senkivel. Bocsi, de leteszem. Szia.
Nem vártam meg a válaszát, kinyomtam. Tudtam, hogy egyből szól Hazzának, de gondoltam csak nem talál meg, hisz biztosan van még jó pár park Londonban. Maradtam és lassan lökni kezdtem magam a hintában. Ismét előszedtem a telóm, hogy zenét hallgassak, de eszembe jutott, hogy még mindig nincs rajta semmi. Viszont rájöttem, hogy van netem, így a Youtube-on hallgattam dalokat. Automatikusan a One Directionre kerestem rá, de ehhez most valahogy nem volt hangulatom. Helyettük ezeket hallgattam: Taylor Swift-Mine, Fifteen, Last Kiss, You’re Not Sorry stb., Selena Gomez-Ghost of you és még rengeteg Children of Distance számot is. Taylorra a húgom szoktatott rá, Selenát pedig Leila szokott hallgatni, a CoD-ot meg imádom. Épp az utóbbi banda Hajnal c. számát hallgattam, mikor Harry göndör fejét pillantottam meg a távolból. Semmi kedvem nem volt beszélgetni, főleg nem visszamenni. Kiugrottam a hintából és gyors léptekkel elindultam az ellenkező irányba. Hazza a nevemet kiabálta egyre közelebbről, ezért futni kezdtem, nem akartam bunkó lenni, de egyedül akartam maradni. Egy épület mögé futottam és hallgattam, hogy követ-e, de nem. Sikerült elbújnom, elég gyerekes tett volt, de nem tudtam mást csinálni. Hívogatni kezdett, nem vettem fel. Közben a többiek is rákezdtek, ezért zenét sem tudtam hallgatni, folyton félbe szakítottak. Egy darabig még az épület aljában álltam, aztán elindultam. Nagyon megéheztem, már épp azon gondolkoztam, hogy eladom a telefonom, hogy ehessek valamit, mikor belementem valakibe.
- Elnézést –néztem fel a személyre.
- Semmi gond. Áh, szia Jeni –köszöntött.
- Perrie! –ugrottam a nyakába –rég találkoztunk.
- Igen és mi van veled azóta? -érdeklődött.
- Semmi -hajtottam le a fejem egy has korgás kíséretében.
- Persze, semmi mi? És ez a semmi miatt vagy ilyen búskomor, plusz éhes is. Gyere együnk valamit –húzott maga után.
Ettünk egy szendvicset, közben pedig mindent elmeséltem neki. Hogy őszinte legyek Zaynnek igaza volt: Perrie egy kicsit tényleg megváltozott. Bár kedvesen végig hallgatott és próbált segíteni, de a beszédén hallani lehetett, hogy más lett, nem tragikus változás, de nem is ugyanolyan, mint volt. Majd meglátjuk, hogy lesz-e rosszabb is.
- Nagyon sajnálom, hogy veszekedtetek, de majd kibékültök. Viszont én most kimegyek a mosdóba –állt fel.
Percek múlva visszajött, de telefonja a kezében volt és nem a táskájában, amit furcsállottam. Beszélgettünk még egy darabig, mikor Zayn jött be a kajáldába.
- Perrie –húztam össze a szemem.
- Bocsi.
- Hát itt vagy. Már mindenhol kerestünk. Tudod te, hogy aggódik érted mindenki? Főleg Liam –hadarta Zayn.
- Oh, hát persze, hogy aggódik –mondtam cinikusan. –Ezért is jött ő megkeresni helyettetek –folytattam ironikusan.
- Aggódik, és ő is keresett, csak éppen nem ő talált meg.
- Persze, ez egyértelmű –álltam fel.
- Most meg hova mész? –néztek rám.
- El. Köszönöm a kaját Perrie –indultam ki az ajtón.
- Várj egy kicsit –tartott vissza Zayn-  ha Liamnek nem is, legalább valamelyikünknek vedd fel a telefont, tényleg mind aggódunk. Én megértem, hogy most egyedül akarsz maradni, de ha baj van, hívj és időben gyere haza. És itt van ez, ha kellene valami –nyomott a kezembe egy kis pénzt.
- Köszönöm, hogy megérted. Majd lejelentkezem és ha baj van hívlak. Időben visszamegyek, de ez nem kell –adtam vissza neki a pénzt.
- De kell. Ha esetleg megszomjaznál vagy valami. Maximum majd visszaadod.
- Oké, köszi. Majd találkozunk –jöttem ki az ajtón.
Fura volt, hogy Zayn ilyen könnyen elengedett, ahogy az is, hogy a többiek keresnek. Viszont azt, hogy Liam aggódik, most nem igazán hittem el. Visszamentem ahhoz a kis parkhoz, nagyon megtetszett. Időközönként lejelentkeztem valakinél, hogy jól vagyok, ezért nem kerestek tovább. Egy idő után arra jutottam, hogy ha már egyszer ráérek, inkább körbenézek a városban. Vettem egy-két ajándékot, amit majd hazaküldök apuéknak és Leilának –Zayn rengeteg pénzt adott. Húgomnak különböző plüssöket vettem, mivel még mindig imádja őket. Anyunak brit zászlós dísztárgyat, imádja az ilyeneket. Apunak valami itteni bort akartam venni, de koromnál fogva nem tudtam, majd egy hónap múlva megint megpróbálom. Leila ékszereket kapott, ezekből egypárral magamat is megajándékoztam. Már kezdett egyre hűvösebb lenni, közeledett az este és a többiek is egyre sűrűbben hívogattak, ezért elindultam haza. Valahogy sikerült odatalálnom. Belépve az ajtón szokatlan csönd fogadott, senkit sem láttam. A bevásárolt cuccokat ledobtam az előszobába és körbe indultam a házban. Se az előszobában, sem a konyhában nem találtam senkit, ezért gondoltam megnézem a kertet. Amit kint láttam teljesen lesokkolt és keserves érzést árasztott el bennem.
Az udvaron épp Liam és Eleanor állt egymásba fonódva, szájuk a másikén.

16.rész – „Szeretlek!”

Ez a jelenlegi kedvenc részem.:D Lehet, hogy kicsit nagyképűnek hangzik, de akkor is így van.:DD Remélem nektek is tetszeni fog, jó olvasást!:)) ♥

Nem csak Liam van a világon aki elmúlt 18. Körbenéztem Louis megtalálása érdekében, miközben Harry fizetett és felszerelték rá a hámot. A keresett személy épp felénk tartott a többiek társaságában.
- Louiiiis –szökdeltem oda hozzá- nem írnál nekem alá valamit?
- Nem –szólalt meg újból Liam.
- Nem tőled kérdeztem! Amúgy meg mi a bajod?
- Veszélyes, ez a bajom.
- Nem az –fordultam vissza Louhoz –kérleek.
- Tényleg veszélyes és ha Liam nem ak… -kezdte.
- De lécci, nem veszélyes! És tudod, hogy szeretlek –bájologtam a szavába vágva.
- Höh, ha annyira kiakarod nyírni magad, ugorj csak –hagyott ott minket Liam.
- Ennek meg mi baja? –néztem utána- Na mindegy. Ugye aláírod nekem? –rebegtettem pilláim.
- Liamnek igaza van, veszélyes –szólt közbe Niall.
- Elszakadhat –helyeselt Zayn.
- Bocsi, de nem tehetem. Amúgy az én Harrym merre van? –kérdezte Lou.
- Ugrani készül –néztem a Bunge jumpingra.
- MI? –rohant el a 3 srác.
- Eleanor… –fordultam a lányhoz.
- Ne is álmodozz –vágta rá.
- Egy próbát megért –vontam vállat.
Mi is az áhított helyet vettük célba. Odaérve Zayn Niall és Louis kiabáltak át az asztalon Harrynek. A fiú nem engedelmeskedett, ugrani akart. Egy pillanat múlva odament hozzá a raszta férfi és felénk tessékelte.
- De hisz ő már elmúlt 18 –mondtam.
- Az a srác szerint még nem –mutatott a pár méterre álló Liamre.
Harrynél nem volt személyi, így nem tudtuk bebizonyítani életkorát. Elég szemét húzásnak gondoltam Liam részéről és Hazza sem gondolt mást. Sértődötten messziről kikerültük és felültünk az első szembe jövő játéra, ami éppenséggel egy liftező akármi volt. Egész idő alatt próbáltunk a lehető legtávolabb lenni Liamtől, mivel mind a ketten rendesen berágtunk rá. Persze a többiek az Ő pártját fogták, ezért ketten jártuk körbe a parkot.
- Dodzsem? –kérdezte Harry- Valahol kell lennie.
- Mögötted van –mutattam át a válla fölött.
Megvettük a zsetonokat és vártunk, hogy vége legyen a menetnek. Leállt az összes autó mi meg elmebetegek módjára rohantunk a kinézett kocsikhoz. Elindultunk. Szememmel kerestem áldozatomat, Hazzát, de megakadtam a pálya szélén álló Liamen. Csak bámultam, még mindig haragudtam rá. Valaki hátulról nekem jött, ez szakított meg ebben.
- Hé –fordultam meg- Niall?
- Hali –vigyorgott.
- Ezt még megemlegeted –fenyegettem.
Meg is kapta a magáét és közben göndörkébe is belementem párszor, ahogy ők is belém.
- Még egy? –ugrott le a pályáról Niall.
- Nem. Most arra akarok felülni –mutatott Harry a Dance Magicre.
- Én is, már olyan rég ültem rajt –indultam meg felé.
A szőkeség ellopta a „páromat,” egyedül kellett ülnöm. Húztam magamra a fém csövet, ami megvéd a kieséstől, de valami miatt nem tudtam teljesen lehúzni.
- Foglalt? –kérdezte Liam.
- Ide akarsz ülni? –kérdeztem vissza.
- Igen.
- Akkor foglalt –továbbra is tartottam magam a sértődöttséghez.
- Nem úgy tűnik –szállt be.
- Biztos van másik hely is –ugrottam ki az ülésről.
- Most meg hova mész? –szólt utánam.
- Egy másikba.
Nem sikerült találnom ürest. Leültem a Dance Magic szélére és néztem, ahogy az emberek izgatottan várják a gép kezdését. Szó szerint értettem a nem maradt üres hely részt. Ugyanis Liam mellé is beült egy lány, aki úgy néztem rajongó lehet. Elég látványosan flörtölt a barátommal, de próbáltam nem odafigyelni. Még mindig haragudtam rá, amiért nem hagyta, hogy leugorjak. Nem az apám!
 Tényleg igyekeztem figyelmen kívül hagyni a nyomulós lányt, de nem ment. Felálltam, hogy menjek és jól beolvassak neki, de pont elindult a gép. Ha már álltam úgy döntöttem keresek magamnak valamit amire felülhetek, a hullámvasút mellett döntöttem. Helyet kerestem és akkor láttam meg, hogy Eleanor is ott ül, egyedül.
- Hát te? –ültem be mellé –Hogy-hogy nem Louisval?
- Zayn nem mert egyedül felülni –nevetett.
- Áh, értem.
- És te hol hagytad Harryt?
- Összefutottunk Niallal és vele ült fel a Dance Magicre,
- Ezek szerint Liammel is találkoztál, ő mászkált Niallal.
- Találkoztunk, de még mindig haragszom, ezért ott hagytam. Most meg flörtölget –forgattam a szemeim. –De nem értem mi volt a baja. Túléltem volna egy karcolás nélkül. Azt sem értem miért akadt ki annyira amikor Lout kértem meg.
- Csak félt. A másik pedig: emlékszel, hogy mit mondtál Louisnak?
- Félt, persze. Emlékszem. Kérlek Louis, lécci. Valami hasonló.
- Mást is mondtál még.
- Azt, hogy szeretem?! –agyaltam.
- Pontosan. Liamnek mondtad már?
- Ez lett volna a baja? –döbbentem le.
- Igen ez –bólintott.
- Basszus, és még én sértődtem meg. Megkeresem –pattantam ki a hullámvasútból.
- Itt hagysz? –kiáltott utánam El.
- Bocsi –kiabáltam vissza.
A Magic előtt Liam és az a nem túl szimpi lány fotózkodott.
- Beszélnünk kell –húztam félre.
- Azt hittem haragszol –lepődött meg.
- Csak egy kicsit. De miért is hagytál ott minket amikor Lounak könyörögtem? –kérdeztem.
- Féltelek, ez minden.
- Tudok vigyázni magamra. Biztos, hogy csak ez volt a baj? –húzódtam közelebb hozzá.
- Igen, mi lett volna még? Csak nagyon féltem, hogy bajod esik.
- Köszönöm, hogy aggódsz…- haboztam- Szeretlek! –apró puszit leheltem a szájára.
- Én is, nagyon! –támadott le ajkaival.
- Békülünk, békülünk? –szakított félbe minket Niall.
- Amint látod –vigyorogtam.
Felültünk még pár dologra aztán hazatértünk. Közben Zayn levált tőlünk, mert Perrievel találkozott. Harry sem tartott velünk a pizza-partyn amit az előszobában tartottunk, mert beszélnie kellett valakivel. Van egy sejtésem, hogy ki az a személy. Akkor jutott eszembe, hogy őt nekem is fel kéne hívnom.
- Honnan tudtad, hogy ez is zavar? –súgta a fülembe Liam, miközben egy pizzaszeletet majszoltam az ölében ülve.
- Mármint mit?
- Amit Tommonak mondtál.
- Okos vagyok –válaszoltam, mire El köhintett. –Igazából egy tündérke súgta meg nekem –pillantottam a lányra.
- Mit nézünk? –jött ki Harry a szobájából a tv-t nézve.
- Semmi nem megy. Amúgy Leila hogy van? –kérdeztem.
- Még nem engedték ki, de már jobban van és, hé. Hogy jöttél rá?
- Egyszerűen jó vagyok –kiáltottam. Liam a fülembe kuncogott. –Akkor most én is felhívom. Liam elkérhetem a telód? Nekem még mindig nincs.
- Persze –adta a kezembe mobilját.
- Én is jövök, ha nem baj –pattant fel Eleanor.
- Gyere csak –indultam a kertbe.
Kint leültünk a kerti bútorra és kihangosítottam a telefont.
- Szia –kiáltottuk.
- Sziasztok.
- Jobban vagy már? Mikor engednek ki? –faggattam.
- Megvagyok, köszi. Valószínű, hogy holnap már a saját ágyamban alszom. Suliba még egy darabig nem mehetek, pontosan addig amíg be nem forr teljesen a repedés.
- Örülök, hogy jobban vagy –mondta El.
- Legalább lesz egy kis időd tanulni az év végi dogákra –jegyeztem meg.
- Tudod, hogy úgy sem fogok.
- Tudom hát. És Harryvel mi van? Tudom, hogy beszéltetek.
- Nincs semmi. Csak megkérdezte, hogy vagyok.
- Áh, hát persze.
- Mondom, hogy csak ennyi. És veletek mi a helyzet? Milyen London? És mi van Liammel? –kérdezősködött.
- Összevesztek ma –válaszolt Eleanor.
- MI VAN? –kiabált Lei a telefonba.
- Bunge Jumpingolni akartam és ő nem hagyta, de már kibékültünk.
- És végre ki mondták –szólalt meg újra El.
- Köszi, de én is eltudom mondani –húztam össze a szemem.
- Mit mondtatok ki? –kíváncsiskodott Leila.
- Hogy szeretik egymást –válaszolt ismét helyettem El.
Szóról szóra, minden egyes apró részletet elmeséltem barátnőmnek, aki szintén Liam pártját fogta, miszerint nem hagyott minket ugrani. Elmondtam neki az előző este történteket is. Eddig Eleanor sem tudott róla, hatalmas szemekkel bámult.
- Tényleg? Jól tetted, jobb, ha nem sietitek el –mondta.
- Jól mondja –helyeselt Lei. –Mindjárt esti ellenőrzés –mondta unott hangon- bocsi, de le kell tennem. Majd holnap beszélünk. Sziasztok.
- Szia, aludj jól –búcsúztam.
- Jó éjt, szia –köszönt el Eleanor is.
 Miután letettük visszamentünk a többiekhez. Az előszobában beszélgettünk amikor Zayn hazaért.
- Na mivolt? –fordultam felé.
- Mindent megbeszéltünk –mosolygott.
- Akkor jó. Ráér valamikor? Jó lenne találkozni vele.
- Fogalmam nincs, majd megkérdezem –ült le mellénk.
- Köszi. Kezdek álmos lenni, megyek lefekszem –álltam fel.
- Aludj jól –puszilt meg Liam.
Elmentem letusolni, de most nem felejtettem el a pizsim. Kilépve a fürdőből Liam az ágyon ült és twitcamelt.
- Hát te? –néztem rá.
- Csak a laptopért jöttem –hajolt ki a kamera elől és suttogott- már megyek is.
- Maradj csak –ültem le mellé.
- Azt mondtad álmos vagy.
- Egy kicsit, de ezért nem kell kimenned.
- Oké. Bocsi srácok csak Jeni jött.
Be sem fejezte a mondatot és már jöttek is a kérdések. Szinte az összes abból állt, hogy már össze is költöztünk –e. Liam behúzott a kamera elé és elmagyaráztuk, hogy csak nyáron leszek itt. Ezután Liam még rengeteget hülyült: táncolt, énekelt, rapelt, beatboxolt. A fanok addig könyörögtek, hogy én is csináljak valamit, míg végül beadtam a derekam és táncoltam. Nagyon aranyosak voltak, azt mondták, hogy jól táncolok, Liam még tapsolt is. Nagyjából egy órán keresztül szórakoztattuk a jónépet, aztán kezdtem álmos lenni, ezért elköszöntünk és lefeküdtünk aludni.
 Mikor felkeltem Liam már nem volt mellettem és a ház többi részén sem találtam.
- Nincs itthon –hallottam Zayn hangját a hátam mögül.
- Vettem észre, merre van? –fordultam meg.
- Fogalmam sincs –vont vállat- nem vagy éhes? Épp reggelizni indultam, de nincs itthon semmi kaja.
- Egy kicsit és hova akarsz menni? –vettem fel a cipőm.
- Meglátod.
A Mekiben kötöttünk ki, még pont tudtunk reggelit enni, amit amúgy utálok. Zayn reggelit evett, én meg csak sült krumplit.
- Mi volt tegnap Perrievel? –kérdeztem a kajám majszolása közben.
- Azt tettem, amit mondtál. Elmondtam neki, hogy zavar, hogy alig van ideje rám és, hogy egy kicsit megváltozott. Megígérte, hogy több időt szakít rám, este beszéltünk még és ma megint találkozunk.
- Ennek örülök –boxoltam vállba- valamikor nekem is össze kéne futnom vele.
- Majd megkérdezem, hogy mikor ér rá –mosolygott.
- Köszi.
- És Liammel mi van?
- Mi lenne? Megvagyunk.
- Akkor jó. Végeztél? –nézett a tálcámra.
- Mindjárt –toltam be a maradék párszem krumplit.
- Hogy halad a „nem titkolózunk tovább” projekt? –érdeklődtem a hazaúton.
- Egész jól. Nem titkolózunk, de még mindig csak sejtik, hogy együtt vagyunk –magyarázta.
- Értem, ennek is örülök –léptem be a házba.
Liam még mindig nem volt otthon. Kezdett egy kicsit idegesíteni, ezért elkértem Harry mobilját és felhívtam.
- Mi baj Harry? –szólt bele a telefonba.
- Jeni vagyok. Hol vagy?
- Ja, szia. Niallal megbeszélésre kellett mennünk, de nem sokára otthon vagyok.
- Oh, siess.
- Igyekszem. Szeretlek, szia.
- Én is, szia –köszöntem és kinyomtam.
- Mi a franc tarthat ilyen sokáig? -mérgelődtem magamba.
- Ha stúdióba mennek, az nem rövid idő –ült le mellém a kanapéra Louis.
- Nem megbeszélésre mentek? –fordultam felé.
- De igen, bocsi. Hülye vagyok –rázta meg a fejét.
- Ne hazudj! Most akkor hol van?
- Niallal.
- Stúdió vagy megbeszélés? Vagy esetleg valami más? Louis! –kiáltottam rá.
- Fogalmam nincs. Kérlek, ne ölj meg –vinnyogott.
- Dehogy öllek –nevettem- de miért mondott mást neked és mást nekem?
- Ha hazaért meglátod –vont vállat és elsétált.
Nem értem. Bízok benne, nem ez a baj, de miért mondott mást? Na, mindegy, nem foglalkoztam vele. Ha visszajön megkérdezem, de biztos jó oka volt.
- Haliho –csapta ki a bejárati ajtót Niall.
- Liam? –néztem át a válla fölött.
- Itt vagyok –jelent meg az ajtóban széles mosollyal az arcán és kezében egy ajándéktáskával.
- Végre –ugrottam a nyakába- merre is voltatok pontosan?
- Ezért voltunk –nyomta kezembe a táskát egy orr puszival együtt.
- Mi ez? –néztem fel rá.
- Nézd meg.
Az ajándéktáska egy mobilt tartalmazott, nem is akármilyet.
- Egy Iphone? Te megőrültél?
- Miért? Nem volt telefonod, gondoltam veszek neked egyet.
- De Iphonet? Elég lett volna egy egyszerűbb is.
- A legjobbat akartam –arcán megjelent az az édes féloldalas mosoly.
- Köszönöm –öleltem át.
- Nagyon szívesen –csókolt meg.
- Ez nagyon megható meg minden, de még mindig itt vagyok –vágott unott fejet Niall.
- Bocsi –léptem el Liamtől.
 A délután további részében csak punnyadtunk a házba, semmi értelmeset nem csináltunk. Közben Leilát is felhívtam az újdonsült telómról. Már kiengedték a kórházból, de pihenésre lett ítélve. Anyuékkal is beszéltem és megnyugtattam őket, hogy minden rendben van. Estefele már pizsiben a laptopon nézegettem, Liam az ágyon fekve nézett valamit a tv-ben. A Facebookon egy cikk jött szembe velem, miszerint Danielle Peazar és Liam a napokban találkoztak, még kép is volt mellékelve. Tudtam, hogy az egész kamu, a képen is látszott, hogy PhotoShop. A biztonság és a megnyugvás érdekében mégis rákérdeztem Liamnél, amit nagyon meg is bántam.

15.rész - London

A repülőutat mindannyian végig aludtuk. Apuék nem tudtak kikísérni, mert dolgozniuk kellett menni és Ninától is még otthon búcsúztam. Most sem úszták meg szemeim szárazon. A lelkemre kötötték, hogy a lehető legtöbbször hívjam őket. A repülőtérről kiérve csodás látványban volt részem. Még sosem jártam Angliában, álmaim közé tartozott ez is. És most itt vagyok méghozzá a One Directionnel, aminek az egyik tagja a barátom. Erről is csak álmodtam és élt bennem egy pici remény, most pedig itt vagyok, Vele.
 A repülőn megtudtam, hogy a srácok összebútoroztak. Eddig is egymáshoz közel laktak, de most közös házba is költöztek. Ennek oka pedig az volt, hogy Niall nem szeretett egyedül élni és Larry Stylinson sem akart szétválni, először úgy volt, hogy csak Niall költözik át Liamhez, de végül közös házat vettek Larryékkel és akkor már Zayn sem maradt ki belőle. El nem lakott velük, de rengeteget járt oda, mint megtudtam.
Csak ámultam a ház láttán. Hatalmas és gyönyörű, ezek a jelzők illenek rá a legjobban. Belülről is hasonlóan szép, volt egy olyan érzésem, hogy az anyukák, Perrie és El is segített berendezni. A ház nem emeletes, viszont a földszint hatalmas és van egy hátsó kert is, ami szintén nagy és ami tartalmaz egy nem kicsi medencét is. Mire bepakoltuk az én rengeteg és a többiek pár bőröndjét már jócskán átléptünk a délutánba.
 Liammel elindultunk, hogy megmutassa a várost. Gyönyörű, mindenegyes részét imádom. A London Eyehoz mentünk megnézni. Liam nem akart felülni, mert már sokszor volt és kedve se volt hozzá, én meg egyedül nem voltam hajlandó rá, de megígérte, hogy legközelebb felülünk. Az Eye előtt volt egy kis stand amiről rengeteg színes, héliummal töltött lufi próbált menekülni az ég felé, de ki voltak kötve. Megpillantottam egyet amit semmiképp sem hagyhattam ott.
Nagy nehezen betuszkoltam a kocsiba a hatalmas lufit és indulhattunk haza.
- Ugye tudod, hogy még mindig nem szereti ennyire? –kérdezte Liam a volán mögül.
- Tudom, azért kellett –dörzsöltem össze tenyerem.
Hazaérve mindenki a kanapén és a mellette lévő foteleken nézte a hatalmas plazma tv-t.
- Louis! –visítottam belépve az ajtón.
- Mi van? –fordult hátra.
- Ezt neked hoztam –vigyorogtam és átnyújtottam a répalufit.
- Mondtam már, hogy annyira nem vagyok oda értük –emlékeztetett unott fejjel.
- Igen, mondtad. Azért hoztam –öltöttem ki a nyelvem.
- Te –rántott a kanapéra és egyben a többiek ölébe- tudom ám a gyenge pontod.
- Na? –nevettem.
Válasz helyett csikizni kezdett, aminek következtében őrült sikításba és kapálózásba kezdtem megrúgva a közelemben ülőket.
- Hagyd már békén- szólt rá Zayn- megsüketülök a visításától.
- Engem meg megrúgott- fogdosta a nadrágját ott(!) Harry.
- Na jó –engedett el Lou.
- Köszönöm és bocsi srácok –álltam fel. –Fáj a hasam, de teljesen megérte!
- Akarsz még? –állt fel Louis is.
- Talán?!
Megpróbált újból elkapni, de időben eszméltem és futni kezdtem.
- Nem kapsz el –üvöltöttem.
- Dehogy nem –üldözött a kert felé.
Nem volt szerencsém, üldözőm a kertben sikerrel járt és elkapott. Most nem elégedett meg a csikizéssel, az ölébe vett és a medencébe hajított.
- Te hülye –úsztam a széle felé.
- Megérdemelted –röhögött ki.
- Tudod milyen hideg?
- Nem. Na, de add a kezed, segítek –nyújtotta karját.
Kihasználtam a helyzetet és berántottam.
- Baszki, ez tényleg hideg.
- Mondtam –kászálódtam ki.
A többiek a kertajtóból nézték végig mit művelünk és nevettek.
- Ti is akartok? –biccentettem a víz felé.
- Kösz nem –válaszolt Liam.
- De szeretnél! –öleltem át szorosan. –Még valaki?
- Hát, ha kapok ölelést, akkor vállalom –mondta Niall.
- Én is –vigyorgott Harry.
- Hé –szólt rájuk barátom.
- Tőlem kaphattok –vetette rájuk magát Lou.
- Törölközzetek meg –nyomott a kezünkbe El 1-1 törölközőt.
- Köszi, azt hiszem, hogy én át is öltözök –indultam Liam szobájába.
Mikor visszaértem az öltözködésből már Lou is átöltözött. Mindenki az előszobában ült és röhögött.
- Miről maradtam le? –ültem Liam ölébe.
- Kiszívjuk Répuci vérét –válaszolta Harry héliumos hangon kezében a megkisebbedett répalufival.
Elkezdte rapelni Nicki Minaj Starships-ét, fuldokoltunk a nevetéstől.
- Most én jövök –vettem ki a kezéből.
Az egyik kedvenc számomat kezdtem énekelni, ami Selena Gomez Ghost of you c. száma. Egészen addig énekeltem, míg el nem ment a héliumos hang.
- Esküszöm, hogy így jobb a hangod –jegyezte meg Harry.
- A tied is –szóltam vissza.
- Ezt még megemlegeted –fenyegetett.
- Hu, most nagyon megijedtem –nevettem ki.
- Majd meglátod.
A többiek sem maradhattak ki a héliumozásból: Niall írül beszélt, Zayn a szokásos Vas Happenin’? mondatát hajtogatta, Louis és Eleanor a Rómeó és Júlia erkély jelenetét játszotta el úgy, hogy El a fotelra állt fel, végül Liam a kedvenc dalomat, az I wisht énekelte, ami más esetben meghatott volna, de a hangja miatt fuldokoltam a nevetéstől. Szegény Répucit, az az a répalufit teljesen kivégeztük, egy csepp –ahogy Harry mondaná- vér sem maradt benne.
 Az este hátralévő részét Liammel töltöttem a szobánkban és beszélgettünk tv-zés közben.
- Na én mentem fürdeni –pattant fel az ágyról.
- Csak így hirtelen?
- Kezdek álmos lenni –csukta be maga után a fürdőt. Ebből és Louis szobájából nyílik külön fürdő, ezenkívül még van egy a szobákon kívül is.
Amíg vártam, hogy én is sorra kerüljék a fürdésben néztem a tv-t. Párperc múlva Liam végzett. Vizes hajjal, nedves testtel, egy szál boxerben jött a szobába. Ismét megcsodálhattam kockás hasát és mellizmait. Nem bírtam levenni a szemeim a látványról.
- Mit látsz? –húzta féloldalas mosolyra száját.
- Semmit –ráztam meg a fejem.
- Mehetsz –mutatott a fürdő felé arcán bujkáló mosollyal.
Felkaptam a törölközőm és beviharoztam a fürdőbe. Miután lezuhanyoztam vettem észre, hogy a pizsimet elfelejtettem behozni. Csak bugyi volt rajtam, mivel melltartót estére nem szoktam felvenni. A törölközőm csurom víz volt, a ruha ami rajtam volt pedig már a szennyesben.
- Liam –kiáltottam résnyire nyitva az ajtót.
- Igen? –jött a hangja az ágy felől.
- Öhm, elfelejtettem behozni a pizsim. Ott van valamelyik szekrényben. Keresd meg kérlek és hozd ide.
- Oké –hallottam ahogy kiugrik az ágyból és kinyitja a szekrényt.
- Nem találom –állt a fürdő ajtóhoz.
- Akkor menj ki lécci, amíg megkeresem –mondtam.
- Miért mennék? Nyugodtan kijöhetsz.
- Légy szíves –kérleltem.
- Mondtam, hogy kijöhetsz. Nem megyek sehova –makacskodott.
- Legalább fordulj el –szóltam rá.
- Legyen –mondta és leült az ágyra arccal a fal felé.
Bugyiban, a mellemet takarva a lehető leggyorsabban egy kézzel (a másikkal továbbra is magamat takartam) beletúrtam az egyik szekrénybe, de nem találtam. Kihúzkodtam a fiókokat, de ott sem.
- Megtaláltad? –fordult meg Liam.
- Még nem, fordulj vissza –kiabáltam rá.
- Segítek –állt fel.
- Nem kell, csak fordulj már el –továbbra sem halkítottam a hangerőmön.
- Nyugi, nem lesek. Majd én megkeresem –tolt félre.
- Előbb sem találtad.
- Most meglesz.
Leültem az ágyra és vártam amíg megtalálja az alvós cuccom. Párperc keresgélés után a kezembe nyomta a rózsaszín, ujjatlan pizsama fölsőm és a szürke rövidgatyám. Elindultam a fürdőbe felöltözni.
- Teljesen fölösleges –állított meg- most már mindegy –vigyorgott.
Hátat fordítottam neki, felhúztam a fölsőm, majd a nadrágom is.
- Miért nem mentél ki? –huppantam az ágyra.
- Te is láttál boxerben –vont vállat.
- Az nem ugyanaz.
- De ugyanaz.
- Egyáltalán nem.
- De majdnem.
- Csak majdnem –egyeztem meg.
- Nem értem, hogy miért nem akartad, hogy lássalak.
- Az alakom, meg amúgy is.
- Te hülye vagy –hajolt közel és megcsókolt. Csókunk smárolásba váltott át miközben Liam a karom simogatta, majd lassan áttért a hátamra, onnan a hasamra és végül combomra. Elkezdte felhúzni a pólóm, de eltoltam.
- Túl gyors? –nézett rám.
- Egy kicsit –dünnyögtem.
- Megértem, ha még nem szeretnéd… -mosolygott és újból megcsókolt.
Nem csak az volt a gondom, hogy még csak alig 3 hónapja járunk. Bekell valljam, hogy még szűz vagyok, csak hát ezt Liam még nem tudja.

Reggel viszonylag korán keltem, rajtam kívül még mindenki aludt. Úgy gondoltam meglepem őket egy kis reggelivel, ha már egyszer befogadtak erre a pár hónapra. Kész voltam a rántottával és már megcsináltam pár palacsintát is mikor Niall csoszogott a konyhába.
- Hm, kajaszag van –nyalta meg a száját.
- Pontosan. Jó reggelt –üdvözöltem a sütő mellől.
- Oh, pali –ugrott mellém. –Feltudod dobni?
- Sose ment.
- Akkor megtanítalak –vette ki kezemből a serpenyőt és feldobta a benne lévő palacsintát.
- Most én –vettem vissza, de a padlóra esett.
- Figyu! Így kell –fogta meg a serpenyő nyelét a kezemmel együtt és feldobta a palacsintát. –Látod? Nem nehéz.
- Oké, most megint én –csodák csodájára; sikerült.
- Ügyes vagy –veregetett vállon.
- Reggeli –viharzott be Zayn.
- Pontosan. Nézd mit tanultam –ismételtem meg a tudományom.
- Huh, ez aztán a nagy tudomány –gúnyolódott.
- Akkor te nem akarsz enni, értem én.
Mire végeztem a palacsintasütéssel már mindenki leült az asztalhoz, köztük Eleanor is, aki az éjjel itt aludt. Zaynnek megkegyelmeztem, így nem maradt éhen. A banda felfalta az összes kaját, bár egy pillanatig sem féltem, hogy valamit ki kell majd dobni. Ellel mosogattunk amikor Harry jött be a konyhába egy színes szórólappal a kezében.
- Jaj ne –súgta ide Eleanor.
- Mi a baj? –kérdeztem vissza, de Hazza nem hagyta, hogy válaszoljon.
- Nem akarsz elmenni? –tolta arcomba a papirost.
- Ez, mi ez?
- Vidámpark –vigyorgott- imádom és vannak új játékok. Muszáj elmenned.
- Nincs aki elmenjen veled, mi? –fröcsélte El mosogatós vízzel.
- Így van, de akkor sem hagyhatja ki –mutatott rám.
- Elmehetünk –vontam vállat.
- Vidámpark –rohant ki üvöltve.
- Te nem vagy százas. Ha egyszer beteszi oda a lábát sosem tudod kihozni onnan.
- Ezért jössz te is, hogy segíts. És a többiek sem maradnak itthon.
Nem volt egyszerű rávenni őket, hogy jöjjenek. Lounak együtt könyörögtünk Hazzával míg végül sikerült rávennünk és ha már ő jön akkor Eleanor is. Niallnak megkellett ígérnem, hogy kap kaját. Egy csók után Liam is beadta a derekát. Zayn egészen addig nem volt hajlandó jönni míg el nem indultunk, de rájött, hogy egyedül maradt, így ő is csatlakozott.
Belépve a kapun Harry a vidámpark térképét nézegette.
- Hol lehetnek az újjak? –beszélt a laphoz- Arra lesznek –nézett fel, majd felkiáltott: - Bunge jumping!
Előre rohant én pedig követtem. Mindig is kiakartam próbálni, most pedig itt a tökéletes alkalom.
- Te is ugrasz? –bámult göndörke egy épp leugró férfit.
- Csak természetes –bólintottam.
- Ugyan nem –állt meg mellettünk Liam.
- Dehogyis nem -mentem az asztalhoz jegyet venni.
- Elmúlt már 18? –kérdezte egy rasztahajú férfi.
- Még nem, de már csak egy hónap –húztam ki magam büszkén.
- Akkor sajnos nem ugorhat. Viszont egy felnőtt korú engedélyével megteheti –magyarázta.
- Liaaam –fordultam hátra.
- Arra ne számíts –fonta össze maga előtt kezeit.

#szavazás.összefoglaló.

Lezárult a "Írjak Niam bromance sztorit?" közvélemény-kutatás. Igazából semmi ihletem nem volt eddig, most jött egy picike. Úgy volt, hogy nem írok, mivel van ez a blog, meg elkezdtem egy másik sztorit, de mivel 55(!) szavazat jött arra, hogy írjak és olvasnátok is, ezért mégis lesz, csak várni kell rá. Elég sokat, de a lényeg hogy lesz.:D
Ezenkívül arra jutottam, hogy csinálok egy kis ablakot, amiben mindig a következő rész lényegét írom le!(:
Remélem nem untattalak nagyon titeket, a kövi résszel pénteken vagy szombaton jelentkezem, de igyekszem. Halii.^^♥

Még 1 díj!^^♥

Ohh, hihetetlen.:D Megkaptam a 2. díjamat, amit nagyon szépen köszönök °.єяιкα.° -nak.!♥
1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról.
2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
4. 11 embert kell megjelölni és linkelni a blogját. (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1. Próbálok olyat ami még nem volt(:

1. Kedvenc sorozatom az Így jártam anyátokkal és a Dream High.
2. Szeretem a Dél-Koreai kultúrát, filmeket és a koreai zenét.
3. Sosem gondoltam volna, hogy 5 hét alatt ekkora lesz a látogatottságom.
4. Szeretem a meglepetéseket.^^
5. Imádok koncertekre, fellépésekre járni, mármint nézőként.:D
6. A hajam és a szemem is sötétbarna.
7. Az 1D- és az Apollo 23-on kívül még nagyon szeretem Taylor Swiftet és Selena Gomezt, valamint a Children of Distance-t.
8. Hallgathatatlan a hangom, pont mint Jeninek.:D
9. Menthetetlenül odavagyok az ékszerekért.
10. Van a fülemben, a porcban is egy füllyukam.:D^^
11. A blogom alapja (Liam a telójából leírja a csaj számát) egy hülye gondolat menetem, miszerint az én nevemet nem használják az angolok, sem a cs betűt és ha találkoznék a srácokal, valahogy így tudnám elmagyarázni.:DD

2.

Mi a kedvenc színed? Zöld!^^♥

Hány éves vagy? 15 leszek 3 hónap múlva.^^

Ki a példaképed? Igazából nincsen, de ha mondani kell akkor pl. Selena Gomez.(:

Miért ő(k)? Szerintem tökéletes követendő példa. Nem sztárosodott el, ember maradt és nem nyúlt drogokhoz, nem a botrányairól híres, mint a többi korabeli vagy idősebb sztár. Valamint a munkássága is nagyon dicséretes.(:

Mi a hobbid? Olvasás, blogolás, gépezés és imádok sétálni.

Legjobb élmény? Rengeteg van.:D De ha kikell emelni egyet, akkor az mindenképp az, hogy találkozhattam az Apollo 23-as fiúkkal, valamint az, hogy az egyikőjük (személy szerint Tibi) hordja a nyakláncot, amit a barátnőmtől és tőlem kapott!:D♥♥

Legrosszabb élmény? Azt nem szívesen írom, le ha nem gond.:s

Játszol hangszeren? Ha igen min? furulyán?!xd

Kedvenc étel? Sajt.:DD

Kedvenc ital? Ásványvíz, almás-körtés Cappy.

Kedvenc film? Testvériség, Alkonyat részek. (Mint olvashattátok is.)

3.
1. Miért kezdtél blogolni?
2. Kedvenc állat?
3. Van valami különleges története a blogod születésének? (pl.: Stephenie Meyer álmodott Bellával és Edwarddal)
4. Hogy ha van akkor mi az?
5. Kedvenc blogod?
6. Kedvenc dalod?
7. Melyik számot hallgattad utoljára?
8. Min nevettél/mosolyogtál utoljára?
9. Kedvenc One Direction tag?
10. Szoktál nézni tehetségkutató műsorokat?
11. Milyen koncerteken/fellépéseken voltál már?

4.
Már az előzőnél megjelöltem amiket olvasok, tényleg nincs sok. Már csak ő maradt:
Believe Your Heart
Ezek pedig azok amiket egy barátnőm olvas és szeret, mivel én nem tudok többet rakni:
Vas Happenin' Boys?!
OneDirectionStories
Az élet bonyolult
Egy Directioner élete.
changing love~*
another cinderella story with 1d
One Direction~a dream, a girl, a life*
Katie, Emily and One Direction
Holiday with One Direction

14.rész – Kórházban

Közérdekűként mondom, hogy nyugodtan kérhettek linkcserét.:P Akár kommentben, de a chatnek jobban örülnék!((:
 És itt a kövi rész, remélem tetszik!((: 

- Ez… -nem jutottam szóhoz az ajándék láttán.
- Repülőjegy Londonba –folytatta a mondatom- nehéz volt neked ez a 2 hónap, ezért kapod ezt tőlem, így velünk jöhetsz Angliába.
- Köszönöm! –ugrottam a nyakába. –De a suli… - szomorodtam el.
- A szüleiddel már megbeszéltem és már ki is kértek –magyarázta.
- De hát. Most lesz mindenből a zárás.
- Letudnak zárni minden tantárgyból, az iskolád elengedett.
- Komolyan? –döbbentem le. –Jól titkolták a szüleim. Tényleg nagyon köszönöm –fúrtam az arcom vállába.
- Nagyon szívesen –puszit lehelt a számra.
- Csak ennyit kapok –elégedetlenkedtem.
- Aludnod kell –feküdt be az ágyba.
- Gonosz vagy –húztam magamra a takarót.
- Lehet, de igazam van –ölelt át hátulról.
Mikor felébredtem Liam még mindig mellettem szuszogott, még csak háromnegyed 8 volt ezért nem ébresztettem fel. Fél óra alatt végeztem a reggeli készülődéssel és lementem megnézni fent van-e még valaki. A földszinten Eleanor Louist ölelgetve ült a kanapén, mellettük Zaynnel, a fotelben Harry ült az ölében a csaholó kutya-Niallel.
- Hát ti? –lepődtem meg.
- Utánatok jöttünk –vonta meg a vállát Lou.
- De tegnap még nem engedtek.
- Dedikálnunk kellett a koncert után, de most már itt vagyunk –mondta Zayn.
- És Niall? –néztem körbe.
- Szerinted? A konyhában van –nevetett El.
Harry túlságosan is csöndben volt és úgy tűnt aggasztja valami, de inkább hagytam és nem kérdeztem rá. Kimentem a konyhába ahol Niall épp szendvicset evett és anyuval beszélgetett.
- Jó reggelt –köszöntem.
- Szia –üdvözöltek.
- Mi a téma? –ültem le a pulthoz.
- Anyukád mesélt kiskori történeteket rólad –nevetett.
- Anyu –néztem rá szúrósan.
- Kényszerített, ha nem teszem azt mondta kiesz a vagyonunkból –védekezett.
- Nem is –vágott durcás fejet Nialler.
- Látom jól összehaverkodtatok. És apu merre van? –kérdeztem anyutól.
- A húgodat ébresztgeti, mennek ajándékot venni egyik barátnőjének.
- Jó reggelt –jelent meg Liam az ajtóban.
- Neked is –mondtam.
- Hello haver –köszöntötte Niall.
- Mehetünk? –kérdezte.
- Hova? - bámult rá a szöszke teli szájjal.
- Leilához a kórházba –válaszommal egyszerre egy kiáltás ütötte meg a fülemet.
Kirohantam az előszobába és a lépcső aljában álló Ninával találtam szembe magam. Kicsit meglepődött a fiúkon. Végig puszizkodott mindenkivel aztán elköszöntünk és indultunk Leihez. A srácok egy kisbusszal jöttek amiben mindannyian elfértünk, ezért azzal mentünk. A kórház elé érve ugyanúgy rohanni kezdtem Leila szobájához, mint tegnap, viszont most Harry is velem tartott. Azt hiszem már értem mi volt a baja. Berontottunk az ajtón ahol Leila meglepett arca fogadott minket.
- Harry, te meg mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. Ugye jól vagy? Nagyon súlyos? Sajnálom, hogy csak most jöttem –hadarta magához szorítva barátnőmet.
- Megvagyok és semmi baj a lényeg, hogy most itt vagy –eresztett el egy mosolyt.
- Engem is odaengednél? –toltam arrébb göndörkét.
- Most az egyszer –lépett hátrébb.
Én is megöleltem barátnőmet, közben a többiek is megérkeztek. Amíg mind végig ölelgették én odamentem Liamhez:
- A jegy mikorra szól? –súgtam neki.
- Holnapra, de ma…
- Én addig nem megyek sehova amíg Leilát ki nem engedik –törtem ki. Mindenki felénk fordult.
- Nyugi. Megoldjuk, áttetetjük, ha még lehet vagy te majd jössz később –nyugtatgatott.
- Hova nem mész? –kérdezte Lei.
- Velünk, Londonba –adta a választ Zayn.
Ezek után hanyagoltuk a témát és beszélgettünk. Közben meghozták Lei reggelijét is, de 3 harapásnál többet nem evett belőle.
- Nagyon rossz –dobta a száraz zsemlét az előtte lévő tálcára.
- Hozzak neked valamit? –kérdeztem.
- Azt nagyon megköszönném –hálálkodott.
- Mit ennél?
- Kekszet vagy hasonlót, de nehogy valami szendvicset. Köszi.
- Oké. Még valaki valamit? –fordultam körbe.
- Én egy vizet szeretnék, de elmegyek veled –mondta Liam.
- Inkább én, ha nem gond. Szeretnék beszélni veled –állt fel Zayn.
- Rendben, még valami?
- Nekem is kekszet. Meg kólát és mogyi se ártana. Meg ha már ott vagy chipset, vagy csokit és…- sorolta Niall
- Írd le, nem tudok ennyi mindent megjegyezni –nevettem.
- Megírom sms-be, menjetek –kapta elő telefonját.
- Sietünk –léptünk ki az ajtón.
- Miről akartál beszélni? –néztem Zaynre.
- Perrie –sóhajtott- sokat változott. Most, hogy a Little Mixnek is egyre jobban megy kezd egy kicsit… hogy is mondjam…
- Elszállni? –vágtam szavába.
- Kicsit. Alig találkozunk, mert ők is sokat koncerteznek. Ha én ráérek akkor neki nem jó és ugyanez fordítva –panaszolta.
- Értem. És neki is mondtad már, hogy ez zavar?
- Nem.
- Hát akkor? Beszéljétek meg és biztos jobb lesz.
- Oké, köszi a tanácsot –mondta a kis cba-ba érve.
- Ugyan.
Kíváncsi vagyok, hogy tényleg más lett-e, majd biztos találkozunk és akkor meglátom.
- Na szóval. Össze kéne szedni a cuccokat Niallnak –nézegettem a küldött sms-t.
- Majd én megkeresem őket, te hozd amit Leilának kell vinni –vette ki a kezemből a telefont.
2 tele szatyorral tértünk vissza a kórházba.
- Mi van, elhoztátok az egész boltot? –szólt be Lou.
- Hoztunk mindenkinek üdítőt, meg a haspóknak amit kért –válaszoltam. –Ja és-túrtam a táskába- neked meg ezt.
Hozzávágtam egy zacskó bébirépát.
- Ha-ha. Nagyon vicces. Ugye tudod, hogy igazából annyira nem vagyok oda érte?
- Persze, hogy tudom, de azért jó poénnak gondoltam.
- Tényleg nagyon vicces, de azért köszi –bontotta ki.
- És tudjátok mit találtunk még? –kutattam tovább.
- Na mit? –kérdezte Liam.
- Állat formájú jégkrém. Tessék –dobtam egy cicásat Harrynek- és téged sem felejtettelek el –adtam egy teknősöst Liamnek egy puszi kíséretében.
- Te macisat kapsz –adta át Zayn Elnek a jégkrémet.
- És én? –szólalt meg Leila.
- Te is cicásat kapsz –kacsintottam rá úgy, hogy más ne lássa, de szerintem így is értették a célzást.
- Na és én? –húzta szét a szatyor tetejét Nialler.
- Panda –nyomtam a kezébe.
- És a tied milyen? –nézte a kezemben lévő, bontatlan fagyott édességet.
- Teki, Zayné pedig szintén panda.
Megettük, a már így is eléggé elolvadt jégkrémeket és szétosztottam a többi kaját is.
- És mikor engednek ki? –kérdezte Eleanor Leitől.
- Szerdáig biztosan nem –biggyesztette le a száját.
- Sajnálom –fordultam Liamhez- majd ha kijött utánatok megyek.
- Nem, –szólt rám Leila- nem várod meg amíg kiengednek, szépen holnap elutazol.
- Nem foglak itt hagyni –jelentettem ki.
- Nincs vita. Kérlek, nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy miattam nem mész.
- Mindig is értettél az érzelmi zsaroláshoz! Még átgondolom.
- Jeni –förmedt rám.
- Jól van na, holnap elmegyek, de akkor is –puffogtam.
- Győztem –ujjongott. Válaszul nyelvöltést kapott.
Még órákig bent maradtunk. Niall közben újból megéhezett és Louist is kezdte frusztrálni a kórház, ezért ők Eleanor és Zayn előbb elmentek. Harry nem tágított Leila mellől és én sem akartam otthagyni, Liam pedig velem maradt. Végül elkellett búcsúznunk, mert másnap reggel indult a repülő.
- Nagyon, nagyon, nagyon fogsz hiányozni –szorítottam magamhoz teljes erőmből Leilát- majd mindennap beszélünk, meg videó chatelünk stb. –folyt ki pár könnycsepp.
- Te is nagyon –szorított szintén- de így sem szabadulsz tőlem. Minden egyes nap boldogítalak majd –váltunk szét.
- Te most tényleg sírsz? –fürkészte az arcom Harry.
- Csak kicsit –szipogtam.
Harry és Liam is elbúcsúzott tőle. Harrynek majdnem ugyanolyan nehéz volt, mint nekem. Úgy érzem lesz még a párosuknak folytatása.
A srácok ma is szállodába akartak menni, de se anya sem én nem hagytuk.
- Megsértődök, ha nem maradtok –mondta anyu.
- De mi tényleg nem akarunk zavarni –szabadkozott El.
- Egyáltalán nem zavartok –mondtam.
- Ha tudunk hol aludni elfogadjuk –válaszolta Zayn.
- Öhm, hát. Eleanor marad a vendégszobában és Louis társul hozzá. Liam természetesen az én szobámba költözik és még Zayn is elfér a földön… Harry is Louisékkal alszik Niall pedig… ő is jön hozzánk –csaptam össze a tenyerem.
- Rendben, de előbb együnk –indult meg a konyha felé.
- Tényleg ki esz a vagyonunkból –követte anya.
- Én megcsinálom az ágyakat, ti maradjatok itt –tettem pár lépést a lépcsőn.
- Segítünk –jött utánam El, magával húzva Lout.
Nina már aludt úgyhogy halkan pakolásztunk. Dolgunk végeztével a földszinten aput találtuk aki épp Niallal és Liammel beszélgetett, Harry és Zayn pedig a kutyával játszottak. Ahányszor szólították az igazi Niall is felkapta a fejét.
- Kész vagyunk, gyerünk lefeküdni, holnap korán kelünk –unszoltam őket.
- Igenis kapitány –állt fel Harry.
- Megyek mami –indult a lépcső felé Niall.
Ezután nagy csönd lett a házban. Apáék is lefeküdtek, a tv sem szólt már lentről. Niall, Zayn, Liam és én a szobámban dvd-ztünk.
- Basszus, még be sem pakoltam - jutott eszembe.
- Segítünk –állt fel a 3 srác.
Leállítottuk a filmet, helyette zenét hallgattunk az egyik adón.
- Ez kell? –fogott magához Niall egy mentol zöld, mintás fölsőt.
- Igen, igazából szinte minden kelleni fog –válaszoltam.
- És akkor mi hova ülünk a repülőn –nevetett Zayn.
- Azt hiszem nem lesz elég ez a 2 bőrönd. Lemegyek a szüleiméért –jeleztem.
- Ne segítsek? –kérdezte Liam.
- Nem kell –viharoztam ki.
A földszinten a lépcső alatt van egy kis helység ahol a bőröndök és más cuccok voltak. Lepakoltam a tetejükről pár felfújható matracot, amikor lépéseket hallottam a lépcsőről.
- Szia, te meg mit csinálsz? –jött oda Harry.
- Nem elég az én 2 bőröndöm és te mit keresel?
- Megszomjaztam –vont vállat. –Segítek- rángatta ki a felső bőröndöd.
- Köszi. Amúgy valami baj van? –furcsa volt az utóbbi párnapban.
- Már miért lenne?
- Látszik rajtad.
- Csak megijedtem –sóhajtott.
- Mitől? –fürkésztem az arcát.
- Leila. Megijedtem, hogy komoly baja van –magyarázta.
Kifaggattam. Elmondta, hogy tetszik neki barátnőm, de nem mer közeledni felé. Elmeséltem, hogy Leinek sem közömbös, ezen nagyon meglepődött és megígértette velem, hogy nem mondom el Leinek. Elmentem vele inni is, de már hanyagoltuk ezt a témát, mert láttam rajta, hogy zavarja, hogy semmi nem lett köztük és így kell visszautaznia. A lépcsőn felfelé Liammel futottunk össze.
- Hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte.
- Beszélgettünk kicsit –mutattam Harryre.
 A göndör srác visszament a vendégszobába nekünk meg sikerült elpakolnunk szinte minden egyes ruhám.
- Csak egy nyárra jössz –terült el Niall az ágyamon.
- Plusz egy hónap –pontosítottam- örülj, hogy nem viszem az egész szobám.
- Miért, ez nem az egész? –paskolta meg Zayn az egyik bőröndöt.
- Nem –tettettem a sértődöttet.
- Most, hogy végeztünk aludni kéne –kapcsolta le Liam a nagylámpám, de az éjjeliszekrényemen lévő még mindig égett.
- Igazad lehet. Gondolom, te velem alszol a matracon –néztem rá.
- Mi alszunk a földön –mondta Zayn.
- Ti vagytok a vendégek, ti alszotok az ágyon.
- Nem-nem, ti alusztok ott –ugrott át Niall az ágyamról a matracra.
- Legyen –vontam vállat.
Elhelyezkedtünk leoltottuk a lámpát és jó éjt kívántunk.
- Köszönöm –súgtam az engem ölelő Liam fülébe.
- Mit? –suttogott ő is, éreztem leheletét a nyakamon.
- A jegyet.
- Nagyon szívesen –adott egy puszit a fejbúbomra.
- Hékás –fordultam hátra és megcsókoltam.
Megfeledkezve a 2 srácról csókolóztunk, Zayn köhintése szakított meg minket.
- Lehet, hogy nem látunk, de fülünk még van –emlékeztetett Niall.
- Bocsi –sajnálkoztam.
- Megbocsájtva, de most már aludjatok –jött a válasza.
Reggel én voltam az első kelő, nagyon izgatott voltam. Mivel csak 2 és fél óránk volt a felszállásig a többieket is fel kellett keltenem.
- Liam. Ébresztő –szólongattam apró csókokat lehelve arca mindenegyes részére.
- Ha így keltegeted sosem ébred fel –hallottam Zayn hangját a föld felől.
- Igazat mond –nyitotta ki a szemét barátom.
- Csaló!
- Nem is, csak kiélveztem a helyzetet –ugrott rám és csikizni kezdett.
- Ne –visítottam- nagyon csikis vagyok.
- Annál jobb –nevetett.
- Mi ez a zaj? –szólalt meg Niall álmos hangon.
- Hagyd abba –sikítottam.
- Baj van? - tárta ki az ajtót Louis. Amint meglátta a zaj forrását besegített Liamnek.
- Ne már, engedjetek el.
- Mi ez a sikítás? –jött Eleanor is. Odajött és lefejtette rólam a 3 srácot, mivel közben Niall is csatlakozott.
- Köszönöm –ültem fel az ágyban.
- Nincs mit, fülsüketítően sikítasz –jegyezte meg.
- Tudom.
- Épp ettől volt vicces –mondta Lou.
- Kabbe! –vágtam hozzá egy plüssöt.

2 díj egy nap alatt!♥

Egy nap alatt sikerült bezsebelnem az első helyezést a One Direction - Magyar rajongók*-* facebookos oldalon és egy díjat is!♥

A facebookos helyezés:

Köszönöm mindenkinek aki szavazott!(:♥
És a díj: 

Nagyon köszönöm Believe*-* nek


1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4. 11 embert kell jelölni és linkelni!
Tények:
1. A kedvenc tagom az 1D-ből Liam, mint rájöhettetek:D a második Niall.
2. Most megyek 9.-be.
3. Kicsit parázok az új sulitól.
4. Van egy puli kutyusom és 4 cicám.
5. Imádom az Apollo 23-at!♥♥
6. Győrben lakom.
7. A blogom igazából elsőre csak írogatás volt, később döntöttem úgy, hogy feltolom a netre.
8. Belekezdtem egy másik történetbe.
9. Egyenlőre úgy néz ki, hogy nem biztos, hogy lesz Niam sztori, még meglátom.
10. Nincs labdaérzékem.
11. Nem tudok úszni.
1. Mi a kedvenc színed? Zöld.^^ imádom.♥2.Kedvenc sztárod? Liam Payne, de a többi 1D tag és az Apollosok is.♥
3.Kedvenc könyv? Szent Johanna Gimi és Alkonyat részek.
4.Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?(3 dolog) Az 1D házát, lakóikkal együtt. Az Apollo 23 lakását, lakóival. Egy hatalmas újratöltődő áruházat, amiben van kajálda és mozi is.:D
5.Kedvenc kaja? Sajt.:D:$
6.Nézted az olimpiát? Nem igazán, de tudom, hogy ki kapott, milyen érmet!
7.Szereted a zsiráfokat? Igen.:D♥
8.Kedvenc dal? Öhm, nagyon nehéz döntés, de... Najó, kettőt mondok. Apollo 23-I run to you és One Direction-I wish. De örök kedvencem Nelly-Just a dream. Ha olvassátok a blogom ezeket úgyis tudjátok.:D
9.Van házi állatod? Fentebb már említettem.
10.Sok poszter van a faladon? Nem sok, mivel nem egyedül lakom a szobámban, de ami van az 1D vagy Apollo.
11.Várod a sulit? Kicsit, de parázok is csöppet.:s
Kérdések:
1. Miért kezdtél blogolásba?
2. Van valami különleges története a sztorid születésének?
3. Kedvenc film?
4. Kedvenc állat?
5. Ha tehetnéd melyik hírességgel töltenél el egy egész napot? (Csak egyet írj!)
6. Kedvenc édesség?
7. Melyik adót nézed a leggyakrabban?
8. Mit gondolsz a magyar zenéről, előadókról?
9. Van tesód?
10. Melyik városban (vagy ha nem akarod elmondani) megyében laksz?
11. Kivel cserélnél életet? (Nem feltétlen híres ember.)

A díjat küldöm:
1. But you want, you want, you want me to love you too
2. Filia Lunacy~
3. Egy más világ
4. Egy szerelem története
5. One Dream ~ 1D
Igazából nem sok blogot olvasok, ezek azok amiket rendszeresen követek és szeretek.(: Meg persze Believe*-* blogja, de úgy tudom visszaküldeni nem ér(:

13.rész – „Az én hibám”

Tényleg sajnálom, hogy ezzel b*szogatlak titeket, de kérlek, hogy az előző bejegyzésben lévő linken szavazzatok! Nagyon hálás lennék!(:♥
Ja, és már megvan az 5000látogatottság, sőt már az 5100 is.:D Nagyon köszönöm!((:

Pontosan 3 nap múlva lesz 2 hónapja, hogy nem láttam Liamet. Ígéretéhez híven minden nap hív és ha ráért videó chateltünk is. Mindez 1 héttel ezelőttig tartott, ugyanis mostanában nem tette ezt, én hívtam őt, de mindig hamar lerázott. Nagyon fájt. Most, hogy sokáig nem találkoztunk kezdtem kicsit átérezni Bella helyzetét, én is éreztem azt a tátongó lyukat a mellkasomon. Bár ez egy kicsit más, mivel Liam nem hagyott el, mint Edward Bellát, mégis szörnyű érzés volt. Elpanaszoltam Leilának is, hogy Liam mostanság nem igazán foglalkozik velem. Azt mondta, hogy biztos csak sok dolga van, de nem tudott megnyugtatni bármit is mondott.
 A suli előtt vártam Leit, hogy végezzen a németórával és végre mehessünk. Szélvészként viharzott le a lépcsőn:
- Nézd, ötös lett! –arcomba dugott egy lapot.
- Ügyes! –dicsértem meg. Nem sokszor kap németből ötöst, általában hármasokat visz haza, de néha becsúszik pár négyes is. Németül csak gimiben kezdett el tanulni, általánosban ő is angolos volt és a szülei is sokszor tanítgatták, így ő is elég jól beszél ezen a nyelven.
- És… -kezdett az óra elmesélésébe.
Nem indultunk még el, mert úgy hadart, hogy ha közbe megyünk is akkor megfullad. Figyelmesen hallgattam a történteket, miközben sikolyokat hallottam körülöttünk és páran szembe rohantak velem, valami történt mögöttem. Fordultam volna hátra, hogy megnézzem, de Lei nem hagyta:
- Figyelsz te rám? Figyelj már!
- Figyelek –ráztam a fejem és nem foglalkoztam azzal mi történhetett, mivel minden újra elcsendesedett. Barátnőm arcára hatalmas vigyor ült mesélés közben és ekkor valaki hátulról előre nyúlt és eltakarta a szemem. Felismertem az illatáról.
- Na ki vagyok? –torzította el a hangját, de így is tudtam ki ő.
- Öhm, Harry? –húztam az agyát.
- Nem talált.
- Akkor Louis! Vagy nem, Niall, ugye? –folytattam.
- Tudom, hogy tudod.
- Tényleg, akkor te Zayn vagy.
- Hülye! –továbbra is úgy álltunk, de én már nem bírtam tovább és örömkönnyek szöktek a szemembe.
- Te sírsz? -fordított meg Liam és csókot nyomott a számra.
- Talán –suttogtam. –De hogy kerülsz ide? –léptem hátra.
- Holnap koncertünk lesz Bécsben és meggyőztem a managementet, hogy előtte idejöhessek. Ezért is nem hívtalak mostanában, amikor volt egy kis szabadidőm győzködtem őket, sajnálom –ölelt át.
- Semmi gond –bújtam hozzá. –Te tudtad? –fordultam Lei felé.
- Talán?!
- Hé, na de megbocsájtom.
Nagyon boldog voltam, hogy újra láthatom a barátomat.
 Nem értettem miért mentek vissza Angliába, majd turnéztak tovább Európában és egy hatalmas kerülővel ideérkeztek a szomszédos országba. De a management tudja.
- Nincs kedvetek eljönni a holnapi koncertre? –kérdezte Liam a kocsiban ülve, amivel jött.
- Mehetünk –válaszoltam.
- Holnap suli, ledolgozónap vagy mi –szólt közbe Leila.
- Ráveszem anyuékat, hogy írjanak ki –vontam vállat.
- Viszont én biztos nem mehetek… a jegyeim –tört le.
- Azért kérdezd meg –parancsolta Liam. –Viszont, hogy ha te jössz akkor még ma oda kell mennünk, mivel reggel már próbálunk, ha csak nem jössz oda holnap, egyedül –fordult felém.
- Mehetünk ma, de Leila, te is jössz! –jelentettem ki.
 Otthon a cuccaimat pakoltam, miközben Liam az ágyamon ülve figyelt.
- Rendesek a szüleid, hogy most is igazolják a napod.
- Azok. Tudják, hogy ez fontos nekem. Csak kár, hogy Lei nem jöhet –megkérdezte a szüleit, de azt mondta, hogy csak ordítás lett a vége, így ő itthon marad.
- Mennyi ruhát vigyek? –emeltem ki vagy 5 pólót a szekrényemből.
- Vasárnap reggel hozlak vissza. Nem kell annyi –mutatott a kezemben lévő kupacra.
- Oké. Ez, hogy tetszik, jó lesz holnap estére? –fogtam magam elé egy türkizkék egybe ruhát.
- Tökéletes –kacsintott.
- Vagy inkább ez? –mutattam fel egy hasonló virágos ruhát.
- Teljesen mindegy –állt fel- a lényeg, hogy ott leszel. –most végre rendesen is megcsókolt, már nagyon hiányzott. A kezemben tartott ruhát rádobtam a táskára, amit magammal készülök vinni és szorosan hozzásimultam, mire ő elhúzta a fejét, felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Hiányoztál –súgta a fülembe.
- Te is… nagyon.

 A bécsi szállodába érve sikítva rohantam a többiekhez és csoportos összeborulást tartottunk, ők is nagyon hiányoztak.
- Hogy vagy kislány? –borzolta meg a fejem Louis.
- Sokkal jobban. Perrie is itt van? –nyújtogattam a nyakam.
- Sajnos nem tudott jönni –húzta el a száját Zayn.
- De Eleanor itt van –kiáltotta Harry.
- Merre? Nem látom –néztem körbe.
- Fent a szobánkban, kipakol –válaszolt Louis- gyere bemutatlak. –húzott a lift felé.
Felérve El épp az egyik kipakolt bőröndjét cipzárazta be.
- Megjöttem –szorongatta Lou barátnőjét. –És Liam is meghozta Jenit.
- Tényleg? –nézett rám El. –Szia –ölelt magához.
- Szia –viszonoztam.
- Sokat hallottam rólad, Liam rengeteget mesélt, vártam már, hogy találkozzunk –magyarázta.
- Komolyan? Én is vártam.
- És nehéz volt ennyi ideig nem látni? –ült le az ágyra én is követtem.
- Igazából nem volt túl kö… -nem fejeztem be, mivel Lou előtt nem igazán akartam érzelgősködni.
- Boobear. Nem hagynál minket kicsit egyedül? –nézett rá ártatlan arccal.
- Nem –vágott durcás fejet. –Na jó, megkeresem az én Harrym –homlokon puszilta Elt és elviharzott.
- Bocsi, folytasd –fordult felém a lány.
Elmeséltem neki, hogy eléggé rossz volt így és, hogy mennyire fájt, hogy mostanság nem hívott, de most már megértettem. Jeleztem azt is, hogy most nagyon boldog vagyok, hogy itt van Liam.
- Értem, nálunk is van párszor, hogy sokáig nem találkozunk, nem könnyű, de meglehet szokni.
- Megpróbálok megbarátkozni a gondolattal.
- Na –állt fel- keressük meg a srácokat, végül is Liamhez jöttél, nem hozzám.
- Keressük, köszi a beszélgetést.
- Ugyan –ölelt át. Nagyon aranyos lány, pont, mint gondoltam, összeillenek Louval.
Megkerestük a srácokat és elbúcsúztunk, mindenki ment a maga dolgára. Mi Liammel a szobáját, vagyis szobánkat vettük irányba. Bár beszéltünk mindenegyes nap, mégis volt mit mesélnünk egymásnak, ezzel el is telt az idő. Kivételesen hamar elnyomott az álom, pedig nem is volt más dolgom, nagy csoda.
 A reggeli próbát végig nevettük Ellel, a srácok tették a fejüket 2 személyes közönségüknek. Délután is ugyanaz volt a program, de most takarékra tették magukat, hogy a koncerten újból produkálhassanak valamit. Hamar elment az idő és már a turné következő állomásának helyszínén voltunk. Tömve volt a helység rajongókkal én csak ámultam a tömegen. A srácok kicsi késéssel kezdtek az estébe, de ez a fanokat egyáltalán nem zavarta. Már színpadon álltak a fiúk és pár számon már túl is voltak. Eleanor is magamra hagyott, volt valami fontos hívása. A Stand up közben rezegni kezdett a zsebem, anyu hívott, de nem vettem fel. Írtam egy sms-t, hogy később visszahívom. Nem telt bele pár másodpercbe és válaszolt: „Nagyon fontos!”
Nem tudtam mi lehet a gond, de lehet, hogy valami baj van, ezért visszahívtam. Igazam volt!
- Szia, mi olyan fontos? –egyik kezemmel befogtam a fülem, hogy megpróbáljam kiszűrni a koncert zajait. Nem mentem ki, nem akartam otthagyni az éneklő fiúkat.
- Szia –hangja szomorú volt- Amint tudsz haza kell jönnöd.
- De miért? Mi történt? Baj van? –nem bírtam a tudatlanságot.
- Hallgass végig. –nagyon megijedtem. –Ma apáddal dolgoztunk és nem tudtunk elmenni Nináért, ezért Leilát kértük meg rá… -habozott.
- Folytasd! –szinte üvöltöttem.
- Haza fele jövet összeakadtak pár rajongóval…
- És? –ismét kiabáltam.
- Mindenfélének elmondtak téged és a húgodat is. Leila pedig nem hagyta, hogy tovább bántsák, visszaszólt nekik. Válaszként lökött rajt egyet az egyik lány, nem volt túl erős lökés, de elég volt ahhoz, hogy Leila a mögötte lévő ház falába verje a fejét, ami ettől megrepedt. Most kórházban van.
Némán hallgattam végig. Idegesség és düh cikázott végig rajtam, aminek következtében teljes erőmből a színpad oldalához vágtam a telefonom és a földre rogytam. Kegyetlen zokogás tört rám. Minden az én hibám. Ha én nem vagyok, vagy ha nem járok Liammel nem történt volna mind ez. Én tehetek róla. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol is vagyok. Csak az járt a fejemben, hogy ártottam Leilának. Valaki felkapott a földről, könnyeimen keresztül nem sikerült kivennem ki lehet az. Szólongatott, milliószor megkérdezte mi történt és a hangjából rájöttem, hogy Liam cipel. A backstageben letett a kanapéra és továbbra is faggatott, de nem jöttek ki a szavak, továbbra is csak sírtam. Pár perc múlva még 4 alak jelent meg. Louis, Harry, Niall és Zayn némán figyeltek minket. Kis idő után sikerült vállalható szintre csökkentenem a sírást.
- Jeni. Jeni. Mi történt? –Liam aggódó arcát pillantottam meg.
- Leila… kórházban van… miattam –nehezen, de kipréseltem a szavakat.
- De miért? Mi történt? –faggatott. Hallotta amit mondtam, de nem értette.
- Fiúk, visszakell mennetek –jelent meg az ajtóban egy férfi.
- Biztos nem –jelentette ki Liam.
- De visszamész –szóltam rá- megleszek.
- De… Oké, Louis El hol van? –fordult hátra.
- Itt vagyok, mi a baj… - jelent meg az ajtóban, aztán elhallgatott.
- Vigyázz rá kérlek, amíg végzünk –mondta neki Liam és homlokon csókolt.
- Persze –guggolt mellém Eleanor.
A koncert ideje alatt végig a kanapén fekve, összegömbölyödve bőgtem. Elpanaszoltam Elnek, hogy minden miattam történt, hogy csak is az én hibám, készségesen, szó nélkül végighallgatott. Szörnyű érzés volt bennem. Nem csak, hogy nem vagyok mellette, amikor kórházban fekszik, hanem még az én hibámból is került oda.

A srácok elköszönése után amilyen gyorsan lehetett elindultunk Pestre. A srácokat nem engedték el, csak Liam tudta elintézni valahogy, hogy eljöhessen. Neki kellett vezetnie (valahonnan szerzett egy kocsit) ezért Eleanor is elkísért minket. Valamennyire sikerült megnyugtatniuk, így a zokogásom áttért folyamatos könnyezésbe, ami egy picivel jobb helyzet. Az úton Liam telójáról felhívtam anyut, hogy megtudakoljam Lei melyik kórház, melyik részén, hányas termében van. Elmondta én meg átadtam Liamnek a célt. Anya nagyon aggódott miattam, mivel mire végzett már letettem és amikor hívott nem ért el, ezért elmondtam neki mi lett a mobilommal. Elmondta, hogy barátnőm ébren van, komolyabb baja nem történt, nem esett kómába vagy hasonlók. A repedés nem túl nagy, de párnapig még biztosan bent tartják. Kifaggattam Nina hogylétéről is. Ő megvolt, nem vette a szívére amiket hozzávágtak, anyu elmondása alapján, inkább az dühítette amiket rám mondtak, emellett ő is nagyon aggódott Leiért.
A városba érve az ablakra tapadtam és amint leparkoltunk a kórház előtt kicsaptam az autó ajtaját és berohantam. Este volt már, ilyenkor nincs látogatás. Egy 20 év körüli nővér akadályozott meg abban, hogy túlmenjek a recepción.
- Órák óta vége a látogatásnak, sajnálom –állta utamat.
- De muszáj bemennem –próbáltam kikerülni, de nem hagyott.
- Mi a baj? –jött Liam kérdése a hátam mögül. A nővér tátott szájjal elém fagyott. Kihasználva a helyzetet megkerültem és megkerestem a szobát. Kopogtattam.
- Tessék?! –szólalt meg barátnőm.
Annak reményében, hogy egyedül van a szobában és nem ébresztek fel senkit belöktem az ajtót.
- Leila! –rohantam ágyához és a lehető legóvatosabban magamhoz szorítottam. Nem volt szobatársa, épp a tv-t nézte.
- Jeni. Mit keresel itt? –ölelt ugyanolyan erősséggel.
- Anyu elmondta, hogy mi történt és amilyen gyorsan tudtam jöttem –vezettem le, miközben kibuggyant pár könnycsepp.
- Hé, te sírsz? Jól vagy? –tolt el.
- Megvagyok, de te hogy vagy? Remélem nincs komoly bajod. Úgy sajnálom –hadartam.
- Semmi komoly, csak egy kis repedés. És te meg mi a francot sajnálsz? –ütött fejbe.
- Az egész az én hibám. Ha én nem vagyok akkor nem szólnak be nektek.
Lei lecseszésre nyitotta a száját, de Liam viharzott be:
- Halkabban, kintről hallani mindent. Mi a tárgya a zajnak? –jött Lei ágya mellé. Ha hallotta is, hogy beszélgetünk érteni, nem értette, mivel magyarul tettük ezt.
- Csak az, hogy mindenről én tehetek.
- Miért tehetnél te róla?
- Hogy, ha én nem vagyok, nem támadnak rájuk a rajongók.
- Ha ezt a vonalat követjük akkor inkább az én hibám, mint a tied.
- Mi van? –förmedtem rá.
- Az én barátnőm vagy…
- Egyikőtök sem tehet róla! –szólt ránk Lei.
- Igaza van –helyeselt El az ajtóból.
- Eleanor? –döbbent le barátnőm.
- Igen, szia. Te pedig Leila, ugye? –csatlakozott hozzánk.
- Igen…
- Hogy-hogy beengedett a nővér titeket? –jártattam rajtuk a szemem.
- Kép és autogram mindkettőnktől –vont vállat Liam.
Még maradtunk egy jó darabig, de Leila kezdett ásítozni és El távozásra ítélt minket.
- Menj picit arrébb! –löködtem Leit az ágyán.
- Minek? –bámult rám Liam, miközben barátnőm helyet szorított nekem.
- Nem gondolod, hogy itt hagyom, de ahogy nézem nem férünk el –ráztam meg a fejem. Odamentem az egyik üres kórházi ágyhoz és megpróbáltam közelebb húzni Leiéhez.
- Mi a francot művelsz? –húzott el tőle barátom.
- Mondtam, hogy nem hagyom itt. Ezen fogok aludni –mutattam végig a tárgyon.
- Ugyan nem maradsz itt –jelentette ki Eleanor.
- Nincs is rajt ágynemű. Szépen hazamész –szólt rám Leila is.
- De..
- Nincs, de. Megleszek, majd holnap bejössz.
- Legyen. El sem alszol mire visszaérek.
- Azért neked is kéne aludnod valamennyit –mondta Liam.
- Meglehet, de a lényeg, hogy korán itt leszek.
- Ajánlom is –nevetett Lei.
Elbúcsúztunk és ott kellett hagynom, egyedül.
- Melyik szálloda a legjobb a környéken? –fordult felém El a kocsiban ülve.
- Öhm, azt hiszem a… várjunk csak. Minek neked az? –húztam össze a szemöldököm.
- Valahol nekünk is aludni kell –nevetett Liam a kormány mögül.
- Nálunk is van ágy –jeleztem.
- Nem akarunk zavarni –mondta Eleanor.
- Ha zavarnátok nem mondtam volna. Már csak apuékat kéne meggyőzni, de menni fog.
Hazaérve apu épp tv-zett a kanapén ülve, anyu a konyhában csinált valamit, Nina pedig valószínűleg már aludt.
- Sziasztok! –üdvözöltem őket.
- Jó estét –tett ugyanígy 2 vendégem.
- Sziasztok, ki a barátod? –kérdezte apu, ahogy beértünk az előszobába.
- Ő itt Eleanor, Louis barátnője. Ő pedig az én egyetlen apukám –mutattam be őket egymásnak, miközben egy fojtogató ölelést adtam apunak.
- Nagyon örülök –mondta apu.
- Szintén.
- Apuu… Itt maradhatnának estére? –könyörögtem.
- Persze, hogy maradhatnak –jelent meg anyu is.
- És hol alszanak? Csak 1 vendégszobánk van –emlékeztetett apa.
- Hát El ott aludna, Liam meg nálam –magyaráztam.
Apa szúrós tekintettel méregette a barátomat, ezért ő hozzátette:
- Persze én a földön aludnék.
- Felőlem maradhatnak –mosolygott apu, jellemző.
Beágyaztunk a vendégszobában Eleanornak és Liam helyét is megcsináltuk a szobámban. Mindenki aludni tért mi pedig az ágyamon ülve kerestünk valami nézhető műsort. Csak magyarokat találtunk, ezért Liam rám hagyta, hogy mit nézünk. Én a Showder Klub mellett döntöttem, ismét. Ismétlés ment, de nagyon szeretem, úgyhogy megnéztem. Láttam, hogy Liam szenved az unalomtól, ezért odaadtam neki a laptopom.
- Aludnod kéne –csukta le a gép tetejét fél óra használat után.
- De még nincs vége –mutattam a tv-re.
- Nem volt könnyű napod, feküdj le –simogatta az arcom, ezzel elérve, hogy ne érdekeljen a képernyő.
- Ez így nem ér.
- Ó, dehogyis nem –kapcsolta ki a tv-m és feküdt le a földön lévő matracra.
Forgolódtam az ágyban, a ma történtek nem hagytak aludni. Egy óra múlva megelégeltem és arra jutottam, hogy Liam mellett biztos könnyebben megy majd, ezért befeküdtem mellé.
- Te meg mit csinálsz? –kérdezte.
- Jöttem hozzád, meg aludni sem tudok.
- De apukád…
- Amit nem tud, az nem fáj nekünk –kacsintottam.
- Menj vissza az ágyra –parancsolt rám.
- Én itt maradok –fontam össze magam előtt karjaim.
- Oké, akkor én megyek az ágyra –állt fel.
- Hé, na jó. Menj csak, de én is jövök –kaptam fel a párnáját.
- Nem adod fel, mi? –fonta derekamra a kezeit.
- Soha –csókoltam meg. Visszacsókolt, de hamar el is tolt. –Ezt most miért?
- Ha már egyszer ébren vagy, oda kell adnom valamit –kutatott a sporttáskájában. –A koncert után akartam, de nem volt rá esélyem –nyújtott át egy borítékot.
Feltéptem a tetejét. A benne lévő ajándék nagyon meglepett.