5.rész – Nem komplettek!

Kép forrása:
http://www.facebook.com/pages/One-direction-Magyar-rajong%C3%B3k-/227639353997515

Alighogy kiléptünk a spájzból, már hallottuk is Harry sikítását, pár másodperccel később őt is meg pillantottuk. Bombaként vetődött be a konyhába, nyomában Zaynnel. Harry fülsüketítően visított, de nem szóltunk rájuk, vicces volt, ahogy a konyha közepén lévő pult körül kergetőznek. Pár perc múlva sikerült Zaynnek elkapnia göndörkét a hajánál fogva.
- Van itt valahol olló? –fordult felém.
- Talán. Attól függ, hogy mire kell.
- Csak levágom barátunk imádott fürtjeit –vigyorgott ördögien a kezében tartott barna tincsekre.
- Jaj, csak azt ne! –visított továbbra is Harry.
- Hát, lehet, hogy megkegyelmezek.
- Hagyd békén szegényt. –szólt rá Liam.
- Najó, de ha még egyszer ilyet csinálsz, kopasz leszel! –fenyegette meg áldozatát.
- Miért, mit csinált már megint? –kérdezett rá Liam. Közben Zayn elengedte Harryt, aki a földön landolt.
- Én semmit. –állt fel a fiú.
- Ha semminek nevezhetjük azt, hogy nemes egyszerűséggel közölted Jeni anyukájával, hogy belezúgtam. Férjezett te okos, én pedig semmi ilyet nem mondtam és amúgy sem én vagyok kettőnk közül az aki idősebbekre bukik! –összeszűkült szemekkel bámulta. Liam és én kiröhögtük szegényt és öklöztünk egyet Harryvel a tette miatt, de Zaynnel is a beszólásáért.
- Kicsit sem vicces –játszotta el a durcást Zayn.
- Dehogynem –ütötte vállon Harry. –Mondjuk nektek nem kéne röhögni. –mutatott ránk.
- Miért is? –néztünk össze Liammel.
- Tudjátok jól –bólogatott Zayn. Mi továbbra is értetlen fejet vágtunk.
- Ne legyetek már ilyen bambák! Nem Zayn volt bent a spájzban majd’ félórát, kettesben valakivel. –és megajándékozott minket egy kacsintással.
- Pontosan –bólogatott továbbra is Zayn. Liam csak a fejét ingatta.
- Hülyék vagytok –jegyeztem meg és legyintettem.
- Tehát így állunk. Már arra sem méltattok minket, hogy beavassatok a dolgaitokba –jelent meg az ajtóban Louis.
- Ez nagyon sértő –állt meg mellette Niall.
- Mondtam már, hogy nem vagytok komplettek? –forgatta szemeit Liam.
- Egypárszor. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ti ketten tuti műveltetek valamit. –láttam Harry szemében csillogni a reményt, hogy tényleg történt valami.
- Hát te tényleg perverz vagy –vigyorogtam rá.
- Mi az, hogy tényleg? –meresztette rám szemeit.
- Nem egyszer olvastam, hogy perverz vagy. És láss csodát, igaz! –nevettem el magam.
- Igaz. Perverz vagy! –helyeseltek a többiek.
- Tudom –válaszolta és megjelent arcán egy nagyon sunyi mosoly. Erre mindannyian nevetésben törtünk ki. Ekkor Leila is megjelent.
- Hát, itt vagytok. Jeni, már mindenhol kerestelek. –megtámaszkodott a térdén. Látszott rajta, hogy az egész házat körbe futotta, megtalálásom érdekében.
- Ott volt –mutatott Harry a spájz felé- kis barátunkkal –biccentett Liam irányába.
- Abbahagyhatnád –indult meg felé a fiú- különben én vágom le a hajad.
- Abbahagyom. Csak ne bántsd a szexi fürtjeim –simogatta meg a haját.
- Egyébként miért kerestél? –fordultam Leila felé.
- Semmi, semmi. Annyi, hogy nem találtalak és tudni akartam, hogy merre vagy.
- Ja, oké.
Még egy darabig beszélgetünk a konyhában. A vendégek lassacskán kezdtek elszállingózni, csak a fiúk maradtak. Mikor már senki sem volt a kertben fogtuk a dzsekijeinket és kiültünk folytatni a megismerkedést. Leila is kezdett feloldódni, már nem akart elájulni, minden egyes a srácok által felé intézett szó után. Már vagy egy órája kint ültünk, amikor Niall telója pittyegni kezdett, sms-t kapott.
- Hány óra? –pattant fel székéből az üzenet elolvasása után.
- Ott van a telefon a kezedben –mutatott Louis a készülékre.
- 17.42! –üvöltötte az srác.
- Basszus, hatkor dedikálás –állt fel Zayn is.
- Tényleg –most már mind az asztal körül álltak.
- Messze van innen az Árkád vagy, mi? -nézett Harry Leilára.
- Nyugi, odaértek hatra! –válaszoltam barátnőm helyett.
- Mi lenne, ha eljönnétek velünk? –karolta át Harry Lei vállát.
- Mit mondtam a tapiról? –méregettem tetetett mérgességgel.
- Nem fogok elájulni. És persze szívesen elmegyünk –fordult a srác felé.
- Már ha nem zavarunk –tettem hozzá.
- Liamet tuti nem –vigyorodott el Zayn- de persze minket sem.
- Akkor elmegyünk –mosolyogtunk össze barátnőmmel.
Az ötös elköszönt a szüleimtől és az ünnepelttől, én pedig szóltam, hogy elmegyek. Kiérve a házból jutott eszünkbe, hogy nem valószínű, hogy elférünk heten, abba a kocsiban. Harry kitalálta, –ki más találhatott volna ki ilyet- hogy üljünk az ölükbe. A kocsi az övé volt, de nem ő vezetett. Kijelentette, hogy nem engedi Leit más ölébe ülni, a lány ezen nagyon elpirult én pedig csak mosolyogtam. Az egyik páros tehát már meg volt. Megkérdeztem, hogy én kihez ülhetek, de a srácok látványosan tartózkodtak, így Liammel utaztam. Nagy nehezen, de sikerült elférnünk. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam az út során, persze nem azért mert kényelmetlenül ültem, vagy hasonló, hanem a helyzet miatt, amiatt, ahol ültem. Már 50 volt mire idáig eljutottunk, ezért Louis a megengedettnél „kicsikét” többel ment, de legalább időben odaértünk. Az épület mögött parkoltunk le. A fiúk berohantak a sminkeshez, fodrászhoz, mi pedig emberi tempóban követtük őket. Hamar elkészültek, negyedkor már kezdődhetett a dedikálás. Rengeteg ember tolongott a felállított mini színpad előtt. Főként lányok jöttek el, de felfedeztem egy-két fiút is és nem mind azért jött, mert a barátnőjük elrángatta, láttam, hogy egyedül jöttek. Örültem neki, hogy vannak fiú Directionerek, de azért kicsit furcsállottam is, mert nagyon ritka jelenségek. Leilával oldalról figyeltük a srácokat, nem akartuk, hogy a pletykalapok fő témája legyünk. Csak egypáran nézegettek felénk, lesütött róluk a hatalmas kérdőjel. Voltak ismerős arcok a koncertről is, de olyanok is, akik a környéken laknak és párszor már jöttek velem szembe az utcán. Egy óra elteltével a srácok elköszöntek és lesétáltak a színpadnak nem igazán nevezhető valamiről, tehát a dedikálásnak vége lett.
- Na, milyenek voltunk? –karolta át vállam Niall, arcán hatalmas vigyorral.
- Őszintén? –pislogtam fel rá, mire ő bólintott. –Unalmasak.
Mindannyian elkerekedett szemekkel bámultak, még Leila is.
- Úgy tűnt a rajongók nem így gondolják. –jelentette ki Zayn.
- Persze. Arra várva, hogy egy pár papirkát aláírjatok, tényleg érdekes. De itt oldalt állva, nézni, ahogy a neveteket firkáljátok nem valami nagy élmény. –magyaráztam el nekik.
- Így már más. De akkor is rosszul esik. –temette Louis arcát a kezébe és sírás hangokat imitált.
- Igen, nagyon rossz –mondták a többiek és ráborultak Louisra, úgy utánoztak valami csoportos sírás félét.
- Dilisek –karon ragadtam Leit és elindultam. Fél perc múlva leesett nekik, hogy otthagytuk őket és utánunk jöttek.
- Kajás vagyok –lépett mellém Niall.
- Mikor nem vagy az –borzolta össze haját Liam, aki ezután a másik oldalamra lépett.
- Amikor alszom –vigyorodott el.
- A fölső szinten van egy kajálda, nagyon finom –nyalta meg a száját Leila.
- Nem túl nyilvános? –szemöldökét ráncolva forgott körbe Zayn.
- Nem is kicsit. Mi lenne, ha hozzánk mennénk pizzázni? –ajánlottam fel.
- Nem akarunk zavarni –tiltakozott Harry.
- Egyáltalán nem zavartok. Akkor ezt megbeszéltük –előrementem, lehagyva a többieket.

*Liam szemszög*

- Akkor ezt megbeszéltük –mondta Jeni és otthagyott minket. Csak sajnos rossz irányba indult, mivel a kocsi nem arra parkolt.
- Ugye tudod, hogy a kocsi a másik irányba van? –ordított utána Niall.
- Hát persze, hogy tudom, hülyének nézel? Csak ezt a kirakatot akartam megnézni. –állt meg egy szerszámokat áruló bolt előtt. Kinevettük.
- Nem vicces –indult meg irányunkba- nem röhög, sajnál –elhaladt a röhögő társaságunk mellett, most a jó irányt vette célba. Nevetve követtük. A kocsihoz érve észrevettük, hogy nem nőtt meg a járgány, tehát most sem fogunk elférni.
- Na és most kihez ülhetek? –tette fel a kérdést Jeni. Nem mertem egyből jelentkezni, még a végén túl nyomulósnak hisz.
- Én vezetek! –lóbálta meg a kulcsokat Louis.
- Elöl, akarok ülni –közölte Niall.
- Lei ülésének szegődtem, bocsi –jelentette ki Harry. Úgy látszik nem közömbös számára Leila.
- Hozzám ülhetsz –mosolygott rá Zayn. Erősen, de nem túl észrevehetően combon ütöttem, ő hallatott egy halk „au”-t. –Vagyis ülhetnél, de tudod eléggé… eléggé fáj a combom és… nem arról van szó, hogy nehéz lennél vagy… valami… csak tudod… fáj.
- Öhmm, igen. A múltkor focizás közben megrúgtam –segítette ki Niall.
- Értem, akkor csak te maradtál Liam –rám mosolygott. Édes, meleg érzés fogott el. Remélem egy baráti kocsikázásnál több is lesz köztünk, de majd meglátjuk mit hoz a jövő.
- Asszonyom? -tartottam a kezem Jeninek.
- O, milyen udvarias Mr. Payne. –karolt belém.
- Egy ilyen szép hölgynek, mint ön Miss... Hisz nem is tudom becses család nevét.
- Miss Nagy, uram. –nem igazán értettem mit mond, biztos valami magyar név.
- Akkor tehát. Miss Nággy magának bármikor. –mondatomon nevetni kezdett.
- Nagyon rossz a magyar kiejtése uram.
- Anélkül is tudom, hogy az orromra kötné kisasszony. Na, de hagyjuk is ezt a nem épp kellemes kiejtési témát, inkább induljunk. –karomon a lánnyal elindultam a kocsi hátsó ajtójához és kinyitottam neki.
- Köszönöm Mr. ön olyan figyelmes, de magának kéne beülnie először, nem gondolja? –odaállt mellém, lefejtette kezem az ajtóról és betuszkolt a kocsiba.
- Héj, kocsis. Irány Miss Nággy háza –szóltam előre Louisnak, mikor már mind bent ültünk.
- Igenis nagyságos úr –biccentett sofőrünk. Jót nevettünk színjátékunkon. A visszaút ugyanolyan volt, mint odafele, kicsit feszengtem. Végül is nem mindennap ül egy ilyen lány az ölemben. Nem tartott sokáig, míg elértük a célunkat, de elég volt arra, hogy közben Jeni megrendelje a pizzát.
Sorjában kikászálódtunk a kocsiból és beözönlöttünk a házba.
- Sziasztok, megjöttem –üvöltötte Jeni- ugye nem baj, ha áthívtam a fiúkat pizzázni? Ja, és nektek is rendeltem.
- Nem baj, sziasztok srácok! –jött anyukája hangja a konyha felől.
- Hello, fiúk! –kiabált Robi, Jeni apukája az előszobai tv elől.
- Jó napot –kiabáljuk kórusban.
- Nina merre van? –érdeklődik Jeni.
- A kertben játszik kutya-Niallel. –válaszolt anyukája.
- Oké, akkor a szobámba megyünk.
- Rendben kicsim.
- Elfogunk, mi férni? –érdeklődik Zayn.
- Elég nagy a szobám, szóval igen.
 Felmentünk a lépcsőn egyenesen Jeni szobájába, pár órával ezelőtt már voltunk itt, de nem tűnt fel, hogy ilyen nagy, legalábbis egy tizenéves szobájához képest tényleg nagy. Niall az íróasztal előtti székben foglalt helyet, míg Harry és Leila a földön, Zayn, Jeni és én pedig az ágyon. Louis úgy döntött Harry ölében foglal helyet, kezdődhet a Larry Stylinson. Már vagy 20 perce beszélgettünk, amikor Louis száját egy éles sikítás hagyta el és felpattant Harry öléből és az ablakhoz sétált.
- Mi van? –üvöltöttünk rá.
- Harry megcsípett –simogatta alsó fertáját.
- Én soha nem tennék ilyet, –állt fel a vádlott. Odasétált Louishoz és megsimogatta a vállát -tudod, hogy szeretlek.
- Akkor is –vágott durcás fejet. Szeretem, amikor ezt csinálják, mindenki szereti. Nagyon hülyék, persze jó értelemben. Megint egy sikítás, de ez most Harry szájából jött.
- MEDENCE! –és lerohant a lépcsőn nyomában Louisval.
- Basszus, csak be ne ugorjanak, nincs benne víz. –aggodalmaskodott Jeni. Kihajolt az ablakon és kiabálni kezdett: -Nincs benne víz!