7.rész – Budapesti körút

Ez egy kicsit rövidebb rész lett, bocsi.:s De remélem elnézitek nekem a mai nap után!:D

[Nem találtam olyat ami menne a részhez, így ez lett!]

A srácok felmásztak a szobrokra, üvöltve rohangáltak a téren és a deszkásokhoz is odamentek. Alig bírtam kapkodni a fejem. Leila sem állt mellettem. Ő követte a fiúkat, vagyis csak próbálta. Lehetetlen. Olyan gyorsan rohangáltak, hogy összemosódtak és lehetetlen volt megkülönböztetni őket. Niallt ismertem fel szőke fejéről, ő épp az egyik szoborra mászott fel. A másik Louis volt, mivel ő a galambokat kergetve üvöltötte, hogy: „Te vagy Kevin?” Lassan a többiek is csatlakoztak Kevin kutatásához, Leiel mi is beszálltunk a játékba. Louis csendre intett minket, mi elhallgattunk és odafagytunk ahol álltunk. Louis lassú, hangtalan lépésekkel közelítette, egy, neki háttal lévő galamb felé. Elkapta. A szürke madár ijedtében megfagyott.
- KEVIN! –kiáltott fel Louis –Ez Kevin. Nem mozog. Ki van tömve. –a megfagyott „gombóccal” ugrált kezében. Felhagyott a madár shakké változtatásáról és örömében a feje fölé emelte. Elengedte a gyengéd szorítást és csak feküdt tenyerén az állat, az megérezte a menekülés fuvallatát és egy szempillantás alatt elrepült.
- Kevin feléledt! –bámult utána Louis –de miért hagyott el? –színpadiasan a földre rogyott. Akik 2-3 méteres sugárban álltak fuldoklottak a röhögéstől, ezek mi voltunk, egypár turista és néhány helyi is. Akik messzebb álltak, úgy nézték a kis társaságunk, mintha őrültek lennénk, legalábbis is Louist mindenképp így méregették. Miután kellőképp kinevettük magunkat a jeleneten elindultunk, hogy mást is megmutassunk nekik. Sétáltunk a városban, megmutogattuk nekik a szobrokat, hidakat. Tetszett nekik. Végezetül a Halászbástyát néztük meg. Nem sokan voltak bent, senki sem ismerte fel őket. Az 5 fiú azt hittem, hogy már kezd fáradni, azért ilyen nyugodtak. Tévedtem. Megszólalt a telóm, üvöltött az I wish. Próbáltam előkapni a táskám aljáról, nem sok sikerrel, nagyon elbújt. Pár szót énekelt csak a telefonom, amikor Zayn is bekapcsolódott. Először viszonylag halkan énekelt, aztán kezdte beleélni magát és hangosabb lett. A többiek nem várták meg a saját részüket, együtt énekeltek Zaynnel. Annyira elragadta őket a hév, hogy az ablakon kihajolva, szinte már üvöltve énekeltek. Hamar süvített át a fejem a tudat, hogy lebuknak és rajongók fognak minket üldözni. Reflexből berántottam őket, de már késő volt. Néhány arra járkáló lány elüvöltötte magát:
- A One Direction!
Hirtelen megijedtem, hogy ezzel vége a napunknak, megmentése érdekében odalöktem Leilát az ablakhoz és mondtam neki, hogy énekeljen. Sokszor hallottam már énekelni, de ezt a számot még nem. Gyönyörű hangja van, ezt már eddig is tudtam, de az I wish annyira tökéletesen passzol a hangjához, mint semmi más. Csönd lett. A srácok mozdulatlanul feküdtek a földön, megtámasztva magukat karjaikkal. Kintről is csak pár; „Ez csak egy lány” kijelentést hallottunk, de már nem volt akkora nyüzsgés. Vége lett a számnak. Lei is elhallgatott. Kintről taps hallatszódott be, bentről pedig a mi őrjöngésünk hallatszódott ki. A fiúk felálltak, úgy tapsoltak, ordítoztak füttyögtek. Az egész bástya tőlünk zengett. Sikerült elhárítani a rajongó veszélyt és Leila is belepirult. Agyon lett dicsérve.
Anya volt az oka annak, hogy telefonom csörgésbe kezdett, visszahívtam. Lényegében csak annyit akart tudni, hogy megvagyok-e, jeleztem, hogy jól érzem magam, ennyi volt a beszélgetés. Nem sokkal később elindultunk. A kocsi felé vettük az irányt. Én elől mentem viszonylag gyorsabban, míg a többiek 2-3 méterrel hátrébb, innen hallgattam, ahogy dicsérgetik Leit. Nem álltam oda melléjük, hisz ugyanazt tudnám csak mondani, amit ők és ezt már amúgy is megtettem már jó párszor. Tehát mosolyogva, elől haladva hallgattam őket, mikor Liam lépett mellém.
- Hát, te meg mit csinálsz egyedül? –tette fel a kérdést.
Elmagyaráztam neki az okot.
- Értem én. –elmosolyodott- És terveztél valamit a túránk utánra?
- Hazamenést?! –válaszom hatására még szélesebb lett a mosolya.
- És mi lenne, ha velem jönnél el valahova? –elég értetlen fejet vághattam, mivel így folytatta: -Randizni.
- Az jó lenne –éreztem, hogy a fejem rákvörös lett. Még pár percig szótlanul mentünk, túl messze parkolt az autó. Nem bírtam a csendet.
- Hova megyünk? –fordultam felé.
- Harry kocsijához –úgy nézett rám, mint valami hülyére.
- Tudom, de nem erre gondoltam. Este –nyeltem egyet- a randira.
- Ja, hogy úgy érted –visszatért az a vigyor- Az legyen meglepetés.
- Oké –viszonoztam az arcán elterülő félkört.
Elértük a kocsit, néhány pillanat múlva a többiek is beértek minket. Elfoglaltuk a helyünket, ugyanúgy, mint odafele menet, csak annyi különbséggel, hogy Niall Zayn helyett Louis ölébe ült.
- Most hova? –fordult hátra Harry, a sofőrünk.
- Hozzánk, hazavisztek –válaszoltam az egyértelműt.
- Már nem megyünk sehova? –biggyesztette le a száját.
- Később van egy kis dolgom –kacsintott rám Liam. Ennek hatására majdnem kifolytam az öléből.
- Mi volt ez? –méregetett minket Niall.
- Milyen ez? –kérdeztem vissza.
- A kacsintás –válaszolt Zayn.
- Semmi –mondtuk egyszerre Liammel, mire Lei is hátrafordult.
- Mire készültök? –kérdezte Louis elvékonyuló, visító hangon.
- Ha megígéred, hogy soha, de SOHA többé nem beszélsz, ilyen hangon akkor elmondom –készültem az alkura. –Ígéred? –bólintott, vártam kicsit a történtek közlésével. –…Liam randira hívott –mindketten belepirultunk válaszomba, a többiek pedig hangos sikításban, füttyögésben, ordibálásban törtek ki.
- Két szerelmes pár, mindig együtt jár… -kezdte a mondókát Leila. Harry lekoccolt vele és közösen folytatták, aztán a többiek is beszálltak: …egy tányérból esznek, mindig összevesznek.
- Azért ennyire ne essetek túlzásba. Ott még nem tartunk –mondta Liam, jól meg nyomva a még szót, engem pedig elöntött a melegség.
- Jól van, jól van –egyszerre válaszoltak.
Harry elindult. Röpke 15 perc múlva már a házunk előtt parkoltunk.
- Lei, –szólította meg Harry- téged is hazavigyünk?
- Nem –vágtam rá- átjön hozzánk. –jelentettem ki, mivel segítenie kell az öltözésben.
- Rendben –bólintott sofőrünk.
- Hová is megyünk? –néztem Liamre.
- Mondtam, hogy meglepi –kaptam a választ.
- Tudom, de mégis. Mibe menjek?
- Jó az is, amiben most vagy –mutatott végig rajtam,
- Pasik! –néztünk össze Leilával. A srácok, pedig értetlenül néztek egymásra.
Leiel kikászálódtunk a kocsiból. Csuktam volna be az ajtaját, de Liam keze kitámasztotta.
- Másfélóra múlva itt vagyok. Oké? –a szemembe nézett. Elvesztem a tekintetében. Nem akart kijönni az a fránya oké.
- Persze, tökéletes. –mondta Leila és bevonszolt a házba.
Belépve Ninát pillantottam meg, az ablaknál ugrált.
- Az a One Direction? –bámult felém. –Tuti, hogy igen! Az Harry kocsija. Harry Stylesé! –az utolsó szó lendületével nekem rontott. –Mit csináltál te velük? Mit csináltatok TI velük? –mutogatott rám és barátnőmre.
- Majd mindent elmesélek, de most nem érek rá. –vakartam le magamról. Az órára néztem. Másfélóra, az az háromnegyed 7 környékén itt lesz. Karon ragadtam Leit és felrángattam a szobámba. Elrohantam tusolni, őt meg a rászabadítottam a ruhatáramra. Most esett le teljesen, hogy hova is fogok menni és kivel. Urrá lett rajtam az izgulás. A szívem olyan sebességgel pumpálta belém a vért, mint még soha. Kicsit még remegtem is. Ezek következtében 20 percbe telt, míg letusoltam. Mire visszaértem Leila már előállt nekem 3 szettel, nem tudott dönteni. Latolgattuk, hogy melyik ruha-együttes miért lenne jó. Még mindig nem jutottunk dűlőre, mikor megszólalt a telója. Mellé ugrottam, rejtett szám.
- Hallo? –szólt bele Lei.
Halkan beszélt az illető, még fél méterről sem hallottam.
- Ja, szia Harry. –köszönt kis idő múlva a már ismert ismeretlennek. –Egy pillanat. –lefogta a telóját, felém fordult, majd kisétált a szobámból, még az ajtót is becsukta maga után.

*Liam szemszög*

- Ott van még? –érdeklődtem Leilánál.
- Nincs.
- Oké, köszi, hogy nem árultál el.
- Szívesen. Na, de miért is hívtál? –értetlenkedett.
- Nem tudom hova vihetném Jenit. –vallottam be.
- Oh, hát erről van szó.
- Pontosan erről. Milyen helyeket szeret? Hol szeret randizni? –tökéletesnek akarom az első randinkat, ezért is kértem Lei segítségét.
- Igazából neki mindegy. A lényeg, hogy megtudja ismerni azt akivel megy. Ezért a mozi nála kivan zárva, legalábbis elsőre mindenképp. –magyarázta.
- Akkor étterem?
- Inkább egy egyszerű séta, aztán majd haraptok közbe valamit.
- Rendben, és merre menjünk sétálni? –tényleg a legjobbat akartam.
- Te aztán hülye vagy a randikhoz –nevetett- hmm, induljatok el tőlük és majd kilyukadtok valahol.
- Értettem –elmentem a beszólása mellett. –Köszi szépen. És kérlek erről egy szót se. Mondd, hogy Harry hívott –kérleltem.
- Kussolok –ígérte.
- Köszi, szia –búcsúztam.
- Szia –köszönt ő is. Kinyomtam.