10.rész – „Miért nem tudom egyszerűen a szívem követni?”

Haliho(:
Két kérdést szeretnék közvélemény kutatás alá vetni!
1. Legyen oldalt egy szöveg doboz, amibe majd mindig a következő rész tartalmát írom? Erre komiba kérek választ.
2. Írjak Niam bromance sztorit? Erre jobb oldalon tudtok szavazni. (Tesóm olvasott hasonló Larry bromancet, de még csak olyan van. Ezért gondoltam, hogy írnék Niamest, de csak, ha vannak érdeklődők.)
És akkor itt a új rész is!:D

 Ott parkolt egy minibusz amibe éppen a testőrük Paul terelte be a srácokat. Elakartam menekülni, de Niall észrevett:
- Jeni?! –kiabált.
- Igen, szia –fordultam meg- sziasztok- intettem feléjük. Zayn és –nagy szerencsémre- Liam már a kocsiban ült, így volt még esély a szökésre.
- Szio –szökdelt oda Harry- mizujs veled? Rég találkoztunk! –rángatott a járműhöz. Nincs menekvés!
- Semmi –adtam a tömör választ.
- Biztos történt valami. Szállj be és mesélj –tuszkolt Louis a buszba.
- Tényleg nincs semmi- ültem le a Liamtől lehető legtávolabb levő ülésre, kerülve a tekintetét- De várjatok! Leila is itt van, ide hívom, ha nem gond. –jutott eszembe barátnőm.
- Dehogy is gond –vágta rá Harry. Kikászálódtam, hogy nyugodtan tudjam hívni, de nem csak én jöttem ki az ajtón, Liam követett.
- Beszélhetnénk? –nézett mélyen a szemembe.
- Szerintem nincs miről –álltam a tekintetét.
- Már miért ne lenne? –ugrott fel a szemöldöke.
- Minden tök egyértelmű –jelentettem ki.
- Milyen minden, te meg miről beszélsz? –nem értett.
- Tudod jól. Most idehívom Leit és én már itt sem vagyok –emeltem fülemhez a mobilt. Lebeszéltem vele, hogy pillanatok múlva itt lesz.
- Nem mehetsz el! Beszélnünk kell- húzott távolabb a kisbusztól, aminek ablakaira a One Direction maradék 4 tagja tapadt.
- Legyen –adtam meg magam.
- Köszönöm. Először is sajnálom. Sajnálom, hogy nem hívtalak, de a management megtiltotta, hogy keresselek a csütörtöki cikk miatt –sajnálkozott.
- Nem mentség, nem vagy köteles azt tenni, amit mondanak. –utálom a managementjüket. Nem csak ez miatt, amit Niallel csinálnak dühítő: alig van szólója, lehalkítják a mikrofonján koncerten vagy ami rosszabb, Ő nem énekel csak gitározik. A mostani már torta volt a habon.
- Tudom. Sajnálom.
Közben Lei is megérkezett és csatlakozott a többiekhez.
- Bocsánatkérés elfogadva. Akkor most elköszönhetsz és nem kell keresned többé, bűntudatod sem lesz. Megértem, hogy nem lesz köztünk semmi és tényl… -fakadtam ki, de elhallgattatott egy csókkal.
Annyira meglepett, hogy először csak álltam, de aztán visszacsókoltam. Közben átölelt én meg a nyaka köré fontam a kezeim. Nagyon jó érzés volt a karjaiban lenni, de éreztem, hogy ez nem helyes, ennek nem lehet Happy End a vége. Több száz kilométerre él tőlem, ez nem menne, és ha így válunk el jobban fog fájni, mintha semmi sem történt volna. Tudtam, hogy nem szabadna engednem, mégsem tudtam ellenállni. Mikor már kezdett fogyni mindkettőnk levegője szétváltunk.
Továbbra is tartottam magam az előbbinél, ezért egyszerűen megfordultam és leléptem. Nem tudtam mást tenni, ha maradok, csak rosszabbodik a helyzet, így meg eljöttem mielőtt még olyat éreznék, amit nem lehet visszafordítani, így még eltudom felejteni.
Vele akarok lenni ez nem kérdés, de észnél is kell lennem.
 Szörnyen rossz érzés volt bennem. Érzelmes embernek mondhatom magam. Ha nyomás van rajtam vagy elönt a szomorúság, de még ha boldog vagyok is rám tör a sírás. Ez most sem volt másképp, lehajtott, csuklyás fejjel mentem haza. Sajnáltam, hogy Leilát és a többieket, leginkább Liamet így otthagytam, de tényleg ez volt a legjobb megoldás. Felviharoztam a szobámba nem törődve családom kérdőtekinteteivel.
 Fent az ágyra borultam és a macimba temetett fejjel zokogtam. Hogy lehet az, hogy nekem minden ilyen jól összejön? Más bármit megadna egy randiért Liammel, nemhogy egy csókért, én meg elrohanok. Végre találok valakit aki illik hozzám -érzem, hogy így van,- de ez a valaki kilométerekre lakik innen. Semmit nem akartam még jobban, mint együtt lenni vele, de a logikus oldaláról is kell néznem a dolgokat. De miért? Miért nem tudom egyszerűen a szívem követni? Nem értem.
Egy kiadós sírás után levánszorogtam az emeletről, de senkit sem találtam itthon. Az előszobai asztalon egy papírt találtam miszerint, Nina mindenáron Mekizni akart, ezért anyuék elvitték, rajtam pedig látták, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy velük tartsak. Jól látták. Ha már egyszer az előszobában voltam gondoltam tvzek egy kicsit, figyelem elterelés gyanánt. Nahát nem igazán sikerült. Kapcsolgattam, de semmi érdekes nem ment, így most is a zenecsatorna mellett döntöttem, nem kellett volna. Épp a „One Direction-Gotta be you” klip ment. Amint megláttam Liamet újból rám tört a sírás. Nem értem miért vagyok ilyen, miért van ez, hisz én hagytam ott miután megcsókolt, nem értem magam! Nem volt erőm elkapcsolni, a könnyeim közt néztem a videót, mikor valaki csöngetett. Először azt hittem apuék már haza is értek, de eszembe jutott, hogy van kulcsuk. Aztán arra gondoltam lehet, hogy Leila az, hogy megkérdezze miért rohantam el. De tévedtem.
Az ajtóban Liam állt. Nem rá számítottam és ijedtemben rácsaptam az ajtót. Gyorsan letöröltem a könnyeim és megint kitártam előtte a bejáratot.
- Szia, gyere be –invitáltam be a földet bámulva.
Leültünk a kanapéra, de egyikünk sem szólt semmit.
- Figyelj –törtem meg a csendet- bocsánat. Sajnálom, hogy úgy otthagytalak. De nem hiszem, hogy ez működne és jobbnak láttam, ha ott lezárjuk, mielőtt több lenne, mielőtt még fájhatna.
- Értem, de miért ne működne? –kérdőn méregetett.
- A távolság, a hírneved, a rajongók, satöbbi –soroltam.
- A távolságra ott a repülőgép, de ezen kívül telefonnal, nettel is lehet tartani a kapcsolatot. A hírnevem a legkisebb gond, a rajongókkal meg nem kell foglalkoznod. Minden probléma megoldva.
- De ott van még az újságcikk. Teljesen valótlan és alaptalan dolgokat állítottak benne, hiszen egy randinál több nincs köztünk. És valószínű nem is lesz –az utolsó mondatot suttogtam.
- És mi lenne, ha adnánk okot a cikkekre, ha lenne valóság alapjuk? Ha lenne több is köztünk?
Köpni-nyelni nem tudtam. De most végre hagytam, hogy a szívem vezessen, nem pedig az agyam és most én csókoltam meg. Habozás nélkül viszonozta, de ez a csók rövidebb volt, mint az első, mert megint az agyam vett irányítás alá. Nemsokára hazaérnek a szüleim és elég érdekesen mutattunk volna, ezért óvatosan eltoltam.  Elbúcsúztunk és megígérte, hogy hívni fog.
 Könnyek közepette aludtam el, de ezek most örömkönnyek voltak, már nem foglalkoztam azzal miért nem működhet ez a kapcsolat, már csak az érdekelt, hogy miért működhet és, hogy jelenpillanatban mindennél boldogabb vagyok. Egy kiadós sikítás után ideje volt nyugovóra térni.
 Bűntudattal ébredtem. A nagy örömmámoromban megfeledkeztem Leiláról és nem hívtam fel, hogy elmeséljem a történteket. Félve tárcsáztam, de nem volt mérges, amiért csak most mondtam el, sőt nagyon örült. Miután ezt is letudtam átvedlettem otthoni cuccba és megkajáltam a szobámban tv-t nézve. Az egyik zenecsatornán a friss sztárhírekről volt szó és nagy megdöbbenésemre valami hasonlót adtak le, mint múltkor az újságban, de most nem foglalkoztam vele, egyszerűen szembe röhögtem a tv-m. Annyira jó érzés volt, hogy már bolondnak hittem magam, itt nevetek egy hülyeségen, egy pletykán, valamin amit mindenki csak gondol, hisz, de nem biztos benne, miközben igaz és valós, fel sem tudom fogni és addig fel sem fogom amíg újból vele nem leszek.
Kapcsolgattam kicsit és megint egy zeneadóra tévedtem, de most egy másikra, épp a One Thing ment. Felpattantam és egy értelmetlen koreográfia táncolásába kezdtem, minden mozdulatot végrehajtottam, ami csak eszembe jutott, érdekes látvány lettem volna. Valaki csengetett, de nem zavartattam magam, valaki csak kinyitja. De nem így történt, valaki újra és újra megnyomta a csengőt, kopogott is hozzá. Kénytelen voltam leslattyogni az emeletről, nem értettem, mi van, hiszen anyuék itthon voltak. Leérve Niall ugatását és Nina nevetését hallottam az udvar felől, valószínű ott van mindenki. Kitártam a bejáratot és nem hittem a szememnek, Ő állt velem szemben széles mosollyal arcán. Liam nyakába ugrottam, szorosan átöleltem és egy gyors puszit nyomtam a szájára.
- Szia, hát te? –néztem fel rá, még mindig a karjaiból.
- Szia, hozzád jöttem. Tudod –hátrált tőlem egy lépést és komor arcra váltott- hétfőn már megyünk vissza Londonba. Gondoltam ezt a 2 napot az újdonsült barátnőmmel töltöm! –a végére visszatért mosolya és újból átölelt. A bűvös szó; ahogy kimondta melegség töltött el és most fogtam fel igazán a tegnap történteket.
 2 teljes napot vele töltök és most már hivatalosan is ezer százalék, hogy együtt vagyunk, annyira örültem ennek, hogy mondandója első felével nem is foglalkoztam, ez majd később is ráér.
- Gyere be! –bontakoztam ki öleléséből.
Kimentünk az udvarra apuékhoz.
- Liam jött. Elmegyek, majd este jövök. Valaki beszélgetne vele amíg elkészülök? –mondtam és már rohantam is átöltözni.
Most jöttem rá, hogy végig melegítőben, itthoni pólóban és kócos hajjal fogadtam barátomat, de úgy láttam nem zavarta, így én sem paráztam rajt többet. Felkaptam egy sötétkék farmert, egy sárga-szürke csíkos hosszú ujjút, bokacsizmát és egy fekete bőrdzsekit. A hajam copfba kötöttem, egész fentre és egy laza sminket is feldobtam, ami kevéske alapozóból, szempillaspirálból és színtelen szájfényből állt. Felkaptam az egyik válltáskám, beledobáltam pár cuccot, ami kellhet –hajkefe, tárca, iratok, szájfény és hasonlók.
 A kertbe érve nagyot dobbant a szívem és ismét melegség járt át. Nina és Liam Niallel játszott, együtt nevettek a farkát kergető kutyán. Nagyon jó érzés volt látni, hogy a szívemnek 2 legfontosabb ember ilyen jól elvan egymással.
- Látom nélkülem is elvagytok –guggoltam le melléjük.
- El hát! –gúnyolódott húgom.
- Hát, akkor én mehetek is –öltöttem rá nyelvet.
Liam értetlen fejjel figyelte párbeszédünk, egészen addig míg fel nem álltam.
- Ne merj elmenni –rántott vissza, ennek következtében a dértől nedves fűben landoltam. Niall, pedig egyből odajött nyalogatni az arcom.
- Na, te meg mit képzelsz? –kaptam fel a kutyust, válaszul ugatást kaptam, mire mind a hárman elnevettük magunkat.
- Mehetünk? –húzott fel Liam.
- Persze -tápászkodtam fel. Most éreztem csak meg, hogy vizes lett a gatyám. –Vagyis előbb átöltözök! Kicsit vizes lettem –nevettem.
- Sajnálom!
- Nem gond. Sietek –szóltam vissza már a házból.

~~~~~~~~~~~~~~

- Mit csinálunk? –kérdeztem a kocsiban ülve és ekkor tűnt fel, hogy ezt a kocsit még nem is láttam, ez nem Harryé. -És kié ez a kocsi?
- Arra gondoltam, hogy a mai napot tölthetnénk a Hotelben, ahol megszálltunk. Filmezhetnénk vagy valami, már ha neked jó. Ha kilépek az épületből felismernek és akkor annyi a napunknak, ezért is béreltem kocsit, mivel Harryét már mindenki ismeri –válaszolt kérdéseimre.
- Nekem megfelel a Hotel –jelentettem ki. Mehetnénk bárhova, nekem az a lényeg, hogy vele legyek.
 A szobája szép volt, de kisebb, mint amire számítottam. Mindenhol rend volt kivéve az ágyat, amit dvd kupacok leptek el.
- Látom készültél –ültem az ágy egyik pici, üres helyére.
- Csak kicsit. Na, mit szeretnél megnézni? –telepedett le Ő is.
- Öhm –kutattam a kupacban- ezt! –Találomra kihúztam egy filmet.
- Kicsi a kocsi? –nevetett.
- Mér? Jó film! De már sokszor láttam –dobtam vissza.
Beletúrtam a halmazba és szembetaláltam magam egyik kedvenc filmemmel.
- Ezt szeretném! -nyomtam a kezébe.
- A testvériség –olvasta a címet. –Legyen, még úgysem láttam.
- Tényleg? Én imádom, egyik kedvencem! Szeretem ezeket a varázs akármis filmeket –jeleztem.
- És mi a másik kedvenced? –érdeklődött, miközben a lejátszót szerelte.
- Alkonyat részek, tök egyértelmű.
- Tudhattam volna –indította el a filmet.
Elkezdtem pakolgatni a filmeket az ágyról, de Ő odajött és egyszerűen lesöpörte.
- Ja, hogy nálad így megy –nevettem.
- Majd összeszedem –vállat vont.
A mellkasán fekve néztem a filmet. Nagyjából 20 perc volt hátra belőle, mikor Niall rontott be kopogás nélkül, sarkában Zaynnel, Louval és Harryvel.
- Kajás vagyok! Ennem kell! –ugrott ránk.
- Csss, nézem! –szóltam rá és arrébb húzódtam, így ő bekerült közénk.
- Nincs sok hátra, ha vége elmegyünk enni –ígérte neki Liam.
- Okés- bújt hozzá, úgy ahogy én az előbb. Nem gondoltam volna, hogy valaha féltékeny leszek egy srácra, de ez is megtörtént.
- Miről szól? –terült el a lábunkon Louis.
- Biztos valami csajos –löködött beljebb Harry és befeküdt mellém.
- Nézzétek és megtudjátok –állt Zayn az ágy mellett.
- Ne álldogálj ott! Gyere, te is elférsz itt –toltam el kicsit Harryt. Zayn átmászott a fiún és ő is befeküdt, ezzel elérve, hogy Harry a földön landoljon.
- Bocs haver –mondta a sajnálat jele nélkül.
- Kapd be! Mindegy, megleszek az én kis Louismmal –terült el ő is rajtunk.
- Most, hogy végre mindenki elhelyezkedett, nézni szeretném! –kiáltottam.