11.rész - Bejelentés

 Niallt és engem kivéve mindenki bealudt. Gondolom őt az éhség nem hagyta aludni, én meg a filmet élveztem.
- Na végre ehetünk –suttogta.
- Ne ébresszük fel őket? –kérdeztem.
- Nem kell, hacsak nem félsz enni valamit egy ír kölökkel –kacsintott.
- Csak kicsit, de bátor vagyok –nevettem halkan.
Larry Stylinsont óvatosan letoltuk magunkról és valahogy sikerült úgy kimásznunk, hogy senki sem ébredt fel. A folyosóra érve lepacsiztunk.
- Van a Hotelnak étterme? –indultam a lift felé.
- Van, de nem jó a kaja –fintorgott- nem tudsz valami helyet a környéken?
- Hát, van 1-2, de nem fognak felismerni? –mutattam végig rajta.
- Meglehet, de nem érdekel, éhes vagyok! -húzta fejébe a csuklyát.
Kisutcákban közelítettük meg a kiszemelt gyorséttermet, senki nem vett észre. Besurrantunk a helyiségbe, kértünk elvitelre. Alighogy kiértünk Niall elővett egy hamburgert.
- Várj már –kaptam ki a kezéből- várd meg amíg beérünk abba az utcába! –mutattam az egyik kisutca felé amin jöttünk.
- Oké –mondta teli szájjal.
Elhelyezkedtünk a padkán és evésbe kezdtünk, én is megéheztem pöttyet. Közben beszélgettünk, Niall sokat mesélt magáról, a családjáról és Írországról is. Mondta, hogy honvágya van, a koncertek miatt nem tud a szülőhazájába menni. Sajnáltam, én is biztos hazavágynék.
Hátradőltem a fűben, úgy hallgattam kis meséjét. Jó vele beszélgetni, úgy érzem jóban leszünk. Átfordultam a hasamra, hogy lopjak egyet a sült krumplijából és egy zöld szerencsehozóval akadtam össze.
- Nézd mim van –toltam az arcába.
- Lóhere –mosolygott- négylevelű.
- Igen, szerencsét hoz! És olyan íres –nevettem- neked adom, hogy elűzze a honvágyad.
- Csak annak hoz szerencsét, aki találta –oktatott.
- Ez nem! Ez annak hoz szerencsét, akinek odaadom, mert én azt mondtam. Tessék! –nyomtam a kezébe egy baráti puszi kíséretében.
- Ez esetben köszönöm –ölelt át.
- Hát ti? –hallottam egy hangot a szőkeség mögül.
Szétváltunk és Louval találtuk szembe magunkat.
- Csak ebédeltünk –válaszolta Niall.
- Azt látom –jött közelebb Louis.
- Honvágya volt én meg találtam neki egy lóherét –magyaráztam.
- Okééé. De tudjátok ti, hogy apu mit összeaggódott?  -utalt Liamre.
- Akkor miért nem hívott? –kérdezte Niall.
- Mert mindketten a hotelben hagytátok a mobilotok.
- Tényleg –tapogattam a zsebem.
- Most rögtön visszajöttök, mielőtt még Liam idegbajos lesz.
- Jól van, csak éhes voltam –húzott fel Niall.
 A Hotelhez érve rajongók tömkelegébe botlottunk, ennek oka a tömeg közepén dedikáló Zayn és Liam volt. Utóbbi a nyakát nyújtogatva keresett valakit egészen addig, míg meg nem látott minket. Pár fan odajött Louékhoz is, így én már fölöslegesnek éreztem magam és bementem az épületbe. Bent Harrybe ütköztem.
- Szia, hát megkerültél? –karolt át.
- Meg. Te miért nem vagy kint? –kérdőn meredtem rá.
- Videó chateltem, de most indulok. Nem jössz?
- Nincs sok kedvem –válaszoltam, de Harry figyelembe se vett, egyszerűen magával húzott.
Kint hatalmas sikítás fogadta a fiút. A lányok többsége odarohant egy aláírás vagy kép reményében. Nem sokan maradtak a többieknél, így feltűnés nélkül odamentem a –most már- együtt dedikáló 5/4 1D-hez.
- Végre, hogy megvagy –ölelt magához szorosan Liam. Meglepett, hogy így mindenki előtt, de ahogy láttam nem csak engem.
Csakúgy záporoztak a kérdések a levegőben, hol angolul, hol magyarul. Válaszul Liam csak ennyit mondott:
- Nézzétek este a twitcamet! –és kacsintott is egyet hozzá. Ezzel le is zárta az aláírások osztogatását. Megfogta a kezem, úgy mentünk be a szobájába, Zayn, Niall és Louis is követett. Felérve Louis letámadta:
- Te most komolyan elakarod mondani? –legyezett a szeme előtt.
- Persze. Minek titkolózzak a rajongók előtt? –vont vállat.
- Igaza van. Meg úgysem tudnák sokáig titkolni –helyeselt Zayn.
- Te beszélsz Perrieke? –nézett rá Louis.
- Te jársz Perrievel? –kerekedtek el szemeim.
- Igen! De visszatérve; szét fognak szedni–figyelmeztetett Niall. És ezzel azt is megtudtam, amit eddig csak sejtettek a rajongók: Zayn és Perrie együtt van.
- Nem fogják! –jelentette ki Liam.
- Nem mi? Emlékszel mi volt először Eleanorral? –kérdezte Louis.
- Igen –hajtotta le a fejét –de én nem akarok titkolózni!
- Nem is kell –szóltam közbe- ha tényleg elszeretnéd mondani, felőlem oké. Nagy vagyok és tudok vigyázni magamra –jeleztem.
- Tudjuk, hogy nagy vagy –borzolta meg a hajam Louis.
- Na akkor twitcam? –kapcsolta be a laptopját Liam.
- Oké –vetődtek az ágyra a többiek.
- És Harry? –ültem le én is.
- Lehet, hogy nem kéne kihagyni. Felhívom! –mondta Louis.
Harry csak 2 óra múlva tolta oda a seggét, azt mondta, hogy hollétét inkább fedje jótékony homály, ezért nem is kérdezősködtünk. Nagyjából már 5 fele jártunk, Liam úgy vélte ez már estének számít, ezért írt 1 twittet, miszerint 20 perc és kezdenek. A gyomrom pingpong labda nagyságúra zsugorodott és teljesen ideges lettem. Bekell valljam: rettegtem a rajongók reakciójától. Így is kaptam már levelet szép számmal rosszakaróimtól, ezután sem kell attól félnem, hogy esetleg békén hagynak, de Liam miatt ezt is vállalom. A srácok rengeteget ökörködtek, én a laptop mögül figyeltem őket. Miután egy rögtönzött koncertet adtak és Louis felhívta Eleanort a rajongók kedvéért, Liam közölte, hogy mondani szeretne valamit. Ekkor a gyomrom ismét összeugrott és végig járt az idegesség. A 4 srác integetve távozott a kamera elől és én ültem le a helyükre Liam mellé. Egyből jöttek a kérdések, hogy ki vagyok, az vagyok-e aki az újságban volt, van-e köztünk valami, hasonlók. Először nem szóltunk semmit, csak Liam felolvasott párat az előbbiekből végül választ adott:
- Ő lenne itt a barátnőm, Jeni –nyomott egy puszit az arcomra.
- Sziasztok! –vadul integettem.
Írtak páran, amik nagyrészt ebből álltak: „milyen aranyos”, „sokáig”, „összeilletek”. Ezen kívül jött még pár kedves megjegyzés, de voltak olyanok is amiket próbáltam figyelmen kívül hagyni, nem sok sikerrel. Sokan kérdezték, hogy ismertük meg egymást, így nem maradt sok időm szomorkodni a beszólásokon, mivel Liam rám hárította a feladatot. Elmeséltem a fanoknak azt az estét amit, ha akarnék se tudnék kitörölni a fejemből és ami más irányba terelte szerelmi életem. Meglepődtek azon, hogy egy koncerten ismerkedtünk meg és azon is, hogy magyar vagyok. Ezután írtak páran magyarul is, amikre szintén készségesen válaszoltam. Nagy meglepetésemre legtöbben jól fogadtak, sőt nagyon aranyosak voltak, ennek nagyon örültem és ahogy néztem Liam is megnyugodott egy kicsit.
 Későre járt már mire elköszöntünk, de úgy döntöttünk, hogy egy film még belefér mielőtt hazamennék. Nem találtunk semmit ami mindkettőnknek megfelelne, így végül beadtam a derekam és Toy Storyztunk. Pár perce ment a film, mikor Niall rontott be- ma már másodszorra.
- Mit szóltak a raj… Ja, te még itt vagy! –vett észre.
- Amint látod! –mosolyogtam.
- Uh, Toy Story! –meredt a képernyőre- Nagyon zavarnék, ha nézném veletek?
Liammel összenéztünk:
- Nem zavarsz!
Gondoltam majd holnap leszünk eleget kettesben. Az ír srác is befeküdt az ágyra, én középre szorultam. Kicsit furcsa volt, hogy mi összebújva nézzük a filmet, amíg Niall mellettünk fekszik, de nem láttam rajt, hogy zavarná.
Már sokszor láttam a mesét, így annyira nem kötött le helyette az álmosság vett üldözőbe. Nem hagytam magam, nem akartam elaludni –most is-, de végül nyert az álommanó.
 Kinyitottam a szemem és egy hatalmas ablakkal találtam szembe magam, amin majdnem teljesen le volt húzva a redőny. Ez azért lepett meg, mert az én szobámba több kisablak van és nincs redőnyöm. Az ágyban felülve vettem észre, hogy még mindig Liam hotelszobájában vagyok, viszont Őt sehol sem találtam. Gondoltam elment valahova, biztos visszajön majd, ezért a fürdőt vettem irányba. Sok mindent nem tudtam javítani magamon, mivel se ruhám, se fogkefém, csak fésűm. Ettől függetlenül lezuhanyoztam és visszavettem az előzőnapi ruhám. Kiléptem a fürdőből és akkor tűnt csak fel, hogy az egyik széken van a táskám, de nem az amit tegnap elhoztam magammal. Megnéztem a tartalmát és egy pár ruhámat találtam ott és fogkefét is. Átöltöztem, fogat mostam, de Liam még mindig sehol. Úgy döntöttem felhívom, de a telefonom lemerült, csodás. Mivel más ötletem nem volt elindultam a recepcióhoz megkérdezni melyik Niall szobája, annak reményében, hogy elmondják és, hogy ott megtudom merre járhat Liam. A lift szétnyílt előttem és Zayn lépett ki rajta, de nem volt egyedül.
- Sziasztok! –köszöntem.
- Szia –mosolygott Zayn.
- Hello! –üdvözölt értetlenül partnere.
- Jeni, ő itt Perrie a barátnőm. Perrie, ő pedig Liam barátnője Jeni. –mutatott be minket egymásnak.
- Ezek szerint tényleg jártok –lepődtem meg.
- Pontosan, de még nem hivatalos! –figyelmeztetett Perrie.
- Értem, lakat! –tettem kezemet a szám elé –Nem tudod hol van Liam? –fordultam Zaynhez.
- Úgy tudom Niall szobájában aludt –meglepett a válasza. Milyen úriember, inkább átment aludni a barátjához, mikor ott voltam az ágyában és Ő elfért volna mellettem, mégis inkább hagyott egyedül aludni.
- Értem. És melyik az a szoba? –érdeklődtem.
Elmagyarázta hol találom, majd elbúcsúztunk:
- Örülök, hogy megismerhettelek –mosolyogtam Perriere.
- Szintén- tette ugyanazt.
Célba vettem a szőkeség szobáját. Kopogtattam; semmi. Ezt megismételtem párszor, de ugyanúgy nem történt semmi. Nem tudtam mást tenni, mint várni, vagy alszanak még, vagy elmentek valahová. Leültem az ajtó mellé, a falnak dőltem és visszaaludtam.
Nevetésre ébredtem fel. Még mindig ott ültem ahol hagytam magam, de most 2 emberrel nőtt a várakozók száma. Mellettem ült Louis, fejem a vállán pihent. Szembe velem Harry guggolt, egész közel az arcomhoz és nevetett.
- Ébredezünk mi? –kuncogott.
- Aha –ásítottam.
- Jól aludtál Csipkerózsika? –csipkedte az arcom Lou.
- Egész kényelmes a fal és a vállad sem rossz –nevettem.
- Köszönöm, a fal nevében is.
- Liam? –nyögtem ki értelmes kérdésem.
- Ma még nem láttuk. Biztos itt vannak –állt az ajtó elé Hazza és vadul dörömbölni kezdett rajta. Louis is kedvet kapott hozzá, így mellé társult, én is felálltam, de nem tartottam velük. Nem kellett sok idő, mire Niall kómás feje bukkant elő:
- Mi van már? –ásított egy hatalmasat.
- Liamet keresi a kishölgy –kerülte ki Louis.
- Haver, itt vagy? –követte Harry. Én még mindig az ajtóban álltam.
- Gyere be! –mosolygott rám Niall.
Belépve megláttam, hogy a 2 jómadár épp készül ráugrani a még mindig alvó barátomra. Rájuk szóltam volna, de késő volt. Liam egy ’szép szó’ kíséretében ült fel.
- Ti meg mit képzeltek? –birkózta le őket, az álmosság legkisebb jele nélkül.
- Hoztuk a barátnődet! –visította Harry.
- Tényleg? –hagyott fel Liam a srácok lebirkózásával és kipattant az ágyból.
- Jó reggel kicsim! –ölelt szorosan magához egy puszi kíséretében.
- Neked is- csimpaszkodtam belé.
- Jaj, fúj! –kapta a szeme elé kezeit Niall és ő is az ágyára vetette magát.
- Nyugi, végeztünk –húzódott el Liam és ekkor vettem észre, hogy egy szál boxerben áll előttem, így egy pillanatra megcsodálhattam kidolgozott felsőtestét.
- Hogy aludtál? –ölelt át újra, nem ellenkeztem.
- Köszönöm jól, mintha fejbe vágtak volna.
- Lehet, hogy az én voltam tegnap! –üvöltött Niall Hazza és Louis hátán ülve, így megpillanthattam az ő pocakját is. Nem értem miért takargatja, semmi baj vele, bár nem egy Liam, de semmi gond vele, sőt.
- És te, hogy aludtál? –néztem fel rá, most már egy lépéssel mellőle.
- Egész jól. Kicsit idegesítő volt, hogy a barátnőm pár szobányira alszik tőlem én meg ezzel fekszem egy ágyban –legyintett Nialler felé.
- Nem én mondta, hogy itt aludj! –jegyeztem meg.
- Igaz, de nem akartam, hogy kényelmetlenül érezd magad- válaszolta, mire én csak mosolyogni tudtam.
- Meddig lesz titok Zayn és Perrie kapcsolata? –ültem Niall ágyának szélére.
- Nem tudni, még ők sem tudják –kúszott mellém Niall.
- Titkolják ameddig tudják, aztán, ha kiderül, kiderül –ült le Liam is.
- Áh, értem. És srácok –fordultam hátra- veletek mi van? Ti is titkoltok valamit? –néztem Harryre és Niallre.
- Velem csalja Eleanort! –kiáltotta Hazza és Louisra vetette magát. Nevettem.
- És te? –néztem Niall gyönyörű szemébe, szebb mint képen, ezt biztosíthatom –de így sem ér fel Liam mogyoróbarna szempárjával!
- Még keresem az igazit –hajtotta le a fejét.

- Megtalálod! –kacsintottam rá és megsimogattam a hátát.
- Valahol rád is vár egy lány! –nyomta meg Liam a rád is részt és rám nézett.
- Tényleg, Eleanor. Megkell ismernem! –jutott eszembe.
- Megfogod! –hallottam Louis hangját valahol a takaró alól. Nem tudom mit műveltek, de jobb is!