18.rész – „Bárcsak álmodtam volna”

HAPPY BIRTHDAY LIAM!♥♥♥ (and Micheal Jackson)

Nagyon sajnálom, hogy csak mos hozom a részt, de ne voltam itthon.:S Azért remélem kárpótollak vele titeket!:D

Ha 5 óráig kapok 5 komit akkor hozok érdekességeket, képeket, gifeket, stb. Liamről a szülinapja alkalmából!:DD

Ja és.. nyugodtan feliratkozhattok!:D(jobboldalt lejjebb görgetsz!) És a chatet is folyamatosan lessétek, mert valószínű, hogy ott fogom jelezni, hogy mikor lesz új rész!:))

Könnybe lábadtak a szemeim. Bár csak egy pillanatra néztem oda, mégis mindent tisztán láttam. Azt hittem Ellel barátnők vagyunk, erre tessék. Liam pedig… egyszerűen összetörte a szívem. Sarkon fordultam és futni kezdtem, addig amíg bele nem ütköztem valakibe. A könnyeim közt alig ismertem fel, hogy ki az, de amikor megszólalt rájöttem.
- Mi történt? –kérdezte aggódva Eleanor.
- De… de. Te az előbb… ott kint –hebegtem.
- Én végig itt voltam, de mi történt?
Nem válaszoltam. A vállába temettem az arcom és zokogtam. Kicsit megnyugodtam, hogy El nem árult el, bár kinézetre tényleg nagyon hasonlított, de akkor ki lehetett az? És Liam még így is biztos volt.
- Mondd már el mi történt?
- Liam. Kivel találkozott ma? –néztem fel rá.
- Úgy tudom, egy régi ismerősével –válasza hallatán elszakadtam tőle, berohantam Naill szobájába és az ágyra vetettem magam.
A fiú épp a More than thist gyakorolta a gitárján és énekelte, de amikor bementem abbahagyta.
- Kérlek ne. Játssz valamit, könyörgöm –kérleltem a párnájába temetett arccal.
Úgy tett, ahogy kértem és elkezdte gitározni a Nickelback-Lullaby számát. Kicsit felzaklatott, hisz ez volt az a szám amit Liam játszott mikor elaludtam a randin, de inkább próbáltam a dalra és a hangjára koncentrálni, ez sem terelte el a figyelmemet. Közben Eleanor utánam jött, csitítgatott és próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de egy szót sem szóltam.
- Jeni. Mondd el, kérlek –fejezte be a számot Niall.
- Csak, ha játszol még valamit.
- Oké –kezdett bele a One Thingbe.
Miután végzett már tényleg elkellett mondanom a történteket.
- …és azt hiszem, hogy most hazamegyek –fejeztem be.
- Nem mész te sehova. Biztos csak egy félreértés –mondta Eleanor.
- Liam sose tenne ilyet –helyeselt Niall.
- Láttam, amit láttam, ezt aztán elég nehéz félreérteni. Bár először azt hittem, hogy El az, de Liamben tuti, hogy nem tévedtem. Úgyhogy most megyek is pakolni.
- Dehogy mész te pakolni. Legalább várd meg, hogy elmagyarázza vagy valami –kezdte Eleanor.
- Ezen nincs mit megmagyarázni –hajtottam le a fejem.
- Legalább várd meg a holnapot, hogy mi lesz –mondta Niall.
- Legalább addig várj. Aztán, ha minden biztos akkor nem tartunk vissza –bólintott El. –Gyere, mossuk meg az arcod.
Nem tudtam mást tenni. Megkell várnom a másnapot. Nagyon reménykedtem abban, hogy csak képzelődtem, hogy az valaki más volt vagy, hogy félreértés vagy abban, hogy szimplán nem igaz. De biztos voltam abban, amit láttam és ez nagyon, nagyon fájt.
Eleanor kivonszolt a fürdőbe, hogy mosakodjak és nyugodjak meg, addig ő elment pár ruhámért. Lemostam az arcom és ha már ott voltam le is zuhanyoztam. Kiléptem a fürdő ajtón, ami előtt Liam állt. Könnyezni kezdtem és beleütközve a vállába beszaladtam Niall szobájába.
- Már megint mi történt? –pattant fel ő és az ott tartózkodó Eleanor és Zayn is.
- Semmi. Csak… -zokogtam.
- Nyugodj meg kislány –ölelt szorosan magához Zayn.
Egész este nyugtatgattak, eredmény nélkül. Most is Niallnál aludtam. Nem tudom, hogy tudott elaludni, az állandó sírásomtól, de valahogy még is sikerült neki. Próbáltam a tv-re koncentrálni, de nem kötött le. Valamikor mégis sikerült álomra hajtanom a fejem.
 Alig aludtam valamit. Ébredéskor Niall már nem volt a szobában, viszont a tv még mindig ment. Kapcsolgattam kicsit, amíg nem találtam egy sztárhíres műsort. Hülye szokás, de szeretem nézni. Miley Cyrus eljegyzése, Justin Bieber paparazzis botránya, Kristen Stewart félrelépése, hasonlók. Mind a megszokott alap dolgok, amiket már mindenki tud, de a végére hagyták a másoknak legérdekesebbet, ám számomra a legrosszabbat.
Egy kép volt a tegnap történtekről, amin a lány tényleg úgy néz ki, mint Eleanor, a srác pedig egyértelmű, hogy Liam. Hogy képes valaki ilyenre, hogy a saját kertjében lefényképez valakit? Bárcsak álmodtam volna, de ez bizonyíték volt arra, hogy minden megtörtént. Kintről kiabálást hallottam, úgy néz ki mostanában minden reggelem ilyen.
A nappali tv-jén ugyanaz ment, mint amit én néztem. Louis éppen ezért kiabált Eleanorral.
- Liam? Miért Liam? Én nem vagyok elég neked? Legalább találhattál volna valaki olyat aki nem a barátom!
- Louis. Figyelj, csak hallgass meg. Az a képen nem én vagyok, én akk… -kezdte Eleanor.
- Tisztán látszik, hogy te szerepelsz a képen. Hol van a *rengeteg szalonképtelen szó* Liam?
- Kérlek, ne kiabálj, Louis –szóltam rá.
Felém fordult és láttam, hogy könnyek gyűltek a szemében. Tudtam milyen érzés ez, ezért is kellett mihamarabb elmagyaráznom neki.
- Jeni. Sajnálom –ölelt át.
- Louis –toltam el- az nem Eleanor. Tegnap ott voltam amikor történt és pár másodperccel később Elbe botlottam. Nem ő volt.
- Mi? –pislogott rám.
- Még csak nem is olyan ruhában volt tegnap –magyaráztam neki.
- Tényleg? –fordult barátnőjéhez.
- Ezt próbáltam elmagyarázni –mondta halkan a lány.
- Úgy sajnálom –ölelte magához Lou.
Mosolyogva néztem őket és megkönnyebbültem, hogy amilyen hamar összevesztek ki is békültek. Viszont eszembe jutott, hogy ezek ellenére a fiú az Liam volt és sírni kezdtem.
- Hé, hé. Ne sírj. Biztos, hogy csak valami félreértés. Liam sose tenne ilyet –jött oda hozzám Zayn.
- Megint ezzel jössz? Félreértés? Ezen mit lehetne félreérteni? –kiabáltam vele.
- Nyugodj meg, minden rendbe lesz –nyugtatgatott.
- Nem lesz! Hazamegyek –rohantam Liam szobájába.
A szoba közepére dobtam a bőröndjeim és beledobáltam a ruháim.
- Jeni –jött utánam Eleanor- ezzel nem oldódik meg. Beszélnetek kéne, nem pedig hazamenned.
- Ezen nincs mit megbeszélni. Mindent láttam és még bizonyíték is van rá –pakoltam tovább.
- Nem mész sehova –fogta le a kezeim Louis.
- Hagyj –rántottam ki- nem maradok itt.
- Hívnak –nyomta a kezembe a telefonom Niall.
A kijelzőn Liam képe mosolygott, kinyomtam.
- Beszélj vele –mondta Zayn.
- Nem beszélek –makacskodtam.
- Akkor én –kapta ki a kezemből a mobilom és felhívta Liamet.
- Ne –próbáltam megakadályozni.
- Csak Zayn vagyok. Nem hajlandó veled beszélni. Igazából mi történt? –faggatta.
Nem figyeltem rá, pakoltam. A legfontosabb dolgaim beletettem 2 bőröndbe, a többi majd utánam jön. A többiek Zayn köré gyűltek, nem foglalkoztak velem. Kihúztam a bőröndöket az előszobába, felvettem a cipőm és visszamentem a telómért. Kikaptam a fiú kezéből és kinyomtam a még mindig folyó beszélgetést.
- Hallgasd meg –szólt utánam Niall.
- Nem. Most megyek –léptem ki a bejárati ajtón.
- A lány csókolta meg őt –ért be Zayn.
- Azt könnyen lehet mondani –tárcsáztam a taxi társaságot.
- Higgy neki.
- Igen, köszönöm. Ha lehet minél hamarabb –beszéltem a mobilomba.
- Higgy neki –ismételte Zayn és megrázott a vállamnál fogva.
- Ő sem hitt nekem, én miért tenném ezt? –kérdeztem.
- Te is jól tudod, hogy ő nem ilyen, sose lenne képes rá.
- Tudom. Nem bírom elhinni, hogy tényleg ezt tette, de nincs okom rá, hogy elhiggyem, amit mond. Oh, itt a taxi.
- Ne menj el –tartott vissza.
- Muszáj –jöttek ki a könnyeim-, még találkozunk- szorítottam magamhoz.
Beültem a kocsiba. Alig haladtunk 20-25 métert, amikor Niall kiáltása ütötte meg a fülemet. Szóltam a sofőrnek, aki leállt az út szélére.
- Mi a baj? –hajoltam ki teljesen az ablakon.
- Nem mehetsz el –érte be a taxit, zihálva.
- Sajnálom, de muszáj.
- De… De én szeretlek Jeni, kérlek ne menj –bökte ki Niall.
- Tudom és én is nagyon szeretlek, ahogy a többieket is. Értsd meg kérlek, hogy nem akarok maradni.
- Megértem. De… akkor is. Maradj –ölelt jó szorosan magához.
- Megfulladok –szorítottam én is- tényleg sajnálom.
Visszahúzódtam az ülésre és tovább indultunk. A telefonom folyamatosan rezgett, nem volt másodperc, hogy valaki ne hívott volna. Ahányszor Liamet jelezte ki, könnybe lábadt a szemem, de visszafogtam, hogy ne sírjak. Leila sem hagyott békén, de neki sem vettem fel teljesen addig amíg fenyegető sms-eket nem kaptam tőle.
- Szia –emeltem a fülemhez.
- Na, végre. Mit képzelsz hova jössz te? Szépen szólsz a taxisnak és visszafordulsz. Hallgasd már végig szerencsétlen Liamet, nem lehetsz ennyire hülye. Szereted? Hát, persze, hogy szereted! Azonnal irány vissza. Ha hazajössz esküszöm a repülőtéren foglak várni és visszarúgdoslak Angliába, de ha így teszel jobb, ha a szemem elé se kerülsz. Végre megtaláltad a tökéletes srácot, aki nem mellesleg Liam Payne, erre te otthagynád egy félreértés miatt? Normális vagy te, de most komolyan? Ne merészelj repülőre szállni, különb…–hadarta kiabálva, egy kicsit még meg is ijedtem.
- Leila. Leila. Leila, kérlek –próbáltam félbeszakítani –kérlek szépen érts meg. Hazafogok menni, nincs ami visszatartson, sajnálom. Nem sokára találkozunk, szia –nyomtam ki, meg se várva a válaszát.
Próbálom elhinni, hogy Liam nem tehet a csókról. A szívem már rég meg is bocsájtott neki, de az eszem nem képes rá. Már megint az elmebeteg agytekervényeimre hallgatok! Az úton végig ez járt a fejemben, míg végül csak nem odaértünk a reptérre. A gép, amivel hazajuthatok majdnem egy óra múlva jött. Nagy szerencsémre még volt jegy a járatra. Alig sikerült találnom üres széket, amíg vártam, de sikerült. Zenét most sem tudtam hallgatni a hívások miatt. Olyan szívesen felvettem volna valakinek, hogy legyen kivel beszélgetnem, de senki sem érti meg, miért is csinálom ezt. Igyekeztem nem sírni, ami sikerült is. Vagy nem vettem fel, vagy kinyomtam őket, de a végére sikerült egyet véletlenül felvennem a kinyomás helyett.
- Jeni ne menj el. Kérlek, maradj. Megtudjuk beszélni vagy legalább csak hallgass végig mielőtt itt hagysz –hadarta Liam a készülékbe.
Nem voltam képes meghallgatni, de kinyomni sem volt erőm, végül mégis sikerült.

London csodás város, az egyik legszebb amit valaha láttam. Nagyon sajnáltam, hogy úgy kell itt hagynom, hogy nem néztem meg a London Eye-ról, de így is örülök, hogy itt lehettem, mindig is elakartam jönni. Nem csak a város vagy maga Anglia fog hiányozni, hanem a többiek is.
Louis, a sok hülyeségével és, hogy cukkolhattam a répával.
Eleanor, aki jó barátom lett ez a pár nap alatt is.
Harry, szintén a marhaságaival, meg a göndörfürtjeivel vagy, ahogy azt látom, hogy valami alakul közte és Lei közt –mondjuk ezt barátnőm oldaláról otthon is megfigyelhetem.
Zayn, a gondoskodásával és a barátnőjével.
Niall, a kis aranyos ír srác a törődésével és meghallgatásával.
És végül Liam. Ő mindenhogy és mindene hiányozni fog. Ahogy megcsókol, ahogy megölel, ahogy éjjel átkarol. A beszélgetések. A hangja, a mosolya, az enyhén göndör haja, a gyönyörű mogyoróbarna szemei. Mindene.
Ezek ellenére is haza kell mennem.