15.rész - London

A repülőutat mindannyian végig aludtuk. Apuék nem tudtak kikísérni, mert dolgozniuk kellett menni és Ninától is még otthon búcsúztam. Most sem úszták meg szemeim szárazon. A lelkemre kötötték, hogy a lehető legtöbbször hívjam őket. A repülőtérről kiérve csodás látványban volt részem. Még sosem jártam Angliában, álmaim közé tartozott ez is. És most itt vagyok méghozzá a One Directionnel, aminek az egyik tagja a barátom. Erről is csak álmodtam és élt bennem egy pici remény, most pedig itt vagyok, Vele.
 A repülőn megtudtam, hogy a srácok összebútoroztak. Eddig is egymáshoz közel laktak, de most közös házba is költöztek. Ennek oka pedig az volt, hogy Niall nem szeretett egyedül élni és Larry Stylinson sem akart szétválni, először úgy volt, hogy csak Niall költözik át Liamhez, de végül közös házat vettek Larryékkel és akkor már Zayn sem maradt ki belőle. El nem lakott velük, de rengeteget járt oda, mint megtudtam.
Csak ámultam a ház láttán. Hatalmas és gyönyörű, ezek a jelzők illenek rá a legjobban. Belülről is hasonlóan szép, volt egy olyan érzésem, hogy az anyukák, Perrie és El is segített berendezni. A ház nem emeletes, viszont a földszint hatalmas és van egy hátsó kert is, ami szintén nagy és ami tartalmaz egy nem kicsi medencét is. Mire bepakoltuk az én rengeteg és a többiek pár bőröndjét már jócskán átléptünk a délutánba.
 Liammel elindultunk, hogy megmutassa a várost. Gyönyörű, mindenegyes részét imádom. A London Eyehoz mentünk megnézni. Liam nem akart felülni, mert már sokszor volt és kedve se volt hozzá, én meg egyedül nem voltam hajlandó rá, de megígérte, hogy legközelebb felülünk. Az Eye előtt volt egy kis stand amiről rengeteg színes, héliummal töltött lufi próbált menekülni az ég felé, de ki voltak kötve. Megpillantottam egyet amit semmiképp sem hagyhattam ott.
Nagy nehezen betuszkoltam a kocsiba a hatalmas lufit és indulhattunk haza.
- Ugye tudod, hogy még mindig nem szereti ennyire? –kérdezte Liam a volán mögül.
- Tudom, azért kellett –dörzsöltem össze tenyerem.
Hazaérve mindenki a kanapén és a mellette lévő foteleken nézte a hatalmas plazma tv-t.
- Louis! –visítottam belépve az ajtón.
- Mi van? –fordult hátra.
- Ezt neked hoztam –vigyorogtam és átnyújtottam a répalufit.
- Mondtam már, hogy annyira nem vagyok oda értük –emlékeztetett unott fejjel.
- Igen, mondtad. Azért hoztam –öltöttem ki a nyelvem.
- Te –rántott a kanapéra és egyben a többiek ölébe- tudom ám a gyenge pontod.
- Na? –nevettem.
Válasz helyett csikizni kezdett, aminek következtében őrült sikításba és kapálózásba kezdtem megrúgva a közelemben ülőket.
- Hagyd már békén- szólt rá Zayn- megsüketülök a visításától.
- Engem meg megrúgott- fogdosta a nadrágját ott(!) Harry.
- Na jó –engedett el Lou.
- Köszönöm és bocsi srácok –álltam fel. –Fáj a hasam, de teljesen megérte!
- Akarsz még? –állt fel Louis is.
- Talán?!
Megpróbált újból elkapni, de időben eszméltem és futni kezdtem.
- Nem kapsz el –üvöltöttem.
- Dehogy nem –üldözött a kert felé.
Nem volt szerencsém, üldözőm a kertben sikerrel járt és elkapott. Most nem elégedett meg a csikizéssel, az ölébe vett és a medencébe hajított.
- Te hülye –úsztam a széle felé.
- Megérdemelted –röhögött ki.
- Tudod milyen hideg?
- Nem. Na, de add a kezed, segítek –nyújtotta karját.
Kihasználtam a helyzetet és berántottam.
- Baszki, ez tényleg hideg.
- Mondtam –kászálódtam ki.
A többiek a kertajtóból nézték végig mit művelünk és nevettek.
- Ti is akartok? –biccentettem a víz felé.
- Kösz nem –válaszolt Liam.
- De szeretnél! –öleltem át szorosan. –Még valaki?
- Hát, ha kapok ölelést, akkor vállalom –mondta Niall.
- Én is –vigyorgott Harry.
- Hé –szólt rájuk barátom.
- Tőlem kaphattok –vetette rájuk magát Lou.
- Törölközzetek meg –nyomott a kezünkbe El 1-1 törölközőt.
- Köszi, azt hiszem, hogy én át is öltözök –indultam Liam szobájába.
Mikor visszaértem az öltözködésből már Lou is átöltözött. Mindenki az előszobában ült és röhögött.
- Miről maradtam le? –ültem Liam ölébe.
- Kiszívjuk Répuci vérét –válaszolta Harry héliumos hangon kezében a megkisebbedett répalufival.
Elkezdte rapelni Nicki Minaj Starships-ét, fuldokoltunk a nevetéstől.
- Most én jövök –vettem ki a kezéből.
Az egyik kedvenc számomat kezdtem énekelni, ami Selena Gomez Ghost of you c. száma. Egészen addig énekeltem, míg el nem ment a héliumos hang.
- Esküszöm, hogy így jobb a hangod –jegyezte meg Harry.
- A tied is –szóltam vissza.
- Ezt még megemlegeted –fenyegetett.
- Hu, most nagyon megijedtem –nevettem ki.
- Majd meglátod.
A többiek sem maradhattak ki a héliumozásból: Niall írül beszélt, Zayn a szokásos Vas Happenin’? mondatát hajtogatta, Louis és Eleanor a Rómeó és Júlia erkély jelenetét játszotta el úgy, hogy El a fotelra állt fel, végül Liam a kedvenc dalomat, az I wisht énekelte, ami más esetben meghatott volna, de a hangja miatt fuldokoltam a nevetéstől. Szegény Répucit, az az a répalufit teljesen kivégeztük, egy csepp –ahogy Harry mondaná- vér sem maradt benne.
 Az este hátralévő részét Liammel töltöttem a szobánkban és beszélgettünk tv-zés közben.
- Na én mentem fürdeni –pattant fel az ágyról.
- Csak így hirtelen?
- Kezdek álmos lenni –csukta be maga után a fürdőt. Ebből és Louis szobájából nyílik külön fürdő, ezenkívül még van egy a szobákon kívül is.
Amíg vártam, hogy én is sorra kerüljék a fürdésben néztem a tv-t. Párperc múlva Liam végzett. Vizes hajjal, nedves testtel, egy szál boxerben jött a szobába. Ismét megcsodálhattam kockás hasát és mellizmait. Nem bírtam levenni a szemeim a látványról.
- Mit látsz? –húzta féloldalas mosolyra száját.
- Semmit –ráztam meg a fejem.
- Mehetsz –mutatott a fürdő felé arcán bujkáló mosollyal.
Felkaptam a törölközőm és beviharoztam a fürdőbe. Miután lezuhanyoztam vettem észre, hogy a pizsimet elfelejtettem behozni. Csak bugyi volt rajtam, mivel melltartót estére nem szoktam felvenni. A törölközőm csurom víz volt, a ruha ami rajtam volt pedig már a szennyesben.
- Liam –kiáltottam résnyire nyitva az ajtót.
- Igen? –jött a hangja az ágy felől.
- Öhm, elfelejtettem behozni a pizsim. Ott van valamelyik szekrényben. Keresd meg kérlek és hozd ide.
- Oké –hallottam ahogy kiugrik az ágyból és kinyitja a szekrényt.
- Nem találom –állt a fürdő ajtóhoz.
- Akkor menj ki lécci, amíg megkeresem –mondtam.
- Miért mennék? Nyugodtan kijöhetsz.
- Légy szíves –kérleltem.
- Mondtam, hogy kijöhetsz. Nem megyek sehova –makacskodott.
- Legalább fordulj el –szóltam rá.
- Legyen –mondta és leült az ágyra arccal a fal felé.
Bugyiban, a mellemet takarva a lehető leggyorsabban egy kézzel (a másikkal továbbra is magamat takartam) beletúrtam az egyik szekrénybe, de nem találtam. Kihúzkodtam a fiókokat, de ott sem.
- Megtaláltad? –fordult meg Liam.
- Még nem, fordulj vissza –kiabáltam rá.
- Segítek –állt fel.
- Nem kell, csak fordulj már el –továbbra sem halkítottam a hangerőmön.
- Nyugi, nem lesek. Majd én megkeresem –tolt félre.
- Előbb sem találtad.
- Most meglesz.
Leültem az ágyra és vártam amíg megtalálja az alvós cuccom. Párperc keresgélés után a kezembe nyomta a rózsaszín, ujjatlan pizsama fölsőm és a szürke rövidgatyám. Elindultam a fürdőbe felöltözni.
- Teljesen fölösleges –állított meg- most már mindegy –vigyorgott.
Hátat fordítottam neki, felhúztam a fölsőm, majd a nadrágom is.
- Miért nem mentél ki? –huppantam az ágyra.
- Te is láttál boxerben –vont vállat.
- Az nem ugyanaz.
- De ugyanaz.
- Egyáltalán nem.
- De majdnem.
- Csak majdnem –egyeztem meg.
- Nem értem, hogy miért nem akartad, hogy lássalak.
- Az alakom, meg amúgy is.
- Te hülye vagy –hajolt közel és megcsókolt. Csókunk smárolásba váltott át miközben Liam a karom simogatta, majd lassan áttért a hátamra, onnan a hasamra és végül combomra. Elkezdte felhúzni a pólóm, de eltoltam.
- Túl gyors? –nézett rám.
- Egy kicsit –dünnyögtem.
- Megértem, ha még nem szeretnéd… -mosolygott és újból megcsókolt.
Nem csak az volt a gondom, hogy még csak alig 3 hónapja járunk. Bekell valljam, hogy még szűz vagyok, csak hát ezt Liam még nem tudja.

Reggel viszonylag korán keltem, rajtam kívül még mindenki aludt. Úgy gondoltam meglepem őket egy kis reggelivel, ha már egyszer befogadtak erre a pár hónapra. Kész voltam a rántottával és már megcsináltam pár palacsintát is mikor Niall csoszogott a konyhába.
- Hm, kajaszag van –nyalta meg a száját.
- Pontosan. Jó reggelt –üdvözöltem a sütő mellől.
- Oh, pali –ugrott mellém. –Feltudod dobni?
- Sose ment.
- Akkor megtanítalak –vette ki kezemből a serpenyőt és feldobta a benne lévő palacsintát.
- Most én –vettem vissza, de a padlóra esett.
- Figyu! Így kell –fogta meg a serpenyő nyelét a kezemmel együtt és feldobta a palacsintát. –Látod? Nem nehéz.
- Oké, most megint én –csodák csodájára; sikerült.
- Ügyes vagy –veregetett vállon.
- Reggeli –viharzott be Zayn.
- Pontosan. Nézd mit tanultam –ismételtem meg a tudományom.
- Huh, ez aztán a nagy tudomány –gúnyolódott.
- Akkor te nem akarsz enni, értem én.
Mire végeztem a palacsintasütéssel már mindenki leült az asztalhoz, köztük Eleanor is, aki az éjjel itt aludt. Zaynnek megkegyelmeztem, így nem maradt éhen. A banda felfalta az összes kaját, bár egy pillanatig sem féltem, hogy valamit ki kell majd dobni. Ellel mosogattunk amikor Harry jött be a konyhába egy színes szórólappal a kezében.
- Jaj ne –súgta ide Eleanor.
- Mi a baj? –kérdeztem vissza, de Hazza nem hagyta, hogy válaszoljon.
- Nem akarsz elmenni? –tolta arcomba a papirost.
- Ez, mi ez?
- Vidámpark –vigyorgott- imádom és vannak új játékok. Muszáj elmenned.
- Nincs aki elmenjen veled, mi? –fröcsélte El mosogatós vízzel.
- Így van, de akkor sem hagyhatja ki –mutatott rám.
- Elmehetünk –vontam vállat.
- Vidámpark –rohant ki üvöltve.
- Te nem vagy százas. Ha egyszer beteszi oda a lábát sosem tudod kihozni onnan.
- Ezért jössz te is, hogy segíts. És a többiek sem maradnak itthon.
Nem volt egyszerű rávenni őket, hogy jöjjenek. Lounak együtt könyörögtünk Hazzával míg végül sikerült rávennünk és ha már ő jön akkor Eleanor is. Niallnak megkellett ígérnem, hogy kap kaját. Egy csók után Liam is beadta a derekát. Zayn egészen addig nem volt hajlandó jönni míg el nem indultunk, de rájött, hogy egyedül maradt, így ő is csatlakozott.
Belépve a kapun Harry a vidámpark térképét nézegette.
- Hol lehetnek az újjak? –beszélt a laphoz- Arra lesznek –nézett fel, majd felkiáltott: - Bunge jumping!
Előre rohant én pedig követtem. Mindig is kiakartam próbálni, most pedig itt a tökéletes alkalom.
- Te is ugrasz? –bámult göndörke egy épp leugró férfit.
- Csak természetes –bólintottam.
- Ugyan nem –állt meg mellettünk Liam.
- Dehogyis nem -mentem az asztalhoz jegyet venni.
- Elmúlt már 18? –kérdezte egy rasztahajú férfi.
- Még nem, de már csak egy hónap –húztam ki magam büszkén.
- Akkor sajnos nem ugorhat. Viszont egy felnőtt korú engedélyével megteheti –magyarázta.
- Liaaam –fordultam hátra.
- Arra ne számíts –fonta össze maga előtt kezeit.