19.rész – A jóakaró

Holnaptól kezdve suli, ezért sajna kevesebb időm lesz írni, tehát nagyjából hetente csak 1 részt rakok fel, sajnálom.
Nagyon hálás vagyok a kommentekért és a látogatottságért..Köszönöm*-*!♥♥

Még a széken ültem, de már készültem indulni, hogy felülhessek a gépre, amikor kaptam egy üzenetet ismeretlen számról, megnyitottam és ez állt benne:
„Nagyon fontos, hogy megnézd ezt a videót.
Egy jóakaród.”
Megnéztem a mellékelt videót. Alig volt pármásodperces az egész, mégis sírni kezdtem tőle. Nem a szomorúság lökte ki a könnyeket, hanem a boldogság és a lelkiismeret furdalás. Tévedtem és ennek elmondhatatlanul örülök, viszont a lelkiismeret furdalás is marcangolt. Ebben a pár pillanatban láthattam azt is, amit akkor, előző nap nem. Azt, hogy a lány megcsókolta Liamet, de Ő ahelyett, hogy visszacsókolta volna, eltolta magától és ez volt az, amit én akkor nem láttam. Lemaradtam róla. Csak annyinak voltam szemtanúja, hogy ajkaik egymásra tapadnak és már el is fordultam, a lényeget nem vártam meg.
- Basszus, én hülye- csapkodtam fejemhez a telefonom- már majdnem hazamentem.
Nem érdekelt, hogy mennyit költöttem a jegyre, az sem, hogy a csomagjaim már a gépen vannak. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam ki a reptérről és kerestem egy taxit. Odaértem a srácok házához és kopogás nélkül berontottam, de senkit sem találtam. Gyorsan felhívtam azt, aki utoljára hívott.
- Jeni. Ugye még nem vagy a gépen? Ha igen, kérlek szállj le, itt vagyunk a reptéren –hallottam Liam szipogó hangját.
- Itthon vagyok –válaszoltam.
- De hát a géped még csak most fog indulni –hüledezett.
- Nálatok itthon, a házatokban.
- Nem mész el? Mit keresel ott? –kérdezgetett.
- Oda megyek - nyomtam ki a beszélgetést. Úgy döntöttem, hogy a reptérre megyek és meglepem őket. Ismét fogtam egy taxit. Az idő amíg odaértünk csigalassúsággal telt, óráknak tűnt. A főbejárat előtt előre dobtam a fizetendő pénzt, kicsaptam az autó ajtaját és őrült sebességgel rohanni kezdtem. Rengetegen voltak, elsőre nem sikerült megtalálnom őket, de mégis csak a One Direction, nem volt olyan nehéz dolgom. Mindenkit egyesével fedeztem fel, a nevemet kiabálták. Liam lett meg utoljára, nagyjából 15 embernyire volt tőlem. Épphogy nem löktem fel a közöttünk állókat, de nem érdekelt, százzal csapódtam barátomba. Nagyon megleptem, de magához szorított és egyszerre skandáltuk: „Sajnálom.”
- Te meg mit sajnálsz? –kérdezte, könnyes arccal.
- Hogy nem hittem neked és azt, hogy majdnem elkövettem életem legnagyobb hibáját és itt hagytalak. Most már mindent tudok, nagyon, de nagyon sajnálom –sírtam hozzábújva.
- Nincs mit sajnálnod, pont azt láttad amit nem kellett volna, én se hittem volna magamnak. Én sajnálom, hogy akkor úgy kiborultam, de… Tényleg sajnálom, te csak rákérdeztél én meg begőzöltem.
- Mi az a de? –néztem fel rá.
- Semmi, vagyis igazából… Én tényleg találkoztam Danivel, de csak, mint barátok és nem úgy, ahogy ott írták. Sajnálom, hogy nem mondtam el –harapott a szájába.
- Liam –fúrtam a mellkasába az arcom.
Nem érdekelt, hogy találkoztak, ez volt a legkisebb bajom.
- Sajnálom, hogy meggyanúsítottalak Niallal, holott én hazudtam neked –folytatta a sajnálkozást. – A lehető legnagyobbat hibáztam a veszekedésnél és, ha elvesztettelek volna egy hülyeségem miatt… Azt sosem bocsájtottam volna meg magamnak.
- Liam, nincs miért bocsánatot kérned.
- Szeretlek –súgta a fülembe.
A szájába súgtam ugyanazt, majd megcsókoltam.

Mindenki megkönnyebbült, hogy kibékültünk és, hogy nem megyek haza. A bőröndjeimet sikerült visszaszerezni mielőtt repültek volna egy jót. A nap további részét együtt töltöttük Liammel, fél méternél távolabb nem mentünk egymástól. Nagyon jó érzés volt, hogy kibékültünk és, hogy végre ismét a karjaiban lehetek. Azt hiszem ez volt eddigi életem legrosszabb 3 napja. Estére már sikerült kettesben is maradnunk. Liam az ölembe hajtotta a fejét és úgy veséztük a „Leila és Harry miért nem járnak már?” témát.
- Ha Lei is itt lenne egyszerűbben menne –mondtam a haját piszkálva.
- Igazad lehet, megoldjuk valahogy.
- Amúgy hol voltatok reggel Harryvel? –kérdeztem.
- Uncsi megbeszélés –harapdálta a gatyámat.
- Hagyd már abba, csikis –ráztam meg a fejét.
- Csikis? –húzta fel a szemöldökét és rám vetette magát.
- Ne! Visítani fogok és azt te nem akarod –próbáltam lelökni magamról.
- Túlélem –mondta miközben a nyakamat puszilgatta és a hasam csikizte.
- Liam, ne. Tényleg nagyon csikis vagyok –vinnyogtam.
- Tudom, épp ezért csinálom.
Megelégeltem, hogy halálra csikiz én meg nem teszek ellene semmit. Apró puszikat nyomkodtam az arcára, majd áttértem a nyakára és a vállára. Ennek hatására egyre erőtlenebbül harcolt ellenem, míg végül teljesen abba nem hagyta.
- Csaltál –hajolt fölém.
- Szerelemben, háborúban mindent szabad –adtam meg a végső döfést és megcsókoltam- ki kéne pakolni a bőröndömből.
- Neked fontosabbak a ruháid, mint én? –próbált megcsókolni, de nem hagytam.
- Gondolj bele. Te nem gyűrődsz össze, nem kell kivasalni téged. Nem nehéz választani, mert belőled csak egy van. Ellenben a ruháim.
- Így állunk? Akkor menj és pakolj –játszotta el a durcást.
- Oké –álltam fel mellőle.
- Segítek –követett.
Pakoltuk be a szekrénybe a cuccokat, azok mellé amiket nem raktam el. A pólók között megpillantottam egy égszínkék ismeretlen fölsőt. Nagy nehezen kirángattam és rájöttem, hogy ez egy darabja Leila Louis-korszakos ruháinak. Az alapja sima kék és a közepén egy vigyorgó répa, aminek kezei és lábai is vannak.
- Ha-ha. Lou holnap megkapja –fogtam magam elé.
- És te is megkapod –mosolygott Liam.
- Megéri –dörzsöltem össze ördögien a tenyerem- de jó ez egyáltalán rám?
- Próbáld fel.
- Az lesz. Fordul –írtam le egy kört az arca előtt.
- Gonosz vagy –tett, ahogy kértem.
A biztonság kedvéért én is megfordultam. Már levettem a fölsőm, de a másik még nem volt rajtam és Liam hátulról átölelt.
- Azt mondtam fordul.
- De nem mondtad, hogy meddig –búgta a fülembe.
- Liam! –kibújtam az öleléséből és felhúztam a pólót.
- Nem hiszem el, hogy ilyen gonosz vagy.
- Én meg azt, hogy nem tudsz még várni egy kicsit.
- Tudok, de tudod te, hogy milyen nehéz ez, amikor így néz ki a barátnőm –mutatott végig rajtam.
- Na, éppen ezért nem értem.
- Te nem vagy százas leány.
- De az vagyok és ha már témánál vagyunk. Elkell mondanom valamit.
- Mond csak –ölelt újból magához.
- Még… én még… még nem voltam együtt senkivel -suttogtam alig hallhatóan.
- Értem. Hát ezért nem akarod elsietni. Akkor várunk –puszilta meg az orrom.
Tv nézés közben aludtunk el mindketten, én a mellkasán fekve. Az éjszaka közepén megszomjaztam, ezért nindzsa-módban megpróbáltam kiosonni. A konyhában égett a lámpa, arra számítottam, hogy Niall eszik valamit, de helyette Louist találtam kakaót kortyolgatva.
- Szia, ilyenkor kakaó? –nyitottam ki a hűtőt.
- Ilyenkor bubis víz? -kavargatta a bögre tartalmát.
- Pontosan –fordultam felé.
- Mi ez a póló? –mutatott rám. Úgy tűnik elfelejtettem visszacserélni.
- Áh, a kedvedért van –vigyorogtam.
- Te kis… -tette le az italát és rám rontott.
- Ne, hogy megcsikizz. Felébresztem az egész házat –emlékeztettem.
- Ébrezd –mondta és csikizni kezdett.
Sajnos ellene nem vethettem be, amit Liamnél, de mindent megtettem amit lehetett. Torkom szakadtából sikítoztam, aminek következtében 5 mérges, álmos fej jelent meg a konyhában.
- Mit műveltek? –ásított Zayn.
- A pólója –hagyta abba a csikizést Lou.
- Répa –nevetett Niall.
- Egy répás póló miatt kelltettek fel? –mérgelődött Eleanor.
- Bocsi, de így legalább abbahagyta –sajnálkoztam.
- Abbahagytam? –húzta fel egyik szemöldökét.
- Igen Louis, abbahagytad –hátráltam.
- Nem-nem –közeledett Lou.
- Megint sikítok –figyelmeztettem.
- Már mindenki fent van, mindegy –próbált elkapni.
- Ne, ne, ne, ne –visítoztam menekülés közben és befutottam Liam mögé –védj meg.
- Louis –fogta le, amikor ő is elért hozzánk.
- Kérlek –próbálta megkerülni.
- Bocs haver.
- Kabbe –legyintett és hátrább lépett.
- Köszi –pusziltam Liam nyakát hátulról.
- Akkor aludhatunk végre? –indult el Harry a szobája felé.

Másnap ismét felvettem a répás pólót, de mindig csak úgy mentem Lou közelébe, ha volt velem valaki aki megmentett, de ennek ellenére is sikerült elkapnia párszor.
- Harry, ments meg –kiáltottam a srác mögé bújva.
- Harry –jött oda Louis is- menj arrébb.
- Oké –lépett el előlem.
- Ne már –sikítottam, miközben mindketten csikizni kezdtek.
- Hagyjátok már békén –jelent meg Liam.
- Soha –kiáltotta Harry.
- De igen –fejtette le rólam őket.
- Köszönöm –poroltam le magam.
- Nem is kerültél a földre –jegyezte meg Harry.
- Részletkérdés Harold.
- Harold? Adok én neked Haroldot –indult el felém.
- Harry –tette elé a kezét Liam.
- Csalás –durcázott- majd amikor egyedül leszel és nem számítasz rá.
- Nem félek –öltöttem rá nyelvet.
- Hagyjátok abba, olyanok vagytok mint az 5 évesek –jött oda Zayn is.
- 5 évesek vagyunk, 5 évesek vagyunk –rohangált Larry Stylinson.
Nem bírtam csak állni és nézni őket, csatlakoztam hozzájuk.

*Liam szemszög*
Rohangált a szoba közepén a 2 hülyével együtt. Igen, Ő az én barátnőm és tökéletesen bele illik a mi kis családunkba.
- Louisval jobban összeillenek, mint veled –bosszantott Zayn.
- Te, mit képzelsz? –ütöttem vállba.
- Csak vicc volt –simogatta az ütés helyét.
- Ezek meg mit csinálnak? –állt mellénk Niall.
- 5 évesek –rántotta meg a vállát Zayn.
- Én is –kiáltotta a szöszi és csatlakozott hozzájuk.
- Ezt nem hiszem el –ráztam meg a fejem.
- Én sem –jelent meg Eleanor is, teljes volt a csapat.
A kanapé hátának dőlve néztük Zaynnel és Ellel, ahogy rohangálnak és nevettünk rajtuk. Nagyjából 20 perc múlva abbahagyták, de nem azért mert megunták, hanem elkezdtek fuldokolni.
- Megfulladok –karolt belém Jeni.
- Kellett neked rohangálnod –pusziltam homlokon.
- Igen is kellett. De azt hiszem lezuhanyozom –ment ki az előszobából.
Követtem a szobámig és az ágyon vártam meg amíg végez. Nyílt a fürdő szobaajtó és sikított:
- Jézusom, a frászt hoztad rám –ült le az ágy szélére.
- Bocsi –nyomtam puszit a nyakára- tényleg nem akartam –haladtam az arca felé- kérlek bocsáss meg –értem el a száját.
- Így elég nehéz nem megbocsájtani.
- Tényleg? –rántottam hátra és megcsókoltam.
- Tényleg –bólintott és játszott a hajammal.
- Sajnálom, az utóbbi napokat. Elmondhatatlanul sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod, én is hi…
- Halihó –rontott be Harry- upsz, bocsi. Úgy döntöttem, hogy megkell ünnepelni a béküléseteket, ezért ma… Dobpergést kérek… BULIZNI MEGYÜNK! –kiáltotta.
- Éljen –ugrott fel Jeni.
- Na akkor kilenckor indulunk –csapta be az ajtót.
- Hát ezt jól megbeszélte velünk –jegyeztem meg.
- Végül is nekünk szól a buli. Meg már amúgy is tök rég voltam –nyitotta ki Jeni a szekrény ajtót- na de mibe menjek? Eleanor, majd ő segít –rohant ki az ajtón.

Már többször is voltunk azon a helyen, amit Harry tervbe vett az estére. Nincs dugig tömve, de azért nem is üres, pont jó, hogy ne ismerjenek fel, vagy legalábbis ne zavarjanak.
- Ki mit kér? –kérdezte Harry, amíg mi elfoglaltunk egy boxot.
- Nekem hozz, amit gondolsz –válaszolta Jeni.
- Nem jó ötlet és még el sem múltál 18 –jegyezte meg Eleanor.
- Jó lesz az és most pont nem érdekel –mosolygott.
- Te tudod –mondta El.
Mindenki leadta a rendelést, én egy sima kólánál maradtam a vesém miatt.
- Basszus –szürcsölt Jeni az italába- rohadt erős.
- Mondtam, hogy nem jó ötlet –emlékeztette Eleanor.
- Nem baj –válaszolta és egy hatalmasat kortyolt a pohárból.
A többieknek sikerült rendesen leinniuk magukat, talán még El volt vállalható állapotban és Zayn is csak egy kicsivel volt rosszabb állapotban nála.
- Gyere, táncoljunk –rángatott Jeni.
- Megyek –álltam fel.
- Olyan jól érzem magam, tényleg nagyon rég voltam el bárhol is –kezdett a táncolásba.
- Örülök, hogy jól érzed magad –mosolyogtam, bár nem nagyon örültem, hogy berúgott.
- Miért, te nem? –simult hozzám.
- De igen.
- Biztos? –csókolgatta a nyakam, harapásokkal vegyítve.
- Persze, főleg most.
- Gondolhattam volna –közelített a szám felé, majd megcsókolt.
- Lassan haza kéne mennünk –húzódtam el.
- Már miért kéne? –kezdte újból a nyakam harapdálni- Azt hiszem készen állok.
- Mire?
- Hogy lefeküdjünk.
- Most? Ma? –hüledeztem.
- Persze te butus –pöckölte meg az orrom.
- Jeni, te részeg vagy. Tényleg mennünk kell –húztam a többiek felé.
- De én nem akarok –visított.
- Megyünk gyerekek –fordultam a srácokhoz.
- Ne már –húzta el a száját Niall.
- Jenit hol hagytad? –kérdezte Zayn.
Megfordultam és barátnőmnek hűlt helye volt.