14.rész – Kórházban

Közérdekűként mondom, hogy nyugodtan kérhettek linkcserét.:P Akár kommentben, de a chatnek jobban örülnék!((:
 És itt a kövi rész, remélem tetszik!((: 

- Ez… -nem jutottam szóhoz az ajándék láttán.
- Repülőjegy Londonba –folytatta a mondatom- nehéz volt neked ez a 2 hónap, ezért kapod ezt tőlem, így velünk jöhetsz Angliába.
- Köszönöm! –ugrottam a nyakába. –De a suli… - szomorodtam el.
- A szüleiddel már megbeszéltem és már ki is kértek –magyarázta.
- De hát. Most lesz mindenből a zárás.
- Letudnak zárni minden tantárgyból, az iskolád elengedett.
- Komolyan? –döbbentem le. –Jól titkolták a szüleim. Tényleg nagyon köszönöm –fúrtam az arcom vállába.
- Nagyon szívesen –puszit lehelt a számra.
- Csak ennyit kapok –elégedetlenkedtem.
- Aludnod kell –feküdt be az ágyba.
- Gonosz vagy –húztam magamra a takarót.
- Lehet, de igazam van –ölelt át hátulról.
Mikor felébredtem Liam még mindig mellettem szuszogott, még csak háromnegyed 8 volt ezért nem ébresztettem fel. Fél óra alatt végeztem a reggeli készülődéssel és lementem megnézni fent van-e még valaki. A földszinten Eleanor Louist ölelgetve ült a kanapén, mellettük Zaynnel, a fotelben Harry ült az ölében a csaholó kutya-Niallel.
- Hát ti? –lepődtem meg.
- Utánatok jöttünk –vonta meg a vállát Lou.
- De tegnap még nem engedtek.
- Dedikálnunk kellett a koncert után, de most már itt vagyunk –mondta Zayn.
- És Niall? –néztem körbe.
- Szerinted? A konyhában van –nevetett El.
Harry túlságosan is csöndben volt és úgy tűnt aggasztja valami, de inkább hagytam és nem kérdeztem rá. Kimentem a konyhába ahol Niall épp szendvicset evett és anyuval beszélgetett.
- Jó reggelt –köszöntem.
- Szia –üdvözöltek.
- Mi a téma? –ültem le a pulthoz.
- Anyukád mesélt kiskori történeteket rólad –nevetett.
- Anyu –néztem rá szúrósan.
- Kényszerített, ha nem teszem azt mondta kiesz a vagyonunkból –védekezett.
- Nem is –vágott durcás fejet Nialler.
- Látom jól összehaverkodtatok. És apu merre van? –kérdeztem anyutól.
- A húgodat ébresztgeti, mennek ajándékot venni egyik barátnőjének.
- Jó reggelt –jelent meg Liam az ajtóban.
- Neked is –mondtam.
- Hello haver –köszöntötte Niall.
- Mehetünk? –kérdezte.
- Hova? - bámult rá a szöszke teli szájjal.
- Leilához a kórházba –válaszommal egyszerre egy kiáltás ütötte meg a fülemet.
Kirohantam az előszobába és a lépcső aljában álló Ninával találtam szembe magam. Kicsit meglepődött a fiúkon. Végig puszizkodott mindenkivel aztán elköszöntünk és indultunk Leihez. A srácok egy kisbusszal jöttek amiben mindannyian elfértünk, ezért azzal mentünk. A kórház elé érve ugyanúgy rohanni kezdtem Leila szobájához, mint tegnap, viszont most Harry is velem tartott. Azt hiszem már értem mi volt a baja. Berontottunk az ajtón ahol Leila meglepett arca fogadott minket.
- Harry, te meg mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. Ugye jól vagy? Nagyon súlyos? Sajnálom, hogy csak most jöttem –hadarta magához szorítva barátnőmet.
- Megvagyok és semmi baj a lényeg, hogy most itt vagy –eresztett el egy mosolyt.
- Engem is odaengednél? –toltam arrébb göndörkét.
- Most az egyszer –lépett hátrébb.
Én is megöleltem barátnőmet, közben a többiek is megérkeztek. Amíg mind végig ölelgették én odamentem Liamhez:
- A jegy mikorra szól? –súgtam neki.
- Holnapra, de ma…
- Én addig nem megyek sehova amíg Leilát ki nem engedik –törtem ki. Mindenki felénk fordult.
- Nyugi. Megoldjuk, áttetetjük, ha még lehet vagy te majd jössz később –nyugtatgatott.
- Hova nem mész? –kérdezte Lei.
- Velünk, Londonba –adta a választ Zayn.
Ezek után hanyagoltuk a témát és beszélgettünk. Közben meghozták Lei reggelijét is, de 3 harapásnál többet nem evett belőle.
- Nagyon rossz –dobta a száraz zsemlét az előtte lévő tálcára.
- Hozzak neked valamit? –kérdeztem.
- Azt nagyon megköszönném –hálálkodott.
- Mit ennél?
- Kekszet vagy hasonlót, de nehogy valami szendvicset. Köszi.
- Oké. Még valaki valamit? –fordultam körbe.
- Én egy vizet szeretnék, de elmegyek veled –mondta Liam.
- Inkább én, ha nem gond. Szeretnék beszélni veled –állt fel Zayn.
- Rendben, még valami?
- Nekem is kekszet. Meg kólát és mogyi se ártana. Meg ha már ott vagy chipset, vagy csokit és…- sorolta Niall
- Írd le, nem tudok ennyi mindent megjegyezni –nevettem.
- Megírom sms-be, menjetek –kapta elő telefonját.
- Sietünk –léptünk ki az ajtón.
- Miről akartál beszélni? –néztem Zaynre.
- Perrie –sóhajtott- sokat változott. Most, hogy a Little Mixnek is egyre jobban megy kezd egy kicsit… hogy is mondjam…
- Elszállni? –vágtam szavába.
- Kicsit. Alig találkozunk, mert ők is sokat koncerteznek. Ha én ráérek akkor neki nem jó és ugyanez fordítva –panaszolta.
- Értem. És neki is mondtad már, hogy ez zavar?
- Nem.
- Hát akkor? Beszéljétek meg és biztos jobb lesz.
- Oké, köszi a tanácsot –mondta a kis cba-ba érve.
- Ugyan.
Kíváncsi vagyok, hogy tényleg más lett-e, majd biztos találkozunk és akkor meglátom.
- Na szóval. Össze kéne szedni a cuccokat Niallnak –nézegettem a küldött sms-t.
- Majd én megkeresem őket, te hozd amit Leilának kell vinni –vette ki a kezemből a telefont.
2 tele szatyorral tértünk vissza a kórházba.
- Mi van, elhoztátok az egész boltot? –szólt be Lou.
- Hoztunk mindenkinek üdítőt, meg a haspóknak amit kért –válaszoltam. –Ja és-túrtam a táskába- neked meg ezt.
Hozzávágtam egy zacskó bébirépát.
- Ha-ha. Nagyon vicces. Ugye tudod, hogy igazából annyira nem vagyok oda érte?
- Persze, hogy tudom, de azért jó poénnak gondoltam.
- Tényleg nagyon vicces, de azért köszi –bontotta ki.
- És tudjátok mit találtunk még? –kutattam tovább.
- Na mit? –kérdezte Liam.
- Állat formájú jégkrém. Tessék –dobtam egy cicásat Harrynek- és téged sem felejtettelek el –adtam egy teknősöst Liamnek egy puszi kíséretében.
- Te macisat kapsz –adta át Zayn Elnek a jégkrémet.
- És én? –szólalt meg Leila.
- Te is cicásat kapsz –kacsintottam rá úgy, hogy más ne lássa, de szerintem így is értették a célzást.
- Na és én? –húzta szét a szatyor tetejét Nialler.
- Panda –nyomtam a kezébe.
- És a tied milyen? –nézte a kezemben lévő, bontatlan fagyott édességet.
- Teki, Zayné pedig szintén panda.
Megettük, a már így is eléggé elolvadt jégkrémeket és szétosztottam a többi kaját is.
- És mikor engednek ki? –kérdezte Eleanor Leitől.
- Szerdáig biztosan nem –biggyesztette le a száját.
- Sajnálom –fordultam Liamhez- majd ha kijött utánatok megyek.
- Nem, –szólt rám Leila- nem várod meg amíg kiengednek, szépen holnap elutazol.
- Nem foglak itt hagyni –jelentettem ki.
- Nincs vita. Kérlek, nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy miattam nem mész.
- Mindig is értettél az érzelmi zsaroláshoz! Még átgondolom.
- Jeni –förmedt rám.
- Jól van na, holnap elmegyek, de akkor is –puffogtam.
- Győztem –ujjongott. Válaszul nyelvöltést kapott.
Még órákig bent maradtunk. Niall közben újból megéhezett és Louist is kezdte frusztrálni a kórház, ezért ők Eleanor és Zayn előbb elmentek. Harry nem tágított Leila mellől és én sem akartam otthagyni, Liam pedig velem maradt. Végül elkellett búcsúznunk, mert másnap reggel indult a repülő.
- Nagyon, nagyon, nagyon fogsz hiányozni –szorítottam magamhoz teljes erőmből Leilát- majd mindennap beszélünk, meg videó chatelünk stb. –folyt ki pár könnycsepp.
- Te is nagyon –szorított szintén- de így sem szabadulsz tőlem. Minden egyes nap boldogítalak majd –váltunk szét.
- Te most tényleg sírsz? –fürkészte az arcom Harry.
- Csak kicsit –szipogtam.
Harry és Liam is elbúcsúzott tőle. Harrynek majdnem ugyanolyan nehéz volt, mint nekem. Úgy érzem lesz még a párosuknak folytatása.
A srácok ma is szállodába akartak menni, de se anya sem én nem hagytuk.
- Megsértődök, ha nem maradtok –mondta anyu.
- De mi tényleg nem akarunk zavarni –szabadkozott El.
- Egyáltalán nem zavartok –mondtam.
- Ha tudunk hol aludni elfogadjuk –válaszolta Zayn.
- Öhm, hát. Eleanor marad a vendégszobában és Louis társul hozzá. Liam természetesen az én szobámba költözik és még Zayn is elfér a földön… Harry is Louisékkal alszik Niall pedig… ő is jön hozzánk –csaptam össze a tenyerem.
- Rendben, de előbb együnk –indult meg a konyha felé.
- Tényleg ki esz a vagyonunkból –követte anya.
- Én megcsinálom az ágyakat, ti maradjatok itt –tettem pár lépést a lépcsőn.
- Segítünk –jött utánam El, magával húzva Lout.
Nina már aludt úgyhogy halkan pakolásztunk. Dolgunk végeztével a földszinten aput találtuk aki épp Niallal és Liammel beszélgetett, Harry és Zayn pedig a kutyával játszottak. Ahányszor szólították az igazi Niall is felkapta a fejét.
- Kész vagyunk, gyerünk lefeküdni, holnap korán kelünk –unszoltam őket.
- Igenis kapitány –állt fel Harry.
- Megyek mami –indult a lépcső felé Niall.
Ezután nagy csönd lett a házban. Apáék is lefeküdtek, a tv sem szólt már lentről. Niall, Zayn, Liam és én a szobámban dvd-ztünk.
- Basszus, még be sem pakoltam - jutott eszembe.
- Segítünk –állt fel a 3 srác.
Leállítottuk a filmet, helyette zenét hallgattunk az egyik adón.
- Ez kell? –fogott magához Niall egy mentol zöld, mintás fölsőt.
- Igen, igazából szinte minden kelleni fog –válaszoltam.
- És akkor mi hova ülünk a repülőn –nevetett Zayn.
- Azt hiszem nem lesz elég ez a 2 bőrönd. Lemegyek a szüleiméért –jeleztem.
- Ne segítsek? –kérdezte Liam.
- Nem kell –viharoztam ki.
A földszinten a lépcső alatt van egy kis helység ahol a bőröndök és más cuccok voltak. Lepakoltam a tetejükről pár felfújható matracot, amikor lépéseket hallottam a lépcsőről.
- Szia, te meg mit csinálsz? –jött oda Harry.
- Nem elég az én 2 bőröndöm és te mit keresel?
- Megszomjaztam –vont vállat. –Segítek- rángatta ki a felső bőröndöd.
- Köszi. Amúgy valami baj van? –furcsa volt az utóbbi párnapban.
- Már miért lenne?
- Látszik rajtad.
- Csak megijedtem –sóhajtott.
- Mitől? –fürkésztem az arcát.
- Leila. Megijedtem, hogy komoly baja van –magyarázta.
Kifaggattam. Elmondta, hogy tetszik neki barátnőm, de nem mer közeledni felé. Elmeséltem, hogy Leinek sem közömbös, ezen nagyon meglepődött és megígértette velem, hogy nem mondom el Leinek. Elmentem vele inni is, de már hanyagoltuk ezt a témát, mert láttam rajta, hogy zavarja, hogy semmi nem lett köztük és így kell visszautaznia. A lépcsőn felfelé Liammel futottunk össze.
- Hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte.
- Beszélgettünk kicsit –mutattam Harryre.
 A göndör srác visszament a vendégszobába nekünk meg sikerült elpakolnunk szinte minden egyes ruhám.
- Csak egy nyárra jössz –terült el Niall az ágyamon.
- Plusz egy hónap –pontosítottam- örülj, hogy nem viszem az egész szobám.
- Miért, ez nem az egész? –paskolta meg Zayn az egyik bőröndöt.
- Nem –tettettem a sértődöttet.
- Most, hogy végeztünk aludni kéne –kapcsolta le Liam a nagylámpám, de az éjjeliszekrényemen lévő még mindig égett.
- Igazad lehet. Gondolom, te velem alszol a matracon –néztem rá.
- Mi alszunk a földön –mondta Zayn.
- Ti vagytok a vendégek, ti alszotok az ágyon.
- Nem-nem, ti alusztok ott –ugrott át Niall az ágyamról a matracra.
- Legyen –vontam vállat.
Elhelyezkedtünk leoltottuk a lámpát és jó éjt kívántunk.
- Köszönöm –súgtam az engem ölelő Liam fülébe.
- Mit? –suttogott ő is, éreztem leheletét a nyakamon.
- A jegyet.
- Nagyon szívesen –adott egy puszit a fejbúbomra.
- Hékás –fordultam hátra és megcsókoltam.
Megfeledkezve a 2 srácról csókolóztunk, Zayn köhintése szakított meg minket.
- Lehet, hogy nem látunk, de fülünk még van –emlékeztetett Niall.
- Bocsi –sajnálkoztam.
- Megbocsájtva, de most már aludjatok –jött a válasza.
Reggel én voltam az első kelő, nagyon izgatott voltam. Mivel csak 2 és fél óránk volt a felszállásig a többieket is fel kellett keltenem.
- Liam. Ébresztő –szólongattam apró csókokat lehelve arca mindenegyes részére.
- Ha így keltegeted sosem ébred fel –hallottam Zayn hangját a föld felől.
- Igazat mond –nyitotta ki a szemét barátom.
- Csaló!
- Nem is, csak kiélveztem a helyzetet –ugrott rám és csikizni kezdett.
- Ne –visítottam- nagyon csikis vagyok.
- Annál jobb –nevetett.
- Mi ez a zaj? –szólalt meg Niall álmos hangon.
- Hagyd abba –sikítottam.
- Baj van? - tárta ki az ajtót Louis. Amint meglátta a zaj forrását besegített Liamnek.
- Ne már, engedjetek el.
- Mi ez a sikítás? –jött Eleanor is. Odajött és lefejtette rólam a 3 srácot, mivel közben Niall is csatlakozott.
- Köszönöm –ültem fel az ágyban.
- Nincs mit, fülsüketítően sikítasz –jegyezte meg.
- Tudom.
- Épp ettől volt vicces –mondta Lou.
- Kabbe! –vágtam hozzá egy plüssöt.