2/7. - Szó sem lehet Londonról

*Liam szemszög*

Jeni? Jeni! Igen, biztosan azt mondta, hogy Jeni.
- Te most komolyan Magyarországra telefonáltál, hogy milliókkal többe kerüljön a hívás, mintha például Elt, Perriet vagy Leilát hívod?!
- Most Jenihez volt kedvem –magyarázta forgolódás közben- hol a francban lehet egy ékszerbolt?
- Talán kérdezd meg azokat a rajongó lányokat –mutattam egy kisebb csoport sikítozó lányra, akik épp elindultak felénk.
- Baszki –rohant be a legközelebbi ajtón, ami egy technikaiüzletbe vezetett, követtem.
Befutott leghátra a tvkhez és megpróbált elbújni, odamentem hozzá én is. Amikor belépetek a rajongók is egy eladó srác jött oda hozzánk, hogy nem akarunk-e bemenni a hátsó helységbe/raktárba/eladóknak fenntartott részbe, vagy mi a csudába. Persze, hogy beakartunk menni. Az eladó srác azt monda, majd szól, ha tiszta a terep, és kiment.
- Huu, ez szoros volt –fújta ki a levegőt Niall.
- Eléggé, még ha imádjuk is őket, néha kicsit sok –helyezkedtem el egy székben.
- Igen, van, hogy már túlzás.
Pár perce csendben ültünk, vagyis Niall a forgósszékben játszott, mikor megcsörrent a telója. Felvette és kihangosította.
- Na megvan már az az ékszer bolt? –érdeklődött Jeni.
- Még nincs –válaszolt Niall.
- Azt meg, hogy? Már vagy 20 perce, hogy beszéltünk. Nem igaz, hogy…
- Észrevett minket pár rajongó –vágtam közbe.
- Ja, értem, akkor hívjatok, ha odaértetek –nyomta ki.
- Hát okééé –ráncoltam a homlokom, ez érdekes volt.
Bejött az eladó srác és informált minket, hogy már mehetünk, búcsúzóul azt mondta figyeljünk oda, mert elszántnak tűntek.
Fejünkbe húzott csuklyával kerestünk egy táblát, amiről megtudjuk merre találjuk a keresett üzletet, nagy nehezen eljutottunk a boltba. Fogalmunk sem volt mit kéne csinálnunk, csak álltunk a bolt közepén és forogtunk.
- Na jó, azt hiszem felhívom Jenit.
- Jó ötlet –bólintottam.
Nagyjából másfél, 2 órát töltöttünk a tökéletes ajándék megtalálásával, de az eladók és Jeni segítségével sikerült egy gyönyörű nyakláncot találnunk Claire-nek.
A nap további részében csak punnyadtunk, semmi értelmeset nem csináltunk, egészen addig míg Leila nem sikított egy hatalmas és mindenki kirohant az előszobába.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm –ugrált a kanapé tetején- nagyon köszönöm, úgy örülök –sikított még egyet.
- Mi van? Mi történt? Leila! –állt meg mellette Harry.
- Kicsim! –ugrott a nyakába- Elintéztem, Jeni itt lesz nyáron! –sikítozott továbbra is, most már barátja fülébe.
A lányok izgatottak lettek és szintén ugrálni kezdtek, sőt a fiúk is valami hasonlót produkáltak, majd mindannyian átölelték Leilát. Kívülről én csak egy apró mosolyt eresztettem el, de belül majd’ felrobbantam úgy örültem. Végre megint láthatom!
- És, hogy sikerült rábeszélned? –kérdezte Zayn mikor már szétváltak.
- Hát az úgy volt… -rágta a száját.
- Hallgatunk –nézett rá Louis.
- Megfogtok ölni, vagyis egyikőtök mindenképp –rám nézett- de gyorsan elhadarom. Szóval… -vett egy mély levegőt- mivel Jeni azért sem akar jönni, mert nem akarja otthon hagyni Patrikot 3 hónapra, ezért beszéltem a sráccal, hogy jöjjön ő is, és majd ráveszi Jenit, hogy mindketten jöjjenek ide.
- Mi? –döbbent le mindenki.
- Te most komolyan ide hívtad a pasiját? –néztem rá értetlenül.
- Igen…
- Köszönöm, hogy egész nyáron át nézhetem ahogy nyalják egymást, igazán kösz Leila –ütöttem a falba, útközben a szobám felé.
Nem hiszem el. Végül is csak 3 hónapig nézhetem az enyelgésüket, nagyon jó. Csaptam be szobám ajtaját.
Elfeküdtem az ágyamon, a plafont bámulva. Párperc múlva kopogtam és Leila lépett be.
- Sajnálom, tényleg, de máshogy nem lehet ide csalni Jenit, csakis így -feküdt le mellém.
- Tudom és én sajnálom,hogy így kiborultam, de Patrik?! Ne már.
- Nyugalom, kifogjátok bírni egymásmellett.
- Szerinted tudja, hogy mi volt köztünk? -néztem rá.
- Igen tudja.
- Akkor ez érdekes lesz -fordultam vissza a plafonhoz.
- Semmi hülyeség! -fenyegetett.
- Én? Soha! -ingattam a fejem.
- Jólvan, persze.

*Jeni szemszög*

A forró vizes kádban ülve sok minden átfutott az agyamon bármennyire is igyekeztem elűzni ezeket a gondolatokat. Játszottam a habbal, elolvastam minden tubuson lévő szöveget, de nem kötött le egyik sem. Háromnegyed óra áztatás után meguntam, miután a hajam is megszárítottam arra jutottam, hogy kajálni kéne valamit, ezért lebattyogtam a konyhába. Gondolom a családom többi tagja már készül aludni, mivel senkit sem találtam ott lent. Benyomtam a rádiót háttérzajnak, amíg a vacsim készítettem. A rádió egyik pillanatról a másikra elkezdett búgni, mint amikor nincs adás, annyira megijedtem, hogy megcsúszott a kés a kezemben, hatalmas heget húzva a csuklómon lévő Never give up! feliratra.
- Basszus! -dobtam el sebem okozóját és kutatni kezdtem a gyógyszeres doboz után. Fertőtlenítettem a viszonylag mély sebet, teleragasztgattam sebtapasszal és egy jókora kötés is került rá.
- Jézusom, itt meg mi történt? -jártatta anya ijedt tekintetét kezem és a több helyen is vérfoltos konyhán.
- Csak egy kis baleset -súroltam a padlót- nem vészes.
Anya erősködött, hogy menjünk kórházba, hátha valami nagy baj van, de én nem akartam és végül sikerült is meggyőznöm, hogy minden rendben, szóval csak szobai pihenőre lettem ítélve. Tv nézés közben alig bírtam megállni, hogy le ne tépjem a kötést, nagyon idegesített, meg kíváncsi is voltam mennyire vészes, hisz a nagy ijedtségben erre sem volt időm. Persze néha-néha félrehúztam a fásli szélét, de nem láttam semmit. Épp az egyik ilyen kísérletem közepén voltam mikor Leila hívott.
- Beszéltél Patrikkal? -szólt bele izgatottan, köszönés nélkül.
- Miről is kellett volna? -értetlenkedtem.
- Akkor mindegy.
- Nem az, mostmár mondd el! -beszéltem a néma telefonnak, letette.
Bambultam előre, nem tudtam mire vélni ezt, arra jutottam rákérdek Patriknál.
"Miért hívott fel Leila, úgy, hogy beszéltél-e velem?" -írtam az sms-t.
"Fogalmam sincs" -jött a válasz.
"Patrik!!!!!!!!!!"
"Na jó, holnap megtudod. De most aludj! Jó éjt, szia Picim.♥"
"Jól van, aludj jól. Sziaszia.♥"
Mi a fenéről akarhat beszélni? Tippem sincs. Bármennyit is agyaltam rajta elalvás előtt semmire se jutottam, egyszerűen nem tudtam rájönni mit akarhat. Inkább az alvás mellett döntöttem a gondolkodás helyett.
Reggel kipattantam az ágybol és írtam Patriknak egy jó reggelt sms-t hátha akkor felhív és elmondja amit kellene, de nem hívott, nem írt vissza semmit, nem reagált.
- Akkor ne! -dobtam a mobilom az ágyra, miután már ezredszerre is megnéztem jött-e valamim. Feladtam és inkább kimentem a kertbe játszani Niallel, már épp kezdtem megunni mikor valaki hátulról befogta a szemem.
- Na végre -fordultam meg egyből, és lefogtam Patrik karjait.
- Bocsi, hogy nem írtam vissza, de megakartalak lepni -lehelt édes csókot számra.
- Miről kéne beszélnünk? -böktem meg a homlokát, hiba volt.
- Jézusom, veled meg mi történt -meredt a csuklómon lévő kötésre.
- Csak egy kis baleset 
-rágtam a szám szélét.
Útban a szobám felé elhadartam neki mi történt előző este, aztán az ágyon ülve vártam mit akar mondani.
- Tehát beszéltem Leilával -kezdett mondandójába, én pedig figyelmesen vártam, hogy folytassa.
- Igeeen?
- Szóval a nyárról beszéltünk és mondta, hogy te nem akarsz menni, ezért engem is meghívott, hátha így hajlandó vagy elmenni.
- NEM, ÉN NEM TÖLTÖM A NYARAT LONDONBAN! -ugrottam fel kiabálva az ágyról.