2/2.rész – Kit szeret Jeni?

[csak úgy hozzáfűzném, hogy... megállt a szívverésem és levegőt sem kapok.♥]

*Leila szemszög*

- Ki az? –kiáltotta Niall meghallva a kopogást.
Alig, hogy kiejtette a szavak, Patrik jelent meg a képernyőn és megcsókolta Jenit.
- Szia kölyök –integettem a kamerába.
- Hello Lei –mosolygott vissza- és mindenki más.
- Ooh, bemutatom őket, oké? –ugrándoztam ülve.
- Persze –bólintott vigyorogva Pat.
- Ő Niall –mutattam a szöszkére.
- Csá –vetette oda.
- Claire, Niall csaja –fordítottam a kamerát a lányra.
- Szia –mosolygott a laptopra.
- Harry, a barátom.
- Hello –üdvözölte kedvtelenül, mire megböktem, ennek hatására egy erőltetett vigyor jelent meg az arcán.
- Louis és a barátnője Eleanor.
Lou mosolyogva  intett egy aprót, El kedvesen köszöntötte.
- Zayn és az ő barátnője Perrie –mutattam a párosra.
Előbbi csak biccentett egyet, utóbbi mosolyogva integetett a kamerába.
- Végül pedig- nyeltem egyet és elfordítottam a laptopot- Liam.
Pofátlanul kedvesen üdvözölte Patrikot, főként a többiekhez képest. Hatalmas mosollyal, integetve kiáltotta, hogy szia.
- Hello mindenki –mondta mosolyogva Pat, de látni lehetett rajta, hogy bántotta egy kicsit a srácok viselkedése.
- Na, de mi el is köszönünk, van mit megbeszélnünk –harapott alsó ajkába Jeni- sziasztok, aludjatok jól.
- És mi lesz az idelátogatásoddal? –kérdeztem, mire Patrik hatalmas szemekkel Jenre meredt.
- Majd még megbeszéljük. Sziasztok –és kinyomta a videochatet.
- Muszáj volt ilyen parasztnak lennetek? –csaptam rá a közelembe ülő Niallre és Harry, Perrie vette az adást, ők is megcsapta, barátját.
- Nem szimpi –rántotta meg a vállát Niall.
- Nincs vele semmi baj, aranyosak együtt, Jeni megérdemli –szólalt meg Liam.
Mindannyiunk álla leesett.
- Ha látnátok a fejeteket –mondta komolyan és kiment a szobából.
- Mi-a-fene-volt-ez? –tagolta Zayn.
- Passz –pislogott sűrűn Lou- bevágta a fejét, vagy mi?
- Annyi, hogy érettebb nálatok –forgatta Claire a szemeit.
- Hát, de most, na. Miatta nem tud újból összejönni Jen és Liam –magyarázta Niall.
- Elkell tüntetnünk a gyereket, mire Jeni kijön hozzánk –agyalt Harry.
- Nem tüntetsz te el senkit, végre boldognak látom Jent, Liam rontotta el, mikor hagyta hazamenni, vessen magára –mondtam.
- Hé, azért a barátnőd is nagymértékben hibás ebben az egészben –kelt Harry Liam védelmére.
- Persze, védd egyből a haverod –förmedtem rá.
- Először te is Liam pártján álltál –emlékeztetett.
- Az már a múlt, de akkor is Liam a hibás.
- Jeni jobban tehet róla.
- Csak annyira, mint én –szólalt meg halkan Niall.
- Na jó, ez már rég volt, most már semmi jelentősége –csapta össze tenyerét Louis.
- Igaza van –helyeselt El- azóta Niall is becsajozott –vigyorgott Claire-re - és Jeni is boldog Patrikkal.
- És Liam? Az senkit sem érdekel, hogy hónapok óta egyedül van, nem tud tovább lépni Jenin. Millió barátnője lehetne, de még mindig őt szereti, egyedül van. Tényleg mindenki boldog, őt kivéve –védte Zayn.
- Vessen magára, mondom, hogy nem kellett volna hagynia, hogy Jen elmenjen –szálltam vitába.
- Hagyjuk ezt a témát –szólt közbe Perrie- rég volt, elmúlt, fölösleges ezen vitatkozni, úgysem tudunk már mit csinálni.
- O, dehogyisnem –morogta Harry az orra alatt.
- Harold, nem csinálsz te semmit –szóltam rá.
- Nem is terveztem –adta az ártatlant.
- Perszeee –forgattam szemeim.
- Uh, de édes kutyus –kiáltott fel Niall a laptopra meredve, mindenki odagyűlt, én pedig úgy döntöttem, hogy megkeresem Liamet.
A szobájában meg is találtam, mikor rányitottam épp az új dalok szövegeit olvasgatta.
- Szia –nézett fel rám mosolyogva.
- Hali, na mizu? –ültem le mellé az ágyra.
- Átnézem ezeket –emelte meg a lapokat- még nem tudom tökéletesen a szövegeket.
- Értem, és egyébként mizu? –kérdeztem ismét.
- Most mondtam –nevetett.
- Nem úgy értettem. Itt mizu? –ütögettem meg mellkasát a szívénél.
- Megvagyok –válaszolta tömören.
- Liam, látom rajtad, hogy nyomaszt valami.
- Tényleg semmi –mosolyodott el- csak régen láttam Jenit, még kamerában is.
- És?
- Mi és?
- Hát mit érzel? Mit gondolsz most? –kérdeztem.
- Örülök, hogy túl van rajtunk és, hogy most boldog.
Olyan komolysággal és olyan mosollyal mondta mindezt, hogy már majdnem elhittem, de belenéztem a szemébe és láttam a csalódottságot, a fájdalmat és a hiányt.
- Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod? És ugye azzal is tisztában vagy, hogy ismerlek annyira, hogy tudjam nem ezt gondolod.
- Tényleg jó volt látni és örülök annak is, hogy boldog, egyedül az zavar, hogy nélkülem, de túlélem –most már őszinte volt.
- Liam, Liam –öleltem meg, majd halkan motyogva hozzátettem: ha tudnád, hogy most sem teljesen boldog.
- Tessék? –tolt el.
- Csak magamban beszéltem.
- Oké –vigyorgott.
Közel egy év alatt sikerült annyira kiismernem, hogy tudjam mikor hazudik, mikor bántja valami, úgy mint most. Meglehet, hogy nagyrészt őt hibáztatom, amiért szétmentek Jenivel, mégis a barátom, nem hagyhatom így szenvedni. De milyen érdekes is ez, milyen furcsa, hogy megtudnak változni valaki érzései, gondolatai. A szakítás után, hogy dühöngött, senki sem gondolta, hogy valaha is megbocsátana, most meg süt róla a fájdalom, mert tudja, hogy hülye volt. Ugyanígy volt Niallel is, hogy gyűlölte, átkozta őt, mostanra meg már ő érzi rosszul magát amiért úgy viselkedett. Bár a kapcsolatuk nem olyan, mint azelőtt, de jobb, mintha nem is szólnának egymáshoz. Persze ebben is mind segítettünk, főként a srácok, az elején azt hittük, hogy a banda is feloszolhat emiatt, de nem, végül sikerült megoldanunk.
Azt hittem, hogy Liam mostanra már túl van Jenin, de a mai napot elnézve, nem így van. Most akkor eddig vagy túl jól álcázta, hogy minden oké, vagy csak meghülyült. Ez a pár hónap alatt jó párszor szóba jött barátnőm, eleinte vagy otthagyott minket, vagy elterelte a figyelmét, később már beszállt a beszélgetésbe, úgy tűnt, hogy kezdi elfelejteni. Viszont a videochatelés után furcsa volt. Nem bújt el a szobájába meg semmi hasonló, egyszerűen szótlan, nyomott volt, ha nevetett is valamin, nem volt őszinte. Nagyrészt őt hibáztattam amiért szakítottak, ő hagyta elmenni Jenit, de mégis csak a barátom, nem nézhettem tovább.
- Mi ez a fancsali fej? –álltam mellé, miközben egy szendvicset készített.
- Milyen fancsali? –vigyorodott el- kérsz szenyát?
- Elfogadom –ültem fel a pult mellé- Na de miért is vagy ilyen szotyi ma?
- Keveset aludtam.
- Ne nevettess, már fél 10-kor bealudtál, meg reggel még semmi bajod nem volt.
- Jól van na. De te meg úgy csinálsz mintha nem tudnád, hogy mi zavar –bökte ki.
- Te meg tagadod! Egyébként én azt hittem, hogy már túl vagy ezen az egészen.
- Már hogy lennék túl rajta Leila? Még mindennap eszembe jut amikor még itt volt és a veszekedés is. Ő van túl rajtunk, nem én –dobálta a kenyérre a hozzávalókat.
- Úgy beszélsz mintha rohadtul tudnád, hogy mit érez! –húztam fel magam.
- Tudom is. Hogy sütött már róla, hogy szereti azt a gyereket –nevetett kínosan.
- Oh, Liam, te kis naiv. Ha mindent tudnál…
- Milyen mindent? –pislogott rám.
- Hát, hogy ott van Patrik, meg itt vagy te. Van akit szeret és van akiért mindent megtenne, bármit odaadna –fejtettem ki.
- Melyik vagyok én?
- Így is sokat mondtam. Na de kész van már az a szendvics?
- Leila! –mondta és elém tette a tányért- most mondd e!
- Méreg? –emeltem fel a felső kenyérszeletet.
- Ha nem mondod el, akkor lesz! –fenyegetett.
- Nem esz rá esélyed! –felkaptam a tálat és tettem pár lépést- szia.
- Leila –a nappaliban ért utol- kérlek –tette kezét a vállamra.
- Liam, csak gondolkodj el egy kicsit és tudni fogod –ültem Harry ölébe.
- Mit kell tudnia? –kérdezte Hazza.
- Harry –ült le mellénk Liam- Jeni kit szeret?
- Ja, hogy erről lenne szó.
- Igen erről. Na mondjad már! –szólt rá.
- Én erről semmit nem tudok –kamuzott.
- Tudom, hogy tudod! –ugrott rá.
- Tudom hát, de ez Jeni magánügye. Gondolkodj el és rájössz! –mondta.
- Hát kapjátok be! –ment ki a szobából.
A délután további részében már nem is láttuk, egészen késő estig, amikor is berontott a szobánkba.
- Most komolyan szeret engem? –ült le az ágy szélére.
- Sokáig tartott mire leesett –nevettem.
- Úristen és én még, én már… Én úgy tudtam, azt hittem, hogy túl van rajtam… Na, de akkor is azt a kölköt
- Patrikot –javítottam ki.
- Kölköt szereti jobban. Nagyon jó –terült el mellettünk.
- Miért vagy ebben annyira biztos? –kérdezte Harry.
- Miért, nem így van? –ült fel.
- Figyelj ide –fordítottam felém- ezt csak Jeni tudja pontosan, idővel majd kiderül. Na jó éjt! –mutattam az ajtóra.