24.rész – Nyálas páros és a Party

Az előző részhez kaptam olyan kommentet, hogy beszélni szeretnétek velem (vagyis 1 valaki) és ha esetleg van még olyan aki megismerne az írjon erre a Facebook-os oldalra üzenetet és bejelölöm.:))♥ Believe Your Heart*-* 
A részről pedig csak annyit... nem véletlenül ez a címe, lett benne egy nagyon, de nagyon nyálas rész (:P), de azért remélem tetszeni fog. És érzem, hogy a rész vége miatt pedig meg fogtok ölni.:$$
Ja, és bocsi, hogy kicsit rövidebb lett, de remélem, hogy a tartalom kárpótolja a kövi rész pedig már a megszokott hosszúságú lesz!
Jó olvasást!!♥

- Szép volt –boxolt vállba Louis.
- Rendes tőled –húzott magához Liam.
- Megérdemli –mosolyodtam el, válaszul megcsókolt.
- Mi leléptünk mielőtt olyat is látnánk amit nem kéne –hallottam Zayn hangját, és fél percen belül már csak ketten álltunk az előszoba közepén.
- Eljössz velem bevásárolni? –néztem fel barátomra.
- Persze –bólintott.
Az üzletbe érve csak forogtam minden felé, nem tudtam, hogy mit vegyek.
- Ez jöhet –dobtam egy chipset a mellettem lévő bevásárlókocsiba, amit Liam tolt.
- És azt hiszem ez is. Meg ez. Na, meg ez. Szerinted ilyet is vegyek? –toltam valamiféle édességet az arcába- Persze, hogy veszek –dobtam a kosárba.
- Hány embert is tervezel pontosan? –nevetett.
- Fogalmam sincs, hogy Niall kiket hív, de jobb felkészülni –pakoltam a kocsiba még pár zacskó… valamit.
- Nem hiszem, hogy egy hadsereget tervez bulira hívni.
- Nem baj, max megmarad. A piák merre vannak? –forgolódtam.
- Gyere –indult meg Liam.
Készségesen követtem, közben sorra vettem magamban, hogy miket kéne vinnem, nem is figyeltem, hogy merre megyünk, csak a sarkát nézve lépdeltem.
- Parancsolj –mondta, mire felnéztem.
- Mondom pia, nem víz –nevettem.
- Hát pedig vagy ezt viszel vagy még esetleg üdítőt, de a Kóla is kizárt a koffein miatt –magyarázta.
- Liam! Hány évesnek nézel? Nem várhatok vendégeket egy buliban mentes vízzel.
- Nélkülem te egy kortyot sem iszol –rázta meg a fejét.
- Ott lesz Niall is, majd ő vigyáz rám.
- Nekem ez nem tetszik. Ígérd meg, hogy nem iszol sokat –emelte kezem a szívemhez.
- Ígérem.
Végül rávettem Liamet, hogy engedjen alkoholos „itókát” venni. Hazavittük a bevásárolt cuccokat, az ajtóban Niall várt minket, izgatott arccal.
- Rengeteg barátom el tud jönni, na meg  olyan is akit nem ismerek, de minél több annál  jobb –ugrándozott.
- De azért ne legyen belőle Project X-es buli –mondta Liam.
- Kutya az nincsen, tehát teljesen nem lesz olyan, de megpróbálunk törekedni rá –nevettem.
- Megígérted –emlékeztetett.
- Mit ígértél meg? –szólt közbe Niall.
- Hogy nem iszik sokat –válaszolt Liam.
- Ja… Úgysem tartja be –nevetett.
- De, most már csak azért is –húztam ki magam.
- Okos! –nyomott puszit homlokomra barátom.
 Megvacsiztunk, aztán mindenki ment a maga dolgára, mi Liam szobájába. Zenét hallgattunk, én törökülésben ültem az ágyon barátom pedig elfeküdt, fejét az ölembe hajtotta.
- És mikor akarsz találkozni a családommal? –kérdezte.
- Terveztem? –piszkáltam a haját, lassan már szokásommá válik.
- Ha te nem is, de én mindenképp.
- Hát nekem mindegy, szívesen megismerném őket. Olyan puha a hajad –mosolyogtam.
- Hogy tértünk át a családomról a hajamra? –nevetett.
- Mivel azt piszkálom nem volt nehéz. Puha, és szép barna, na meg rövid.
- Hát köszönöm ezt az értelmes elemzést.
- Máskor is, de elmagyaráznád nekem, hogyan lehet az, hogy ilyen tökéletes vagy?
- Tökéletes? –ült fel.
- Az. A hajad –borzoltam meg.
- A szemed- haladtam lefelé.
- Az orrod- simítottam meg.
- Az arcod, a füled, meg persze a szád –ujjammal végigkövettem az elmondott utat.
- Én tökéletes? –húzta fel a szemöldökét.
- Amikor neked ilyen gyönyörű, fénylő és hosszú hajad van- simogatta a fejem
- Puha bőröd –puszilta meg a homlokom.
- Gyönyörű szemed –csókot nyomott az említett testrészemre, éreztem magamon a leheletét, amitől megremegtem.
- Az a gyönyörű sötét barna szempár, amiben bárki elveszne. Ott van még a ködröcskés arcod is –folytatta szájával arcom felfedezését.
- Az aprócska, imádnivaló füled –harapta meg a fülem, aminek hatására felkuncogtam, mert csikis volt.
- És a tökéletes ajkadról még nem is beszéltem –haladt a szám felé, amit el is ért és egy csókkal köszöntötte.
- Úgy látom könnyen megy a hazudozás –nevettem égő vörös fejjel- de ezek amúgy is csak külsőségek. Te belülről is tökéletes vagy. Törődsz másokkal, nem véletlenül vagy te a Daddy Direction. Emellett hihetetlenül udvarias és megértő vagy. Meg persze lehetetlenül imádnivaló, nem is értem, hogy a srácok miért nem szerettek beléd ennyi együtt töltött idő után.
- Hülye és még túloz is –nevetve az ölébe húzott.
- Az én barátnőm pedig még ennél is tökéletesebb. Most is a béna barátját dicséri, ahelyett, hogy rájönne milyen tökéletes is ő maga. Talán nincs is nála tökéletesebb ember. Ez a lány szerény, már túlzottan is. Ugyanúgy törődik az emberekkel, mint ahogy a barátjáról mondja. Mindenkivel nyitott és kedves. Általában gondolkodik mielőtt cselekedne, bár ez sem mindig így van, de így tökéletes. Persze, ha szeret akkor nagyon szeret. A családját, főként az imádnivaló kishúgát, a legjobb barátnőjét és az újonnan szerzetteket is. Eltűri a barátja eszement haverjait. És akit úgy szeret, hogy mindenki érzi, hogy így van, ha még nem is mondja ki, az az eddig sokszor említett barátja, aki most az egekig magasztalja Őt, de nem hiába, ezek nem üres szavak, amiket mond az imádott lánynak mind igazak –sorolta a tulajdonságaim, ami igazából már fel is ért egy szerelmi vallomással.
Annyira, de annyira jól estek a szavai és nagyon meg is hatottak, ezért könnyezni kezdtem.
- A lány e szavak hallatán kezd hinni a fiúnak. Igazából egy része igaz is, főként a vége, miszerint mindennél jobban szereti barátját, főként az előbb hallottak után. Na, de a srác is így érez a barátnője iránt. Látni rajta, hogy bármit megtenne érte és jobban óvja, mint egy gyémántberakásos porcelán vázát. Már ha van ilyen –tettem hozzá szipogva és visszatartva a sírást.
- Megvédi egy apró, ártatlan porcicától is, sőt még verekszik is miatta –emlékeztem vissza a kibékülő bulinkra.
- És mindez csak töredéke annak, amilyen tökéletes is ez a srác. Egy élet nem lenne elég ahhoz, hogy mindent felsoroljak.
- Szeretlek –puszilgatta a nyakam- te tökéletes barátnő.
- Na jó, asszem ez egy kicsit nyálasra sikerült –nevettem fel.
- Lehet benne valami –nevetett Ő is- de minden igaz volt amit mondtam.
- De akkor is. Mi vagyunk a nyálas páros –röhögtem és elfeküdtem az ágyon.
- Ezzel nem vitatkozom –tett ugyanúgy, mint én.

Az ígéretem betartottam, csak hát sajnos nem úgy ahogy Liam értette. A srácok elmentek és Leila is elkísérte őket, éjszakára is ott fognak maradni. Nem sokára a vendégek is szállingózni kezdtek és a hangulat is nagyon jó volt. Először csak egy kicsike alkoholt ittam csak, de folyamatosan hozott valaki valamit, hogy igyak már vele és nem tudtam megállni. Végül iszonyatosan szétcsúsztam. Tehát én nem ittam sokat, ahogy ígértem, hanem rengeteget. Úgy láttam, hogy Niall jól érzi magát, jele sem volt a bánatának és igazából ő is elég rendes berúgott.
- Tetszik a buli? –mentem oda hozzá.
- Mi? –kiáltott, a hangos zenétől a gondolatainkat sem hallottuk.
- Azt kérdeztem, hogy milyen a buli –ordítottam.
- Ja... szik és… valamit gye… -ennyit hallottam abból amit mondott.
Liam szobája felé húzott, ebből gondoltam, hogy rájött, semmit nem hallok és ott majd elmondja amit akart. A szobában hatalmas kupi volt. A szekrényből kiesett pár ruha, a kuka fel volt borítva, hasonlók és a fénypontként az ágy szélén lógott egy bugyi, ami nem az enyém volt. Ennyi elég is Niall ismerőseinek jellemzéséről.
- Figyelj Jeni, valami nagyon fontosat akarok neked mondani –kezdte, miközben leültünk az ágyra.
- Mondjad –mosolyogtam rá.
Meg sem szólalt, pár pillanatig csak nézett rám, pontosabban a szemembe, majd hirtelen megcsókolt. Nagyon, de nagyon meglepett amit tett, de visszacsókoltam. Őt pedig ez lepte meg, de úgy tűnt felbátorodott tőle, eldöntött az ágyon. Szépen lassan lekerültek rólunk a ruhadarabok és megtörtént az, ami miatt örökké átkozni fogom magam!