21.rész – 18!

Kinek, hogy telt a 2. hét? Milyen a suli?:)
Velem elég sok minden történt, és időm is nagyon kevés van. Alig írtam valamit, sőt nem is írtam, elvagyok maradva. De nyugalom, mert minden hétvégén kaptok új részt, csak azt sajnálom, hogy nem előbb.

[Ez a gif*-*♥]

A megérzésem nem csalt. Ébredéskor Liam nem volt mellettem, a helyén egy cetli várt: „Vedd fel a fotelben lévő ruhát és gyere ki.” Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, de eleget tettem a kérésnek. Egy nagyon szép nyári ruha volt kikészítve, gondolom Eleanor választotta. Felöltöztem, feldobtam egy kis sminket és kimentem a konyhába. Senkit sem találtam, indultam az előszobába és a bejárati ajtó előtt állt Liam.
- Boldog 18. szülinapot! –zárt karjaiba.
- Köszönöm –csókoltam meg.
Liam egy fekete kendőt tekert a szemem elé és elindultunk, valahova. A ház előtt felszálltunk egy buszféleségre. Lépcsőn kellett felmenni és felérve kicsike szellő csapott meg, ebből gondoltam, hogy ez egy olyan piros busz lesz, mint a One Thingben. Liam lassan leszedte a kendőt, én meg majd belehaltam a kíváncsiságba, hogy mi vár rám. A buszban igazam volt, de a meglepetésre sosem számítottam volna. Amint végre megszabadultam a sötétségtől Leilával találtam szembe magam. Egy hatalmas sikítás keretében a nyakába ugrottam.
- Te, te, te, te itt? –mondogattam magamhoz szorítva.
- Amint látod. És hoztam neked valamit –lóbált előttem egy csomagot.
- Ez…? –bontottam ki.
- Fehérnemű –súgta és nyelvet öltött.
- Te –öleltem szorosan-hülye.
- Boldog szülinapot! –emelt meg.
- Hu, egyre erősebb leszel –nevettem.
- Hogy tetszik a meglepetés? –jelentek meg a többiek is.
- Szerintetek? –szorongattam tovább barátnőmet.
- Most a mi ajándékunk következik –választott szét minket Harry- parancsolj.
- Hé, te kis… –csapkodtam a picike ajándékkal.
- Mit kaptál? –vette ki a kezemből Louis- óvszer. Szép volt –röhögött és lepacsizott Hazzával.
- Nagyon vicces –puffogtam.
- Tőlünk normális ajándékot kapsz –nyomott a kezembe El egy gyönyörű csomagolású dobozt, amire az ő és Louis neve volt ráírva.
- Áh, Mrs. Payne póló, ötletes –fogtam magam elé a fölsőt- milyen? –fordultam Liamhez.
- Tökéletes –mosolygott.
- Köszönöm –öleltem meg ajándékozóim.
- Akkor most mi –adott át Zayn és Perrie egy ajándéktáskát.
- Egy tükör és egy hatalmas fotóalbum –húztam elő az ajándékokat- Nagyon köszönöm.
- Nyugi, én is adok rendes ajándékot –borzolta meg a fejem Harry.
- Milyen nagylelkű vagy. Oh, fényképező. Köszönöm –öleltem át.
- És akkor itt az enyém is –adta át Niall az ő ajándékát.
- Zöld kezeslábas –nevettem.
- Nézd az elejét –fordította meg a kezemben a ruhadarabot.
- Hát persze, hogy egy lóhere –nézegettem a mintát- köszönöm.
- Az enyémet később kapod meg –csókolt homlokon Liam.
- Oké. És minek ez a hatalmas busz? –pillantottam végig a járművön.
- Megmutatjuk nektek egész Londont –vigyorgott Niall.
Tényleg így tettek. Szinte az egész várost körbejártuk, Leilával egy percig sem álltunk le a beszélgetéssel. Igaz, hogy gyakran hívtuk egymást, de így is volt mit mesélnünk egymásnak. London még mindig és ugyanannyira gyönyörű, imádom. A délutánt Leilával töltöttem, felültünk a London Eyera és sétálva is megnéztük a várost. Mikor hazaértünk Harry a ház előtt állt.
- Sziasztok. Te most szépen velem jössz –ragadta meg Leilát és a kocsijába húzta.
Vigyorogtam rajtuk és bementem a házba. Bent csodálatos vanília illat ütötte meg az orrom. Teljes sötétség volt, csak az étkező felől jött valamicske fény, tehát azt vettem irányba. A látvány miatt leesett az állam. Kicsit olyan volt, mint a sablon filmek romantikus része, de egyben csodálatos is. Az asztal közepén egy gyertya díszelgett, ebből volt még pár a helységben. Az asztalon megvolt terítve 2 személyre. Csak álltam és ámultam, mikor Liam hátulról átkarolt.
- Tetszik? –suttogta a fülembe.
- Nagyon –fordultam meg- a legszebb ajándék, amit valaha kaptam.
- Várj, amíg meglátod a többit –puszilt szájon.
Isteni finom volt a vacsi. Mikor már a desszerttel is végeztünk felálltam és elkezdtem összeszedni a tányérokat.
- Te meg mit csinálsz? –vette ki a kezemből- szülinapod van.
- Akár szülinap, akár nem. A tányérok nem mossák el magukat.
- Majd holnap ellesz intézve, de most gyere –kapott az ölébe.
Kivitt a ház elé, ahol egy gyönyörűségesen szép, fekete kocsi parkolt. Liam kinyitotta az anyósülés ajtaját és beültetett.
- Boldog szülinapot –csókolt meg.
- Ez… ez… ez… -szakadtam el tőle. –Ez az előbb még nem volt itt.
- Kapsz egy autót és te azon agyalsz, hogy, hogy került ide? –húzta fel a szemöldökét.
- Csak átfutott az agyamon, de. Ezt nem hiszem el. Milliókba kerülhetett –szálltam ki és csodáltam a járműt.
- Nem volt drága –mosolygott.
- Nem-e? –néztem rá.
- Neked nem –ölelt át.
- Elmondhatatlanul köszönöm –csókoltam meg.
Ezután hipersebességgel történt minden. Liam felkapott és bevitt a házba, pontosabban a hálóba, miközben még mindig nem szakadtak el egymástól ajkaink. A szobában szintén minden televolt gyertyákkal, amik most rózsaszirmokkal osztoztak a helyen. Az ágyon kötöttünk ki, nem zavartak a rajt heverő szirmok aztán megtörtént, aminek megkellett történnie.
 Ez volt életem legcsodálatosabb szülinapja, sőt, egyáltalán a legcsodálatosabb napja. Leila, a többi ajándék, a vacsora, az autó és az este további folytatása.
- Jól aludtál? –cirógatott Liam.
- Nagyon is –vigyorogtam- köszönök mindent.
- Nagyon szívesen –csókolt meg.
- Össze kéne takarítani –szálltam ki az ágyból.
- Majd én megcsinálom –rántott vissza.
- Nem hagyom, hogy egyedül takaríts.
Fintorogva közelítettünk az étkező felé, egyikünknek sem volt túl nagy kedve elpakolni. Nagy meglepetésünkre nem a tegnap otthagyott kajamaradék meg hasonlók vártak, hanem Leila és Harry.
- Jó reggelt tubicáim –vigyorgott Harry- jó volt az este?
- Hé –bökte oldalba Leila.
- Ti elpakoltatok? –néztem rájuk.
- El hát. Fáradtak lehettek a tegnap történtek után –kuncogott göndörke.
- Harry –húzta össze szemét Lei- hagyd már őket.
Volt egy olyan érzésem, hogy lebuktunk.
- Igen elfáradtunk. A vacsi után jól jött az alvás –mosolygott rá Liam.
- Az alvás mi? –biccentett.
- Harold –emelte a kezét barátnőm.
- Jól van na, csak hülyülök –húzta ölébe őt Hazza.
- Nem vicces –piszkálta fürtjeit a lány.
- Ti? Ti? Ti? Ez mi ez? –jártattam köztük a tekintetem.
- Amíg ti itthon szórakoztatok… -kezdte, de Lei karon ütötte- vagyis itthon voltatok. Így jó? –pillantott Leire.
- Amíg ti itt vacsoráztatok mi is elmentünk valahová és, hát –lett rákvörös Lei arca.
- Összejöttünk –nyomott arcára puszit Harry.
- Ennek igazán örülök –mondta Liam.
- Hát még én –vigyorogtam.
Leültünk reggelizni, de Hazza továbbra sem hagyott fel a szekálásunkkal.
- Na, és kellett az ajándékom? –harapott bele a szendvicsébe.
- Most már abbahagyhatnád –állt fel Liam, aminek hatására a fürtös torkán akadt a falat.
- Harry, Harry –ütögette kétségbeesetten a hátát Leila.
- Megvagyok –nyelt egyet.
- Legalább abbahagyod –öltöttem rá nyelvet.
Nem csak Harold hülyeségét hallgathattuk egésznap, a többiek is rákezdtek. Bár a csajok mindig megfenyegették őket valamivel, de ez sem riasztotta el a 4 srácot. Nálam a pohár akkor telt be mikor elmentem Louis előtt és most sem hagyta ki az alkalmat:
- Csak nem megnőtt a pocakod? –simította meg a hasam.
- Na jó, elég legyen. Nagyon gyerekesek vagytok és ez kezd az agyamra menni –kicsit hangosabbra sikeredett mint akartam.
Dühöngve otthagytam és berontottam Harry szobájába, szerencsére semmi fontosat nem szakítottam félbe.
- Harry, kérlek menj ki –mutattam az ajtóra.
- Megijesztesz –ment ki.
- Mi baj? –bámult rám Leila.
- Honnan tudjátok, hogy mi történt tegnap?- ültem le az ágyra.
- Mindent úgy hagytatok, a gyertyák égtek. 10 körül értünk haza és nálatok szokatlanul nagy csend volt –mondta.
- Basszus, de akkor is viselkedhetnének érettebben –sóhajtottam.
- Nem ártana. Na, de mesélj csak –könyökölt térdeire és kezébe tette az arcát.
- Jó volt- vontam vállat nyelvöltéssel együtt.
- Ennyi? Jó volt és kész?
- Bocs, hogy nem mondok el minden részletet –vigyorogtam.
- De, de. Pedig elfogsz.
- Legyen elég annyi, hogy Liam nagyon figyelmes és óvatos volt –vörösödtem el.
- Oooooh, úgy örülök nektek –ugrált ültében.
- Most te jössz. Mi van Harryvel? –löktem meg.
- Hát, összejöttünk.
- Részletesebben! –szóltam rá.
- Csak ha te is –makacskodott.
- Egy kicsit más a kettő.
- Jó, jó, igaz. Tegnap, ugye betuszkolt a kocsijába, hogy kettesben hagyhassunk titeket. Sétáltunk meg kajáltunk, közben rengeteget beszélgettünk. Épp egy padon ültünk, amikor bejelentette, hogy valami fontosat akar mondani, nem igazán értettem mit akarhat. Aztán elmondta, hogy már elég régóta tetszem neki és szeretné, hogy ha nem csak barátok lennénk.
- Juj –ezt mind mondtam.
- Igen, juj. Ennél a résznél teljesen ledöbbentem, azt hittem csak viccel velem, vagy kandikamera vagy hasonló. Látta rajtam, hogy nem tudom hová tenni és még egyszer elmondta ugyanazt, az arcán tükröződött, hogy izgul a válaszom miatt. Mint nagyon jól tudod, nekem sem közömbös, így tehát én is elmondtam neki. És most járunk –csapta össze tenyerét.
- Őszintén nagyon örülök nektek, tudtam én, hogy egyszer elmondja.
- Te tudtad? –kerekedett el a szeme. Upsz.
- Hát, igazából… Igen. Még aznap mondta el mikor mindannyian bent voltunk nálad a kórházban –vallottam be.
- És ezt te csak most mondod? –förmedt rám.
- Bocsi, azt akartam, hogy tőle tudd meg.
- Megbocsájtva –mosolygott- most már úgyis lényegtelen.
- Az és annyira örülök –levakarhatatlan vigyor ült az arcomra.
- Esküszöm jobban oda vagy mint én –nevetett.
- Szerintem is.
- Kopp, kopp –hallottuk Harry hangját az ajtón kívülről.
- Gyere be –kiáltotta Lei.
- Vége a csaj csevejnek? –kérdezte.
- Vége –bólintottam- most hagylak titeket turbékolni.
- Köszi pocos –vigyorgott Hazza.
Visszatért az idegességem. Nem szóltam semmit csak betrappoltam Liam szobájába és kicsit erősebben csaptam be az ajtót.
- Jól vagy? –kérdezte Liam, miközben elfeküdtem mellette az ágyon.
- Megint baromkodnak -sóhajtottam.
- Beszéljek velük újból? –simogatta a karom.
- Elsőre se használt, de azért megpróbálhatod –erőltettem mosolyt az arcomra.
Elindult, hogy fejmosást tartson, én meg reménykedtem, hogy most hatással lesz rájuk, mivel a délelőtti próbálkozása nem járt sikerrel. Párperc múlva kiabálásra lettem figyelmes, nem volt túl hangos, de ahhoz elég, hogy halljam.
- Mit képzeltek, nektek semmi sem szent? –hallottam Liam hangját.
Nem gondoltam, hogy ennyire komolyan veszi. Még tartott egy darabig a fejmosás, nem hallottam a többiektől tiltakozást, vagy választ. Végre valaki közbe szólt, de nem ismertem fel a hangot és amit mondott sem igazán illett a helyzethez.
- Hello srácok, megjöttem. Már megint mi a vita tárgya? –kérdezte egy lány, tippem sem volt, hogy ki lehet az.