20.rész – Paranormal Harry

Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok... de a suli.:ss Viszont végre megjött az új rész.:D Jó olvasást!;)♥

 *Liam szemszög*

- Basszus –törtem utat az emberek között. Jeni a bárpultnál ült és egy idegen pasival beszélgetett, ahogy közelebb értem már azt is hallottam, hogy miről.
- Bocsi, de van barátom –hajtott fel egy poharat Jeni.
- És akkor mi van? –simította meg combját a srác.
- Mondom, hogy van pasim, hagyjál –lökte el a kezét.
- Kit érdekel a pasid? –próbálta megcsókolni.
- Azt mondta, hogy hagyd békén –rántottam el.
- Vedd le a kezed rólam. Te vagy a ribanc stricije mi? –biccentett.
- Mit mondtál a barátnőmre? –kezdtem felhúzni magam.
- Jól hallottad –az arcára önelégült vigyor ült –egy kis ribanc.
- Te –ütöttem ököllel az arcába.
- Liam ne, hagyjad –sikított Jeni.
- Mit képzelsz? –ütött vissza.
- Na mi van, csak ennyi megy? –emeltem a kezem, de valaki lefogott.
- Nyugalom –mondta Zayn.
Jenibe karoltam és otthagytam azt a barmot.
- Miért csináltad? Kis híja volt, hogy kidobjanak –mondta Eleanor.
- Nem érdekel –dühöngtem- menjünk.
A hazaúton a többiek hangosan énekeltek, én pedig forrtam a volán mögött.
- Én még nem akarok aludni –toporzékolt Niall az előszobában.
- Horrorfilm, horrorfilm. Nézzünk horrort –ugrált Jeni.
- Oké –üvöltött mindenki.
- Buu –ijesztette meg hátulról Louis, aminek egy fülsüketítő sikoly volt az eredménye.
- Én piás bandával nem filmezek –mondtam.
- Legalább lenyugszol. Na, kérlek –könyörgött Jeni.
- Legyen –adtam meg magam.
A Paranormal Activityre esett a választás. Már láttam, elsőre még úgy ahogy megrémisztett egyszer-kétszer, de másodszorra, egyáltalán nem volt ijesztő.
- Miért ezt kellett? Nem fogok tudni aludni –rágcsálta barátnőm a plédje szélét.
- Nem is ijesztő –nevetett Lou.
- De, egy kicsit az –bújt hozzá El.
- Végre aludhatunk –ásítottam és próbáltam felhúzni Jenit.
- Én innen el nem mozdulok. Félek elmenni a szobáig –remegett, úgy néz ki, tényleg félt.
- Melletted megyek –mondtam.
- Nem jó –szorította a plédet.
- Ne nyávogj már –kaptam az ölembe.
- Kapcsold fel a villanyt –mutatott a sötét folyosó felé.
- Most már letehetlek? –kérdeztem a szobába érve.
- Igen –bólintott. Amint földet ért elsprintelt az ágyig és a takaró alá bújt.
- Most tényleg olyan vagy, mint egy 5 éves –nevettem.
- Nem vicces.
- Egy kicsit az –oltottam le a lámpát.
- Ne. Kapcsold vissza –sikított.
- Lámpánál akarsz aludni? –tettem, ahogy kérte.
- Igen, de a kicsi elég lesz –kapcsolta fel azt- most már a nagyot lekapcsolhatod.
- Ennyire félős vagy? –feküdtem be mellé.
- A vérengzősöket simán végig nézem, de az ilyen szellemesektől vagy miktől frászt kapok. Leilával egyszer hasonló videókat nézegettünk a sötét szobában, az a vadbarom meg megijesztett. Majdnem kiugrottam az ablakon –mesélte.
- Komolyan? –röhögtem.
- Ki nevetsz? –vágott durcás arcot.
- Meglehet.
- Megbocsájtom –húzta magára a karom –csak ezt le ne vedd rólam.
Egész hamar bedobtam a szunyát, de alig pár óra múlva valaki felébresztett.
- Buu –üvöltötte Harry az ágyunk mellett állva, pont mint a filmben.
Jeni nagyon megijedt, hatalmasat sikított és még sírni is elkezdett.
- Ezt a Harold miatt –mondta Harry.
- Te elmebeteg vadállat –csorogtak a könnyek Jeni arcán.
- Bocsi, nem gondoltam, hogy ennyire megijesztelek –sajnálkozott.
- Amúgy is félt, te hülye –simogattam barátnőm hátát- nyugi!
Hazza akciójának köszönhetően Jeni vacogott a félelemtől és órákba telt, amíg elaludt.
Másnap mindenki szörnyen festett a másnaposság miatt, épp ezért csak ültünk otthon, semmit nem csináltunk. Viszont az azt követő naptól kezdve vége volt a henyélésnek, kezdődtek a koncertek. Jenit általában csak reggel és este láthattam, de volt, hogy még akkor sem. Talán rosszabb volt, mint mikor 2 hónapig nem is láttuk egymást. Naponta 10 percem volt csak rá, ami miatt szörnyű lelkiismeret furdalásom volt. Közben szerveztük a közelgő 18. szülinapját, persze titokban. A szülinapja előtti napra sikerült elintéznem, hogy szabad legyek és elvittem a beígért London Eyeozásra.
- Mikor jövünk már mi? –toporzékolt Jeni a sorban állva.
- Mindjárt, türelem –mondtam.
Csak mi voltunk a kabinban. Ő az oldalára tapadva gyönyörködött a kilátásban.
- Gondolj bele, ha akkor nem kapom azt az sms-t most nem lennék itt –meresztette a szemeit.
- Igen, és már tudod, hogy ki volt a titokzatos jóakaród?
- Öhm, fogalmam sincs –fordult el a tájtól.
- Akkor hívjuk fel –nyújtottam a kezem.
- Oké –helyezte bele a telefonját.
- Mennyi üzenet jött azóta –görgettem lefelé az üzenetek között –megvan. Kicsörög. Haló, kivel beszélek?
- Te hívtál –szólt bele egy fiatal lány hang.
- Liam Payne, na most te jössz –hangosítottam ki.
- Komolyan? –sikított- Én Claire vagyok. Miért hívtál?
- Nem te küldted a barátnőmnek azt az üzenetet pár hete?
- Ja, de igen, én voltam.
- És honnan volt a videó, és a számomat honnan szerezted meg? –szólalt meg Jeni is.
- Nem akarom elmagyarázni telefonba.
- Oké, akkor nem találkozhatnánk valamikor? –kérdezte Jeni.
- De, persze- hallani lehetett a hangján, hogy örül.
- 2 óra múlva, ide tudsz jönni a London Eyehoz? Várjunk, egyáltalán a közelben laksz?
- London mellett lakom, szerintem oda érek addigra.
- Oké, köszönöm. Akkor találkozunk, szia –köszönt Jeni.
- Szia –tettem én is így.
- Sziasztok –búcsúzott Claire.
- Te most tényleg találkozni akarsz vele? Mi van, ha valami elmebeteg? –néztem barátnőmre.
- Persze, elmebeteg. Tényleg olyan volt a hangja, mint aki megakar ölni. Meg, ha így lenne miért küldte volna a videót?
- Igazad lehet, de én is maradok –jelentettem ki.
- Nem maradsz, tudok vigyázni magamra. Meg ha itt vagy nem valószínű, hogy tudna normális maradni.
- Már miért ne lenne normális? –kerekedett el a szemem.
- Egy: hallottad te azt a sikítást? 2: nézz végig magadon –kacsintott.
- Igazad lehet –vigyorodtam el.
- Pf, egós.
- Te mondtad –emlékeztettem.
- Akkor is. Na, de most még van 2 óránk, mit csináljunk addig? –kérdezte.
- Először is várjuk meg amíg leérünk, utána meg ehetnénk valamit.
- Oké.

*Jeni szemszög*
London gyönyörűséges az Eyeról. Sikerült meggyőznöm Liamet arról, hogy ne kísérjen el a találkozásra a lánnyal, vagyis Clairel. Nagyon kíváncsi voltam ki lehet az, hogy néz ki, honnan volt meg neki a videó és a számom. Izgatottan álldogáltam a megbeszélt hely előtt, amikor valaki mellém lépett:
- Jeni, ugye? Én Claire vagyok–kérdezte a korombeli lány.
- Igen, szia Claire. Hogy vagy? –mosolyogtam a lányra, úgy tűnt ő is izgatott egy picit.
- Jól, köszi. És te? Megvagytok Liammel? –érdeklődött.
- Megvagyunk, neked köszönhetően. Leülünk oda? –mutattam egy padra.
- Persze. Semmiség volt. Imádom Liamet és te is szimpatikus vagy, aranyosak vagytok együtt. Nem akartam, hogy az apám hülyesége miatt szétmenjetek –ültünk le.
- Mi? Az apád hülyesége miatt? –kérdeztem vissza.
- Igen. Igazából –vörösödött el és a fejét is lehajtotta- ő vette fel a csóknak nem igazán nevezhető próbálkozást. Tudod, ő az egyik tv csatornának dolgozik. Akárhogy is próbáltam lebeszélni arról, hogy elküldje a videót, nem ment. Persze ott csak azt a részletet tették be a műsorba. Apu laptopjáról megszereztem a videót és ha már neki köszönhetően lett egy kisebb botrány, gondoltam legalább te tudd az igazságot, nem bírtam volna azzal a tudattal élni, hogy egy félreértés miatt szétmentetek. Kérlek, ne haragudj az apámra, csak nagyon kellett neki a pénz –mesélte könnyes szemekkel.
- Nem haragszom, nyugi. Persze örülni sem örülök, de részben megértem –nyugtatgattam.
- Tényleg? –kapta fel a fejét.
- Persze –küldtem felé egy bíztató mosolyt- meg nem csak ő tehet róla. Láttam a majdnem csókot, de én is csak pont a legrosszabb pillanatot, tehát ha nem lett volna benne a tv-ben, akkor is tudtam volna róla.
- Értem, kicsit megnyugtató, hogy nem teljesen apa tehet róla –mosolygott.
- A számomat honnan szerezted meg? –húztam fel a szemöldököm.
- Ilyen szülői háttérrel egyszerű –válaszolta, inkább nem kérdezősködtem tovább.
- Ezek szerint szereted a One Directiont. Ki a kedvenc?
- Hát, igazából Liam, de többieket is nagyon imádom, de őt talán egy nagyon, nagyon picike fokkal jobban. Gondolom neked is.
- Nem, igazából Harry a kedvencem, teljesen belevagyok zúgva, csak azért járok Liammel, hogy közel legyek hozzá –nevettem.
- Gondolhattam volna, de ő most úgyis másra hajt –nevetett ő is.
- Kire? –kerekedtek el szemeim.
- Igazából nem tudom pontosan, hogy ki az, de Twitteren folyamatosan írogat valami LeilaLove1D-nek. Meg állítólag amikor Magyarországon voltak látták vele egypárszor. Te nem tudod ki az?
- Basszus, már megijedtem, hogy valaki más. Igazából Leila a legjobb barátnőm, és hát eléggé szimpatizálnak Hazzával –magyaráztam.
- Tényleg? Ha a legjobb barátnőd akkor nem lehet rossz ember.
- Nem is az. Imádom azt a leányt –vigyorogtam- És kedvenc dalod tőlük? Eleanorral és Perrievel hogy állsz? –faggattam.
- A dal a Moments, egyszerűen imádom, gyönyörű szám. Eleanor nagyon szimpatikus és Perrievel sincs különösebb bajom. Mindkettőjükkel úgy vagyok, meg persze veled is, hogy ha a srácok boldogok így, akkor hajrá. Te kedvenc dalod? Milyennek ismerted meg őket?
- Kedvenc dal az I wish, meg az I wantot is imádom, meg igazából az összest. Eleanor nagyon, de nagyon aranyos lány. Az utóbbi időben sokat segített nekem. Perrie is aranyos, mostanában kicsit megváltozott, de így is bírom.
- Értem. És milyen együtt lakni a fiúkkal? Nem mennek az idegeidre?
- Néha, egy picikét idegesítőek, de én sem hagyom őket ám.
- Na, mesélj –biccentett.
- Louist a répával szoktam idegesíteni. Egyszer vittem neki egy répa lufit, meg egyszer egésznap répás pólóban mászkáltam. Válaszul mindig halálra csikizett, szörnyen csikis vagyok.
- Megérdemelted –nevetett.
- Hékás, ezek szerint nem is akarod, hogy meséljek még? –idegesítettem.
- Bocsi, bocsi. Mesélj –meresztetett bocsi szemeket.
- Akkor. A múltkor Harryt le Haroldoztam, amire bosszút esküdött és amit meg is kaptam. Aznap este elmentünk bulizni, miután hazaértünk pedig megnéztük a Paranormal Activityt, csak jelzem, hogy szörnyen félős vagyok. Nagy nehezen sikerült elaludnom a film után, az a barom Harry meg beállt az ágyunk mellé és felébresztett. Annyira megijesztett, hogy még sírtam is.
- Nem mondod –röhögött ki.
- Ne már, nem vicces. Amúgy ezeken kívül még voltak jó pillanataink.
- Gondolom.
- Az 1D mellett nem unalmas az élet –mondtuk egyszerre, mire röhögésben törtünk ki.
- Koncerten is olyan hülyék voltak –törölgette a szemét.
- Beszélgetni is tudtál velük?
- Sajna nem. Csak a nézőtérről láttam őket. Dedikálásokon sosem kerültem sorra, az utcán meg még nem volt szerencsém összefutni velük. Gondolhatod milyen meglepő érzés volt amikor meghallottam Liam hangját a telefonban.
- Ismerős érzés –emlékeztem vissza, arra amikor először hívott.
- Ismerős? De ti nem egy koncerten jöttetek össze?
- A koncerten csak találkoztunk, de nem ám úgy megy, hogy beszélünk 2 szót és már járunk is.
- Pedig jó lenne –bólintott- de akkor mi volt? –kérdezte, én pedig elmeséltem neki az egész történetet. Azt, hogy leírta a telefonszámom, amiről nem tudtam, hogy az és, hogy párnap múlva felhívott. Elmeséltem Clairenek, hogy randiztunk is, még Pesten és, hogy az összejövésünk sem egy csettintésre sikerült.
- Azta –mondta tátott szájjal- neked aztán jól összejött, pedig egy kis országban laksz.
- Nagy szerencsém volt. Életem legjobb napja volt az a koncert.
- Gondolom. Mázlis –ütött vállba.
- Megakarod ismerni te is őket? –ütöttem vissza.
- Én? –szemei 2 méterese nyíltak.
- Igen, te.
- Ezt kérdezni kell? –vigyorgott.
- Akkor menjünk –álltam fel.
A srácok kb. 15 percre laknak a London Eyetól, de ez a röpke idő is elég volt, hogy mind a ketten kikészüljünk. Claire nagyon ideges lett és folyton azt hajtogatta: „Ezt nem hiszem el.” Ez már teljesen megőrjített, de aranyos volt ahogy izgult. Amikor már az ajtó előtt álltunk úgy tűnt, hogy el is fog ájulni.
- Felkészültél? –szorítottam meg a kezét, miközben mosolyogtam rajta.
- Nem teljesen –rázta meg a fejét.
- Oké, akkor mehetünk –nyomtam le a kilincset.
A házban senkit sem találtunk, mindenki kint volt a kertben, épp grilleztek. Elindultam feléjük, de pár lépés után feltűnt, hogy Claire még mindig az ajtóban áll.
- Gyere már. Nem fognak megenni, ugyanolyan emberek, mint te vagy én -húztam magammal.
- Csak ők híresek, helyesek, csodás a hangjuk, van egy hatalmas házuk és sok pénzük is –motyogta, míg ki nem értünk.
- Hello srácok, Ő itt Claire –mutattam újdonsült barátnőmre.
- Sziasztok –köszönt a lány mellettem, most már mosolyogva. Sikerült összeszednie a bátorságát.
- Haliho Claire –ugrált hozzánk Harry.
- Szia, ki vagy? –biccentett felénk Louis.
- Ne bunkózz –lökte oldalba Eleanor- bocsi Claire.
- Semmiség –legyintett- nem sokszor jelenhet meg nálatok egy tök idegen csaj, csak úgy a semmiből.
- Hát nem is szokott –bólogattam.
- Neked köszönhetjük, hogy még együtt vagyunk? –kérdezte Liam, miközben a kerti bútorra telepedtünk.
- Lényegében igen, ahogyan azt is, hogy majdnem szétmentetek –hajtotta le a fejét.
- Már mondtam, hogy amúgy is láttam –förmedtem rá.
- Jó, jó. Ilyenkor kicsit ijesztő vagy –nevetett.
- És amúgy merre laksz, hány éves vagy, melyikünk néz ki a legjobban, stb.? –faggatta Niall.
- Melyikőtök néz ki a legjobban? Most komolyan, milyen kérdés ez? –fordultam felé.
- Csak kíváncsiság –vont vállat.
- Itt lakom London mellett, nemrég töltöttem be a 18-at –válaszolta Claire.
- Kimaradt, hogy melyikünk a leghelyesebb –emlékeztette Zayn.
- Direkt. Ugyanannyira mind az öten –vigyorgott a lány.
- Ne már, döntened kell –szólt rá Harry.
- Biztos tudni akarjátok?
- Aha –bólogattak mind az öten.
- Hát… szerintem… Liam –pirult a lány.
- Basszus- nyavajgott Niall.
- Tudtam-ült ki önelégült vigyor barátom arcára.
- Egós, megint –jegyeztem meg.
- Nem én mondtam –ingatta a fejét.
- Csalás –biggyesztette le a száját Harry.
- Ez van srácok –öltött rájuk nyelvet Liam.
- Ez kellett az egójának –néztem Clairere.
- Második? –nézett rá hatalmas szemekkel Louis.
- Nem állítok sorrendet –rázta a fejét a lány.
- De, de. Különben irány a medence –indult felé Zayn.
- Jól van. De csak a második, tovább nem sorolok.
- Oké, csak mondd már –türelmetlenkedett Niall.
- A második… Niall.
- Há –ugrott fel a szöszke.
- Pf, csalás –durcáztak a többiek.
- Nekem te vagy az első –cirógatta meg Eleanor Louis fejét.
- És én kinek leszek az első? –nézett körbe Harry –Zayn Perrienek az. Niall 2. Clairenél, de mivel Liam foglalt Niall is elsőnek számít. Meg itt vagytok ti –mutatott Louékra.
- Nyugi, nem olyan nagydolog ez. Meg amúgy is, van akinél te vagy az első –kacsintottam.
- Pl.? –húzta fel a szemöldökét.
- Sok millió rajongó? –néztem rá.
- Konkrétum nincs? –próbálkozott.
- Leila –vágta rá El.
- Ha be is jövök neki, tuti nem vagyok első –ült ölbetett kézzel.
- Tán gondolatolvasó vagy? –kérdezte Claire.
- Hát persze, hogy az –bólogattam- felhívom Leilát és megkérdezzük.
- Nem kell, annyira nem fontos –vágta rá Harry.
- Oké, de akkor hagyjuk ezt a témát.
Nagyon finom lett a fiúk grillje és Clairel is mindenki jól kijött. Sokat baromkodtunk még, de új barátunknak mennie kellett és ezzel mi is befejeztük a sütögetést. Egésznap eszembe sem jutott, hogy holnap szülinapom, csak mikor elsétáltam a konyhai naptár előtt amibe hatalmas betűkkel bevolt írva másnapra, hogy „Jeni Szülinap!” Volt egy olyan érzésem, hogy készülnek valamire, mert este elég furcsák voltak, túl nyugodtak.