22.rész – „Pizsi-party”

Annyira sajnálom, hogy csak most hoztam a folytatást.:s De se időm, se ihletem nem volt az íráshoz. Ettől függetlenül remélem tetszik majd ez a rész.:)
Ja és még valami! A komenteket rendszeresen olvasom, bocsi, hogy nem válaszolgatok rájuk, de mindet elolvasom és hálás vagyok értük!!:)

- Szia, nővérke –visította Harry és így már megtudhattam, hogy valószínűleg Gemma jöhetett.
Kimentem a szobából, hogy üdvözöljem vendégünket.
- Szia -mosolyogtam rá.
- Szia –nézett rám értetlenül.
- Gemma. Ő itt a barátnőm Jeni, Jeni ő pedig Gemma, Harry nővére –mutatott be minket egymásnak Liam.
- O, üdvözöllek a családban –ölelt meg a lány.
- Köszönöm –viszonoztam gesztusát.
- Vége már a fejmosásnak? –jelent meg Leila- Szia, te biztos Gemma vagy –köszöntötte mikor észrevette a látogatót.
- Igen, a nővérem Gemma. Ő pedig a barátnőm Leila –mutatta be őket Harry.
- Barátnőd? –kerekedett el Gemma szeme.
- Igen –karolta át Harry Leit.
- Mondhattad volna, na mindegy. Téged is üdvözöllek a családban –szorította magához barátnőmet úgy, mint engem.
- Miért is jöttél? –kérdezte Hazza.
- Már meg sem látogathatlak? –húzta fel szemöldökét nővére.
- Dehogyis nem –ölelték meg egymást.
Közben Eleanor is megérkezett:
- Gemma! –kiáltotta és magához szorította.
- Szia El –köszöntötte- Ja, amúgy hoztam mindenkinek valamit –emelte meg a szatyrait- vagyis nektek lányok nem, mert nem tudtam, hogy itt vagytok.
- Mit kaptam? –pattant mellé Niall.
- Öhm, te –kutatott az ajándékok között- ezt kapod.
Niall rekordsebességgel tépte le a doboztetejét és kiemelt egy hamburgeres fejhallgatót.
- De jó –kiáltotta- köszönöm.
- Szívesen. Zayn, neked is hoztam ám valamit, tessék –rántott elő egy kézitükröt aminek a hátuljára volt írva, hogy Bradford.
- Aranyos vagy köszönöm –csodálta magát ajándékában Zayn.
- Nincs mit és most akkor jön Liam. Parancsolj –nyomott a kezébe egy teknős alakú, zöld párnát.
- Teki –mosolygott barátom- köszi.
- Most én –ugrált Louis.
- Nem, te az utolsó leszel –tartotta fel mutatóujját Gemma.
- De miééért? –durcázott.
- Meglátod, –vigyorgott a lány- Harry!
- Igen? –csillant fel a szeme.
- Te nem kapsz semmit. Ha-ha –utánozott Gemma egy ördögi kacajt.
- Kabbe –öltött rá nyelvet öccse.
- Na jó, igazából neked is hoztam valamit.
- Mit? –meredt a táskákra csillogó szemmel Hazza.
- Magamat –húzta ki magát Gem, vigyorogva.
- Te! –szorította magához nővérét.
-Eleanor, neked ezt a fölsőt hoztam –nyomta a lány kezébe a strasszos, kék pólót.
- És akkor most jöhet Louis. Tádá –rántott elő egy répa jelmezt.
- Ti összebeszéltetek? –jártatta köztünk összehúzott szemeit.
- Ugyan nem –vigyorogtam- jó ajándék- tartottam a kezem egy ötösért Gemmának.
- Köszi –pacsizott bele- de miért is beszéltünk volna össze?
- Én is folyton a répával szívatom –vigyorogtam.
- Amit abbahagyhatnál pocos mami –gúnyolódott.
- Ha ezt még egyszer meghallom –indultam meg felé.
- Befejeztem, befejeztem –bújt Eleanor mögé.
- Azért ám és ti is –mutogattam a többiekre.
- Mi van? Lemaradtam –ráncolta szemöldökét Gem.
- Jobb, ha nem tudod –puffogtam.
- Meddig maradsz? –kérdezte Lei.
- Nem tudom még, de ma maradok az tuti –válaszolt Gemma.
- Melyik szobában akarsz aludni? –fordultam felé.
- A kanapén, ahogy nézem Harry már foglalt –mosolygott.
- Nem, majd alszol az én szobámban, és majd én itt –mutatott körbe Niall az előszobában.
- Hogy te mindig mindenkit a szobádba invitálsz –nevetett Eleanor.
- Pontosan, mindenkit –sziszegett Liam.
- Liam –néztem rá összehúzott szemmel- ne csináld.
- Nem csinálok én semmit- rázta meg a fejét.
- Fogalmam sincs, hogy megint mi az amiből kimaradtam, de ne veszekedjetek. Amúgy meg Niall, nem hagyom, hogy itt kint aludj –mondta Gemma.
- Ötlet! –kiáltottam- Mi lenne, ha csinálnánk egy csaj partit? Liam átadja nekünk a szobáját, ugye? –karoltam nyakába.
- Átadom –mosolyogva bólintott.
- És te meg mész szépen Niallhoz és megbeszéltek mindent. Bár nem értem, hogy mi a bajod még mindig.
- Átmegyek.
- Akkor ezt megbeszéltük –csaptam össze a tenyerem- csaj buli.
- Pizsi-party, pizsi-party –ugrándozott Louis.
- CSAJ buli –nyomtam meg az első szót- Perrie szerinted ráér? –fordultam Zaynhez.
- Úgy tudom, hogy ma este fellépésük van –kaptam a választ.
- Kár, pedig jó lett volna, ha ő is jön –húzta el a száját Gemma.
- Jó lett volna –ismételtem- de Clairet még elhívhatom –ugrott be.
- Claire? -kérdezte Lei és Gem.
- Neki köszönhetem, hogy még itt vagyok.
- Áh, hogy az a Claire –bólogatott Leila.
- Igen az a Claire, megyek felhívom –indultam a kertbe.
Lepörgettem a nevéhez és belekezdtem a hívásba.
- Szia Jeni –üdvözölt.
- Hali Claire, nincs kedved átjönni ma egy csaj bulira?
- Öhm, hát azt hiszem, hogy ráérek. Kedvem meg persze , hogy van.
- Okés. Kb. mikorra tudsz jönni? Idetalálsz vagy érted menjünk? –kérdezgettem.
- Hogy őszinte legyek nem biztos, hogy eltalálok a házhoz, de nem kell értem jönni. Mi lenne, ha megint találkoznánk London Eyenál?
- Tökéletes.
- Oké, akkor felhívlak, ha a városba értem, szerintem elég, ha akkor elindulsz.
- Rendben, ott leszek. Örülök, hogy jössz.
- Hát még én. Addig is szia.
- Szia –búcsúztam.
Teljesen átalakítottuk Liam szobáját, hogy csajosabb legyen, aminek Ő nem igazán örült. Becipeltük a matracot és új huzatot húztunk az ágyneműre. Mikor Claire hívott még mindig nem végeztünk.
- Rendben, indulok –tettem le.
- Itt hagysz? Te tudod, hogy hol van a többi cucc –mondta Lei.
- Eleanor is tudja és a srácok is tudnak segíteni, na én mentem.
- És mivel akarsz menni? Attól még, hogy kocsid már van, jogsid még mindig nincs.
- Majd én elmegyek érte –jelent meg Niall.
- Köszi, a London Eyenál lesz –informáltam..
Mire megérkeztek már teljesen kész volt a szoba. Teljesen becsajosítottuk, a huzatok virágosak lettek, Liam fiús cuccait elpakoltuk. Bekészítettünk pár sírós filmet, de horrort és vígjátékot is. Csináltunk popcornt és mindenféle üdítőt és nasit vittünk be. A srácok csak bámulták a művűnket, Liam kicsit ki is akadt, de megígértük, hogy majd elpakolunk. Claire feje az érkezésekor rák vörös volt, elsőre nem értettük, hogy miért.
- Örülök, hogy itt vagy –ugrottam a nyakába.
- Köszi, én is –ölelt meg.
- Mi történt? Rák vörös vagy –súgtam neki.
- Niall –súgta vissza.
Miután mindenkinek köszönt és megismerkedett Gemmával és Leilával, behúztam a szobába nyomunkban a többiekkel.
- Na mi történt? Mi van Niallal? –faggattam a matracra vetődve.
- Annyira édes –ült az ágy szélére pirult fejjel.
- Mesélj –tett ugyanúgy El.
- Ugye Jeni nem mondta, hogy ő jön értem és én nagyon meglepődtem. Az úton pedig annyira aranyos volt és kedves. Mesélt pár dolgot magáról és engem is kérdezgetett, meg hasonlók és, áááh. Nagyon édes –feküdt el- azt hiszem belezúgtam.
- Sok sikert a folytatáshoz –mosolygott Gemma.
- Ugyanezt éreztem, amikor Harryvel először találkoztunk. Vagyis nem először, mert az a koncert volt, hanem amikor eljöttek Jeni húgának szülinapjára és utána mi elkísértük őket a dedikálásra, meg utána a pizzázás. Akkor egyfolytában csak rágondoltam, hogy milyen aranyos és kedves stb. Odavoltam érte, vagyis még most is odavagyok –áradozott Leila.
- Hát, emlékszem, amikor Liammel beszélgettünk a spájzunkban és elmondta, hogy tetszem neki. Azt hittem, hogy ott helyben összeesek vagy valami, nagyon meglepett. Aztán amikor randira hívott és maga a randi, húú. Meg amikor összejöttünk, elmondhatatlan érzések ezek –emlékeztem vissza.
- Gondolhatjátok, hogy nálam is hasonló lehetett, szinte egyből beleszerettem Louisba. Már az, hogy megismertem csodás volt, aztán még járni is kezdtünk –mesélte Eleanor.
- Én pedig az egész életemet Harry mellett töltöttem, na erre varrjatok gombot –vigyorgott Gemma.
- Mázlista –jegyezte meg Lei.
- Nem volt olyan habos torta, mint gondolod, persze szeretem meg minden, de mégis csak az öcsém.
- Igen, az kicsit más –bólogattam –na, de most jöjjön egy film. Mit nézzünk? Én egy siratósra szavazok.
- Én horrort akarok –dörzsölte össze a tenyerét Lei.
- Szintén –emelte fel a kezét El.
- Csatlakozom –mondta Claire.
- Bármit is mondok, a horror nyert, de akkor én is arra szavazok –csatlakozott Gemma.
- Ne már –nyavajogtam- a múltkor is nagyon féltem.
- Most vérengzőset nézünk, nem ijesztgetőst –nyugtatott meg El.
- Egy fokkal jobb, de magatokra vessetek, ha parázni fogok.
A Texsasi láncfűrészes első részénél döntöttünk, már régóta megakartam nézni. Amúgy szeretem a horrorfilmeket, de azért félek is, elég rendesen. Azt gondoltam, hogy a véreseket bírom, mivel eddig simán végignéztem őket, de a mostani nagyon megijesztett. Az egyik kaszabolásnál hatalmasat sikítottam, amitől a többiek is megijedtek és pár másodperc múlva Liam is megjelent az ajtóban.

21.rész – 18!

Kinek, hogy telt a 2. hét? Milyen a suli?:)
Velem elég sok minden történt, és időm is nagyon kevés van. Alig írtam valamit, sőt nem is írtam, elvagyok maradva. De nyugalom, mert minden hétvégén kaptok új részt, csak azt sajnálom, hogy nem előbb.

[Ez a gif*-*♥]

A megérzésem nem csalt. Ébredéskor Liam nem volt mellettem, a helyén egy cetli várt: „Vedd fel a fotelben lévő ruhát és gyere ki.” Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, de eleget tettem a kérésnek. Egy nagyon szép nyári ruha volt kikészítve, gondolom Eleanor választotta. Felöltöztem, feldobtam egy kis sminket és kimentem a konyhába. Senkit sem találtam, indultam az előszobába és a bejárati ajtó előtt állt Liam.
- Boldog 18. szülinapot! –zárt karjaiba.
- Köszönöm –csókoltam meg.
Liam egy fekete kendőt tekert a szemem elé és elindultunk, valahova. A ház előtt felszálltunk egy buszféleségre. Lépcsőn kellett felmenni és felérve kicsike szellő csapott meg, ebből gondoltam, hogy ez egy olyan piros busz lesz, mint a One Thingben. Liam lassan leszedte a kendőt, én meg majd belehaltam a kíváncsiságba, hogy mi vár rám. A buszban igazam volt, de a meglepetésre sosem számítottam volna. Amint végre megszabadultam a sötétségtől Leilával találtam szembe magam. Egy hatalmas sikítás keretében a nyakába ugrottam.
- Te, te, te, te itt? –mondogattam magamhoz szorítva.
- Amint látod. És hoztam neked valamit –lóbált előttem egy csomagot.
- Ez…? –bontottam ki.
- Fehérnemű –súgta és nyelvet öltött.
- Te –öleltem szorosan-hülye.
- Boldog szülinapot! –emelt meg.
- Hu, egyre erősebb leszel –nevettem.
- Hogy tetszik a meglepetés? –jelentek meg a többiek is.
- Szerintetek? –szorongattam tovább barátnőmet.
- Most a mi ajándékunk következik –választott szét minket Harry- parancsolj.
- Hé, te kis… –csapkodtam a picike ajándékkal.
- Mit kaptál? –vette ki a kezemből Louis- óvszer. Szép volt –röhögött és lepacsizott Hazzával.
- Nagyon vicces –puffogtam.
- Tőlünk normális ajándékot kapsz –nyomott a kezembe El egy gyönyörű csomagolású dobozt, amire az ő és Louis neve volt ráírva.
- Áh, Mrs. Payne póló, ötletes –fogtam magam elé a fölsőt- milyen? –fordultam Liamhez.
- Tökéletes –mosolygott.
- Köszönöm –öleltem meg ajándékozóim.
- Akkor most mi –adott át Zayn és Perrie egy ajándéktáskát.
- Egy tükör és egy hatalmas fotóalbum –húztam elő az ajándékokat- Nagyon köszönöm.
- Nyugi, én is adok rendes ajándékot –borzolta meg a fejem Harry.
- Milyen nagylelkű vagy. Oh, fényképező. Köszönöm –öleltem át.
- És akkor itt az enyém is –adta át Niall az ő ajándékát.
- Zöld kezeslábas –nevettem.
- Nézd az elejét –fordította meg a kezemben a ruhadarabot.
- Hát persze, hogy egy lóhere –nézegettem a mintát- köszönöm.
- Az enyémet később kapod meg –csókolt homlokon Liam.
- Oké. És minek ez a hatalmas busz? –pillantottam végig a járművön.
- Megmutatjuk nektek egész Londont –vigyorgott Niall.
Tényleg így tettek. Szinte az egész várost körbejártuk, Leilával egy percig sem álltunk le a beszélgetéssel. Igaz, hogy gyakran hívtuk egymást, de így is volt mit mesélnünk egymásnak. London még mindig és ugyanannyira gyönyörű, imádom. A délutánt Leilával töltöttem, felültünk a London Eyera és sétálva is megnéztük a várost. Mikor hazaértünk Harry a ház előtt állt.
- Sziasztok. Te most szépen velem jössz –ragadta meg Leilát és a kocsijába húzta.
Vigyorogtam rajtuk és bementem a házba. Bent csodálatos vanília illat ütötte meg az orrom. Teljes sötétség volt, csak az étkező felől jött valamicske fény, tehát azt vettem irányba. A látvány miatt leesett az állam. Kicsit olyan volt, mint a sablon filmek romantikus része, de egyben csodálatos is. Az asztal közepén egy gyertya díszelgett, ebből volt még pár a helységben. Az asztalon megvolt terítve 2 személyre. Csak álltam és ámultam, mikor Liam hátulról átkarolt.
- Tetszik? –suttogta a fülembe.
- Nagyon –fordultam meg- a legszebb ajándék, amit valaha kaptam.
- Várj, amíg meglátod a többit –puszilt szájon.
Isteni finom volt a vacsi. Mikor már a desszerttel is végeztünk felálltam és elkezdtem összeszedni a tányérokat.
- Te meg mit csinálsz? –vette ki a kezemből- szülinapod van.
- Akár szülinap, akár nem. A tányérok nem mossák el magukat.
- Majd holnap ellesz intézve, de most gyere –kapott az ölébe.
Kivitt a ház elé, ahol egy gyönyörűségesen szép, fekete kocsi parkolt. Liam kinyitotta az anyósülés ajtaját és beültetett.
- Boldog szülinapot –csókolt meg.
- Ez… ez… ez… -szakadtam el tőle. –Ez az előbb még nem volt itt.
- Kapsz egy autót és te azon agyalsz, hogy, hogy került ide? –húzta fel a szemöldökét.
- Csak átfutott az agyamon, de. Ezt nem hiszem el. Milliókba kerülhetett –szálltam ki és csodáltam a járműt.
- Nem volt drága –mosolygott.
- Nem-e? –néztem rá.
- Neked nem –ölelt át.
- Elmondhatatlanul köszönöm –csókoltam meg.
Ezután hipersebességgel történt minden. Liam felkapott és bevitt a házba, pontosabban a hálóba, miközben még mindig nem szakadtak el egymástól ajkaink. A szobában szintén minden televolt gyertyákkal, amik most rózsaszirmokkal osztoztak a helyen. Az ágyon kötöttünk ki, nem zavartak a rajt heverő szirmok aztán megtörtént, aminek megkellett történnie.
 Ez volt életem legcsodálatosabb szülinapja, sőt, egyáltalán a legcsodálatosabb napja. Leila, a többi ajándék, a vacsora, az autó és az este további folytatása.
- Jól aludtál? –cirógatott Liam.
- Nagyon is –vigyorogtam- köszönök mindent.
- Nagyon szívesen –csókolt meg.
- Össze kéne takarítani –szálltam ki az ágyból.
- Majd én megcsinálom –rántott vissza.
- Nem hagyom, hogy egyedül takaríts.
Fintorogva közelítettünk az étkező felé, egyikünknek sem volt túl nagy kedve elpakolni. Nagy meglepetésünkre nem a tegnap otthagyott kajamaradék meg hasonlók vártak, hanem Leila és Harry.
- Jó reggelt tubicáim –vigyorgott Harry- jó volt az este?
- Hé –bökte oldalba Leila.
- Ti elpakoltatok? –néztem rájuk.
- El hát. Fáradtak lehettek a tegnap történtek után –kuncogott göndörke.
- Harry –húzta össze szemét Lei- hagyd már őket.
Volt egy olyan érzésem, hogy lebuktunk.
- Igen elfáradtunk. A vacsi után jól jött az alvás –mosolygott rá Liam.
- Az alvás mi? –biccentett.
- Harold –emelte a kezét barátnőm.
- Jól van na, csak hülyülök –húzta ölébe őt Hazza.
- Nem vicces –piszkálta fürtjeit a lány.
- Ti? Ti? Ti? Ez mi ez? –jártattam köztük a tekintetem.
- Amíg ti itthon szórakoztatok… -kezdte, de Lei karon ütötte- vagyis itthon voltatok. Így jó? –pillantott Leire.
- Amíg ti itt vacsoráztatok mi is elmentünk valahová és, hát –lett rákvörös Lei arca.
- Összejöttünk –nyomott arcára puszit Harry.
- Ennek igazán örülök –mondta Liam.
- Hát még én –vigyorogtam.
Leültünk reggelizni, de Hazza továbbra sem hagyott fel a szekálásunkkal.
- Na, és kellett az ajándékom? –harapott bele a szendvicsébe.
- Most már abbahagyhatnád –állt fel Liam, aminek hatására a fürtös torkán akadt a falat.
- Harry, Harry –ütögette kétségbeesetten a hátát Leila.
- Megvagyok –nyelt egyet.
- Legalább abbahagyod –öltöttem rá nyelvet.
Nem csak Harold hülyeségét hallgathattuk egésznap, a többiek is rákezdtek. Bár a csajok mindig megfenyegették őket valamivel, de ez sem riasztotta el a 4 srácot. Nálam a pohár akkor telt be mikor elmentem Louis előtt és most sem hagyta ki az alkalmat:
- Csak nem megnőtt a pocakod? –simította meg a hasam.
- Na jó, elég legyen. Nagyon gyerekesek vagytok és ez kezd az agyamra menni –kicsit hangosabbra sikeredett mint akartam.
Dühöngve otthagytam és berontottam Harry szobájába, szerencsére semmi fontosat nem szakítottam félbe.
- Harry, kérlek menj ki –mutattam az ajtóra.
- Megijesztesz –ment ki.
- Mi baj? –bámult rám Leila.
- Honnan tudjátok, hogy mi történt tegnap?- ültem le az ágyra.
- Mindent úgy hagytatok, a gyertyák égtek. 10 körül értünk haza és nálatok szokatlanul nagy csend volt –mondta.
- Basszus, de akkor is viselkedhetnének érettebben –sóhajtottam.
- Nem ártana. Na, de mesélj csak –könyökölt térdeire és kezébe tette az arcát.
- Jó volt- vontam vállat nyelvöltéssel együtt.
- Ennyi? Jó volt és kész?
- Bocs, hogy nem mondok el minden részletet –vigyorogtam.
- De, de. Pedig elfogsz.
- Legyen elég annyi, hogy Liam nagyon figyelmes és óvatos volt –vörösödtem el.
- Oooooh, úgy örülök nektek –ugrált ültében.
- Most te jössz. Mi van Harryvel? –löktem meg.
- Hát, összejöttünk.
- Részletesebben! –szóltam rá.
- Csak ha te is –makacskodott.
- Egy kicsit más a kettő.
- Jó, jó, igaz. Tegnap, ugye betuszkolt a kocsijába, hogy kettesben hagyhassunk titeket. Sétáltunk meg kajáltunk, közben rengeteget beszélgettünk. Épp egy padon ültünk, amikor bejelentette, hogy valami fontosat akar mondani, nem igazán értettem mit akarhat. Aztán elmondta, hogy már elég régóta tetszem neki és szeretné, hogy ha nem csak barátok lennénk.
- Juj –ezt mind mondtam.
- Igen, juj. Ennél a résznél teljesen ledöbbentem, azt hittem csak viccel velem, vagy kandikamera vagy hasonló. Látta rajtam, hogy nem tudom hová tenni és még egyszer elmondta ugyanazt, az arcán tükröződött, hogy izgul a válaszom miatt. Mint nagyon jól tudod, nekem sem közömbös, így tehát én is elmondtam neki. És most járunk –csapta össze tenyerét.
- Őszintén nagyon örülök nektek, tudtam én, hogy egyszer elmondja.
- Te tudtad? –kerekedett el a szeme. Upsz.
- Hát, igazából… Igen. Még aznap mondta el mikor mindannyian bent voltunk nálad a kórházban –vallottam be.
- És ezt te csak most mondod? –förmedt rám.
- Bocsi, azt akartam, hogy tőle tudd meg.
- Megbocsájtva –mosolygott- most már úgyis lényegtelen.
- Az és annyira örülök –levakarhatatlan vigyor ült az arcomra.
- Esküszöm jobban oda vagy mint én –nevetett.
- Szerintem is.
- Kopp, kopp –hallottuk Harry hangját az ajtón kívülről.
- Gyere be –kiáltotta Lei.
- Vége a csaj csevejnek? –kérdezte.
- Vége –bólintottam- most hagylak titeket turbékolni.
- Köszi pocos –vigyorgott Hazza.
Visszatért az idegességem. Nem szóltam semmit csak betrappoltam Liam szobájába és kicsit erősebben csaptam be az ajtót.
- Jól vagy? –kérdezte Liam, miközben elfeküdtem mellette az ágyon.
- Megint baromkodnak -sóhajtottam.
- Beszéljek velük újból? –simogatta a karom.
- Elsőre se használt, de azért megpróbálhatod –erőltettem mosolyt az arcomra.
Elindult, hogy fejmosást tartson, én meg reménykedtem, hogy most hatással lesz rájuk, mivel a délelőtti próbálkozása nem járt sikerrel. Párperc múlva kiabálásra lettem figyelmes, nem volt túl hangos, de ahhoz elég, hogy halljam.
- Mit képzeltek, nektek semmi sem szent? –hallottam Liam hangját.
Nem gondoltam, hogy ennyire komolyan veszi. Még tartott egy darabig a fejmosás, nem hallottam a többiektől tiltakozást, vagy választ. Végre valaki közbe szólt, de nem ismertem fel a hangot és amit mondott sem igazán illett a helyzethez.
- Hello srácok, megjöttem. Már megint mi a vita tárgya? –kérdezte egy lány, tippem sem volt, hogy ki lehet az.

20.rész – Paranormal Harry

Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok... de a suli.:ss Viszont végre megjött az új rész.:D Jó olvasást!;)♥

 *Liam szemszög*

- Basszus –törtem utat az emberek között. Jeni a bárpultnál ült és egy idegen pasival beszélgetett, ahogy közelebb értem már azt is hallottam, hogy miről.
- Bocsi, de van barátom –hajtott fel egy poharat Jeni.
- És akkor mi van? –simította meg combját a srác.
- Mondom, hogy van pasim, hagyjál –lökte el a kezét.
- Kit érdekel a pasid? –próbálta megcsókolni.
- Azt mondta, hogy hagyd békén –rántottam el.
- Vedd le a kezed rólam. Te vagy a ribanc stricije mi? –biccentett.
- Mit mondtál a barátnőmre? –kezdtem felhúzni magam.
- Jól hallottad –az arcára önelégült vigyor ült –egy kis ribanc.
- Te –ütöttem ököllel az arcába.
- Liam ne, hagyjad –sikított Jeni.
- Mit képzelsz? –ütött vissza.
- Na mi van, csak ennyi megy? –emeltem a kezem, de valaki lefogott.
- Nyugalom –mondta Zayn.
Jenibe karoltam és otthagytam azt a barmot.
- Miért csináltad? Kis híja volt, hogy kidobjanak –mondta Eleanor.
- Nem érdekel –dühöngtem- menjünk.
A hazaúton a többiek hangosan énekeltek, én pedig forrtam a volán mögött.
- Én még nem akarok aludni –toporzékolt Niall az előszobában.
- Horrorfilm, horrorfilm. Nézzünk horrort –ugrált Jeni.
- Oké –üvöltött mindenki.
- Buu –ijesztette meg hátulról Louis, aminek egy fülsüketítő sikoly volt az eredménye.
- Én piás bandával nem filmezek –mondtam.
- Legalább lenyugszol. Na, kérlek –könyörgött Jeni.
- Legyen –adtam meg magam.
A Paranormal Activityre esett a választás. Már láttam, elsőre még úgy ahogy megrémisztett egyszer-kétszer, de másodszorra, egyáltalán nem volt ijesztő.
- Miért ezt kellett? Nem fogok tudni aludni –rágcsálta barátnőm a plédje szélét.
- Nem is ijesztő –nevetett Lou.
- De, egy kicsit az –bújt hozzá El.
- Végre aludhatunk –ásítottam és próbáltam felhúzni Jenit.
- Én innen el nem mozdulok. Félek elmenni a szobáig –remegett, úgy néz ki, tényleg félt.
- Melletted megyek –mondtam.
- Nem jó –szorította a plédet.
- Ne nyávogj már –kaptam az ölembe.
- Kapcsold fel a villanyt –mutatott a sötét folyosó felé.
- Most már letehetlek? –kérdeztem a szobába érve.
- Igen –bólintott. Amint földet ért elsprintelt az ágyig és a takaró alá bújt.
- Most tényleg olyan vagy, mint egy 5 éves –nevettem.
- Nem vicces.
- Egy kicsit az –oltottam le a lámpát.
- Ne. Kapcsold vissza –sikított.
- Lámpánál akarsz aludni? –tettem, ahogy kérte.
- Igen, de a kicsi elég lesz –kapcsolta fel azt- most már a nagyot lekapcsolhatod.
- Ennyire félős vagy? –feküdtem be mellé.
- A vérengzősöket simán végig nézem, de az ilyen szellemesektől vagy miktől frászt kapok. Leilával egyszer hasonló videókat nézegettünk a sötét szobában, az a vadbarom meg megijesztett. Majdnem kiugrottam az ablakon –mesélte.
- Komolyan? –röhögtem.
- Ki nevetsz? –vágott durcás arcot.
- Meglehet.
- Megbocsájtom –húzta magára a karom –csak ezt le ne vedd rólam.
Egész hamar bedobtam a szunyát, de alig pár óra múlva valaki felébresztett.
- Buu –üvöltötte Harry az ágyunk mellett állva, pont mint a filmben.
Jeni nagyon megijedt, hatalmasat sikított és még sírni is elkezdett.
- Ezt a Harold miatt –mondta Harry.
- Te elmebeteg vadállat –csorogtak a könnyek Jeni arcán.
- Bocsi, nem gondoltam, hogy ennyire megijesztelek –sajnálkozott.
- Amúgy is félt, te hülye –simogattam barátnőm hátát- nyugi!
Hazza akciójának köszönhetően Jeni vacogott a félelemtől és órákba telt, amíg elaludt.
Másnap mindenki szörnyen festett a másnaposság miatt, épp ezért csak ültünk otthon, semmit nem csináltunk. Viszont az azt követő naptól kezdve vége volt a henyélésnek, kezdődtek a koncertek. Jenit általában csak reggel és este láthattam, de volt, hogy még akkor sem. Talán rosszabb volt, mint mikor 2 hónapig nem is láttuk egymást. Naponta 10 percem volt csak rá, ami miatt szörnyű lelkiismeret furdalásom volt. Közben szerveztük a közelgő 18. szülinapját, persze titokban. A szülinapja előtti napra sikerült elintéznem, hogy szabad legyek és elvittem a beígért London Eyeozásra.
- Mikor jövünk már mi? –toporzékolt Jeni a sorban állva.
- Mindjárt, türelem –mondtam.
Csak mi voltunk a kabinban. Ő az oldalára tapadva gyönyörködött a kilátásban.
- Gondolj bele, ha akkor nem kapom azt az sms-t most nem lennék itt –meresztette a szemeit.
- Igen, és már tudod, hogy ki volt a titokzatos jóakaród?
- Öhm, fogalmam sincs –fordult el a tájtól.
- Akkor hívjuk fel –nyújtottam a kezem.
- Oké –helyezte bele a telefonját.
- Mennyi üzenet jött azóta –görgettem lefelé az üzenetek között –megvan. Kicsörög. Haló, kivel beszélek?
- Te hívtál –szólt bele egy fiatal lány hang.
- Liam Payne, na most te jössz –hangosítottam ki.
- Komolyan? –sikított- Én Claire vagyok. Miért hívtál?
- Nem te küldted a barátnőmnek azt az üzenetet pár hete?
- Ja, de igen, én voltam.
- És honnan volt a videó, és a számomat honnan szerezted meg? –szólalt meg Jeni is.
- Nem akarom elmagyarázni telefonba.
- Oké, akkor nem találkozhatnánk valamikor? –kérdezte Jeni.
- De, persze- hallani lehetett a hangján, hogy örül.
- 2 óra múlva, ide tudsz jönni a London Eyehoz? Várjunk, egyáltalán a közelben laksz?
- London mellett lakom, szerintem oda érek addigra.
- Oké, köszönöm. Akkor találkozunk, szia –köszönt Jeni.
- Szia –tettem én is így.
- Sziasztok –búcsúzott Claire.
- Te most tényleg találkozni akarsz vele? Mi van, ha valami elmebeteg? –néztem barátnőmre.
- Persze, elmebeteg. Tényleg olyan volt a hangja, mint aki megakar ölni. Meg, ha így lenne miért küldte volna a videót?
- Igazad lehet, de én is maradok –jelentettem ki.
- Nem maradsz, tudok vigyázni magamra. Meg ha itt vagy nem valószínű, hogy tudna normális maradni.
- Már miért ne lenne normális? –kerekedett el a szemem.
- Egy: hallottad te azt a sikítást? 2: nézz végig magadon –kacsintott.
- Igazad lehet –vigyorodtam el.
- Pf, egós.
- Te mondtad –emlékeztettem.
- Akkor is. Na, de most még van 2 óránk, mit csináljunk addig? –kérdezte.
- Először is várjuk meg amíg leérünk, utána meg ehetnénk valamit.
- Oké.

*Jeni szemszög*
London gyönyörűséges az Eyeról. Sikerült meggyőznöm Liamet arról, hogy ne kísérjen el a találkozásra a lánnyal, vagyis Clairel. Nagyon kíváncsi voltam ki lehet az, hogy néz ki, honnan volt meg neki a videó és a számom. Izgatottan álldogáltam a megbeszélt hely előtt, amikor valaki mellém lépett:
- Jeni, ugye? Én Claire vagyok–kérdezte a korombeli lány.
- Igen, szia Claire. Hogy vagy? –mosolyogtam a lányra, úgy tűnt ő is izgatott egy picit.
- Jól, köszi. És te? Megvagytok Liammel? –érdeklődött.
- Megvagyunk, neked köszönhetően. Leülünk oda? –mutattam egy padra.
- Persze. Semmiség volt. Imádom Liamet és te is szimpatikus vagy, aranyosak vagytok együtt. Nem akartam, hogy az apám hülyesége miatt szétmenjetek –ültünk le.
- Mi? Az apád hülyesége miatt? –kérdeztem vissza.
- Igen. Igazából –vörösödött el és a fejét is lehajtotta- ő vette fel a csóknak nem igazán nevezhető próbálkozást. Tudod, ő az egyik tv csatornának dolgozik. Akárhogy is próbáltam lebeszélni arról, hogy elküldje a videót, nem ment. Persze ott csak azt a részletet tették be a műsorba. Apu laptopjáról megszereztem a videót és ha már neki köszönhetően lett egy kisebb botrány, gondoltam legalább te tudd az igazságot, nem bírtam volna azzal a tudattal élni, hogy egy félreértés miatt szétmentetek. Kérlek, ne haragudj az apámra, csak nagyon kellett neki a pénz –mesélte könnyes szemekkel.
- Nem haragszom, nyugi. Persze örülni sem örülök, de részben megértem –nyugtatgattam.
- Tényleg? –kapta fel a fejét.
- Persze –küldtem felé egy bíztató mosolyt- meg nem csak ő tehet róla. Láttam a majdnem csókot, de én is csak pont a legrosszabb pillanatot, tehát ha nem lett volna benne a tv-ben, akkor is tudtam volna róla.
- Értem, kicsit megnyugtató, hogy nem teljesen apa tehet róla –mosolygott.
- A számomat honnan szerezted meg? –húztam fel a szemöldököm.
- Ilyen szülői háttérrel egyszerű –válaszolta, inkább nem kérdezősködtem tovább.
- Ezek szerint szereted a One Directiont. Ki a kedvenc?
- Hát, igazából Liam, de többieket is nagyon imádom, de őt talán egy nagyon, nagyon picike fokkal jobban. Gondolom neked is.
- Nem, igazából Harry a kedvencem, teljesen belevagyok zúgva, csak azért járok Liammel, hogy közel legyek hozzá –nevettem.
- Gondolhattam volna, de ő most úgyis másra hajt –nevetett ő is.
- Kire? –kerekedtek el szemeim.
- Igazából nem tudom pontosan, hogy ki az, de Twitteren folyamatosan írogat valami LeilaLove1D-nek. Meg állítólag amikor Magyarországon voltak látták vele egypárszor. Te nem tudod ki az?
- Basszus, már megijedtem, hogy valaki más. Igazából Leila a legjobb barátnőm, és hát eléggé szimpatizálnak Hazzával –magyaráztam.
- Tényleg? Ha a legjobb barátnőd akkor nem lehet rossz ember.
- Nem is az. Imádom azt a leányt –vigyorogtam- És kedvenc dalod tőlük? Eleanorral és Perrievel hogy állsz? –faggattam.
- A dal a Moments, egyszerűen imádom, gyönyörű szám. Eleanor nagyon szimpatikus és Perrievel sincs különösebb bajom. Mindkettőjükkel úgy vagyok, meg persze veled is, hogy ha a srácok boldogok így, akkor hajrá. Te kedvenc dalod? Milyennek ismerted meg őket?
- Kedvenc dal az I wish, meg az I wantot is imádom, meg igazából az összest. Eleanor nagyon, de nagyon aranyos lány. Az utóbbi időben sokat segített nekem. Perrie is aranyos, mostanában kicsit megváltozott, de így is bírom.
- Értem. És milyen együtt lakni a fiúkkal? Nem mennek az idegeidre?
- Néha, egy picikét idegesítőek, de én sem hagyom őket ám.
- Na, mesélj –biccentett.
- Louist a répával szoktam idegesíteni. Egyszer vittem neki egy répa lufit, meg egyszer egésznap répás pólóban mászkáltam. Válaszul mindig halálra csikizett, szörnyen csikis vagyok.
- Megérdemelted –nevetett.
- Hékás, ezek szerint nem is akarod, hogy meséljek még? –idegesítettem.
- Bocsi, bocsi. Mesélj –meresztetett bocsi szemeket.
- Akkor. A múltkor Harryt le Haroldoztam, amire bosszút esküdött és amit meg is kaptam. Aznap este elmentünk bulizni, miután hazaértünk pedig megnéztük a Paranormal Activityt, csak jelzem, hogy szörnyen félős vagyok. Nagy nehezen sikerült elaludnom a film után, az a barom Harry meg beállt az ágyunk mellé és felébresztett. Annyira megijesztett, hogy még sírtam is.
- Nem mondod –röhögött ki.
- Ne már, nem vicces. Amúgy ezeken kívül még voltak jó pillanataink.
- Gondolom.
- Az 1D mellett nem unalmas az élet –mondtuk egyszerre, mire röhögésben törtünk ki.
- Koncerten is olyan hülyék voltak –törölgette a szemét.
- Beszélgetni is tudtál velük?
- Sajna nem. Csak a nézőtérről láttam őket. Dedikálásokon sosem kerültem sorra, az utcán meg még nem volt szerencsém összefutni velük. Gondolhatod milyen meglepő érzés volt amikor meghallottam Liam hangját a telefonban.
- Ismerős érzés –emlékeztem vissza, arra amikor először hívott.
- Ismerős? De ti nem egy koncerten jöttetek össze?
- A koncerten csak találkoztunk, de nem ám úgy megy, hogy beszélünk 2 szót és már járunk is.
- Pedig jó lenne –bólintott- de akkor mi volt? –kérdezte, én pedig elmeséltem neki az egész történetet. Azt, hogy leírta a telefonszámom, amiről nem tudtam, hogy az és, hogy párnap múlva felhívott. Elmeséltem Clairenek, hogy randiztunk is, még Pesten és, hogy az összejövésünk sem egy csettintésre sikerült.
- Azta –mondta tátott szájjal- neked aztán jól összejött, pedig egy kis országban laksz.
- Nagy szerencsém volt. Életem legjobb napja volt az a koncert.
- Gondolom. Mázlis –ütött vállba.
- Megakarod ismerni te is őket? –ütöttem vissza.
- Én? –szemei 2 méterese nyíltak.
- Igen, te.
- Ezt kérdezni kell? –vigyorgott.
- Akkor menjünk –álltam fel.
A srácok kb. 15 percre laknak a London Eyetól, de ez a röpke idő is elég volt, hogy mind a ketten kikészüljünk. Claire nagyon ideges lett és folyton azt hajtogatta: „Ezt nem hiszem el.” Ez már teljesen megőrjített, de aranyos volt ahogy izgult. Amikor már az ajtó előtt álltunk úgy tűnt, hogy el is fog ájulni.
- Felkészültél? –szorítottam meg a kezét, miközben mosolyogtam rajta.
- Nem teljesen –rázta meg a fejét.
- Oké, akkor mehetünk –nyomtam le a kilincset.
A házban senkit sem találtunk, mindenki kint volt a kertben, épp grilleztek. Elindultam feléjük, de pár lépés után feltűnt, hogy Claire még mindig az ajtóban áll.
- Gyere már. Nem fognak megenni, ugyanolyan emberek, mint te vagy én -húztam magammal.
- Csak ők híresek, helyesek, csodás a hangjuk, van egy hatalmas házuk és sok pénzük is –motyogta, míg ki nem értünk.
- Hello srácok, Ő itt Claire –mutattam újdonsült barátnőmre.
- Sziasztok –köszönt a lány mellettem, most már mosolyogva. Sikerült összeszednie a bátorságát.
- Haliho Claire –ugrált hozzánk Harry.
- Szia, ki vagy? –biccentett felénk Louis.
- Ne bunkózz –lökte oldalba Eleanor- bocsi Claire.
- Semmiség –legyintett- nem sokszor jelenhet meg nálatok egy tök idegen csaj, csak úgy a semmiből.
- Hát nem is szokott –bólogattam.
- Neked köszönhetjük, hogy még együtt vagyunk? –kérdezte Liam, miközben a kerti bútorra telepedtünk.
- Lényegében igen, ahogyan azt is, hogy majdnem szétmentetek –hajtotta le a fejét.
- Már mondtam, hogy amúgy is láttam –förmedtem rá.
- Jó, jó. Ilyenkor kicsit ijesztő vagy –nevetett.
- És amúgy merre laksz, hány éves vagy, melyikünk néz ki a legjobban, stb.? –faggatta Niall.
- Melyikőtök néz ki a legjobban? Most komolyan, milyen kérdés ez? –fordultam felé.
- Csak kíváncsiság –vont vállat.
- Itt lakom London mellett, nemrég töltöttem be a 18-at –válaszolta Claire.
- Kimaradt, hogy melyikünk a leghelyesebb –emlékeztette Zayn.
- Direkt. Ugyanannyira mind az öten –vigyorgott a lány.
- Ne már, döntened kell –szólt rá Harry.
- Biztos tudni akarjátok?
- Aha –bólogattak mind az öten.
- Hát… szerintem… Liam –pirult a lány.
- Basszus- nyavajgott Niall.
- Tudtam-ült ki önelégült vigyor barátom arcára.
- Egós, megint –jegyeztem meg.
- Nem én mondtam –ingatta a fejét.
- Csalás –biggyesztette le a száját Harry.
- Ez van srácok –öltött rájuk nyelvet Liam.
- Ez kellett az egójának –néztem Clairere.
- Második? –nézett rá hatalmas szemekkel Louis.
- Nem állítok sorrendet –rázta a fejét a lány.
- De, de. Különben irány a medence –indult felé Zayn.
- Jól van. De csak a második, tovább nem sorolok.
- Oké, csak mondd már –türelmetlenkedett Niall.
- A második… Niall.
- Há –ugrott fel a szöszke.
- Pf, csalás –durcáztak a többiek.
- Nekem te vagy az első –cirógatta meg Eleanor Louis fejét.
- És én kinek leszek az első? –nézett körbe Harry –Zayn Perrienek az. Niall 2. Clairenél, de mivel Liam foglalt Niall is elsőnek számít. Meg itt vagytok ti –mutatott Louékra.
- Nyugi, nem olyan nagydolog ez. Meg amúgy is, van akinél te vagy az első –kacsintottam.
- Pl.? –húzta fel a szemöldökét.
- Sok millió rajongó? –néztem rá.
- Konkrétum nincs? –próbálkozott.
- Leila –vágta rá El.
- Ha be is jövök neki, tuti nem vagyok első –ült ölbetett kézzel.
- Tán gondolatolvasó vagy? –kérdezte Claire.
- Hát persze, hogy az –bólogattam- felhívom Leilát és megkérdezzük.
- Nem kell, annyira nem fontos –vágta rá Harry.
- Oké, de akkor hagyjuk ezt a témát.
Nagyon finom lett a fiúk grillje és Clairel is mindenki jól kijött. Sokat baromkodtunk még, de új barátunknak mennie kellett és ezzel mi is befejeztük a sütögetést. Egésznap eszembe sem jutott, hogy holnap szülinapom, csak mikor elsétáltam a konyhai naptár előtt amibe hatalmas betűkkel bevolt írva másnapra, hogy „Jeni Szülinap!” Volt egy olyan érzésem, hogy készülnek valamire, mert este elég furcsák voltak, túl nyugodtak.

19.rész – A jóakaró

Holnaptól kezdve suli, ezért sajna kevesebb időm lesz írni, tehát nagyjából hetente csak 1 részt rakok fel, sajnálom.
Nagyon hálás vagyok a kommentekért és a látogatottságért..Köszönöm*-*!♥♥

Még a széken ültem, de már készültem indulni, hogy felülhessek a gépre, amikor kaptam egy üzenetet ismeretlen számról, megnyitottam és ez állt benne:
„Nagyon fontos, hogy megnézd ezt a videót.
Egy jóakaród.”
Megnéztem a mellékelt videót. Alig volt pármásodperces az egész, mégis sírni kezdtem tőle. Nem a szomorúság lökte ki a könnyeket, hanem a boldogság és a lelkiismeret furdalás. Tévedtem és ennek elmondhatatlanul örülök, viszont a lelkiismeret furdalás is marcangolt. Ebben a pár pillanatban láthattam azt is, amit akkor, előző nap nem. Azt, hogy a lány megcsókolta Liamet, de Ő ahelyett, hogy visszacsókolta volna, eltolta magától és ez volt az, amit én akkor nem láttam. Lemaradtam róla. Csak annyinak voltam szemtanúja, hogy ajkaik egymásra tapadnak és már el is fordultam, a lényeget nem vártam meg.
- Basszus, én hülye- csapkodtam fejemhez a telefonom- már majdnem hazamentem.
Nem érdekelt, hogy mennyit költöttem a jegyre, az sem, hogy a csomagjaim már a gépen vannak. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam ki a reptérről és kerestem egy taxit. Odaértem a srácok házához és kopogás nélkül berontottam, de senkit sem találtam. Gyorsan felhívtam azt, aki utoljára hívott.
- Jeni. Ugye még nem vagy a gépen? Ha igen, kérlek szállj le, itt vagyunk a reptéren –hallottam Liam szipogó hangját.
- Itthon vagyok –válaszoltam.
- De hát a géped még csak most fog indulni –hüledezett.
- Nálatok itthon, a házatokban.
- Nem mész el? Mit keresel ott? –kérdezgetett.
- Oda megyek - nyomtam ki a beszélgetést. Úgy döntöttem, hogy a reptérre megyek és meglepem őket. Ismét fogtam egy taxit. Az idő amíg odaértünk csigalassúsággal telt, óráknak tűnt. A főbejárat előtt előre dobtam a fizetendő pénzt, kicsaptam az autó ajtaját és őrült sebességgel rohanni kezdtem. Rengetegen voltak, elsőre nem sikerült megtalálnom őket, de mégis csak a One Direction, nem volt olyan nehéz dolgom. Mindenkit egyesével fedeztem fel, a nevemet kiabálták. Liam lett meg utoljára, nagyjából 15 embernyire volt tőlem. Épphogy nem löktem fel a közöttünk állókat, de nem érdekelt, százzal csapódtam barátomba. Nagyon megleptem, de magához szorított és egyszerre skandáltuk: „Sajnálom.”
- Te meg mit sajnálsz? –kérdezte, könnyes arccal.
- Hogy nem hittem neked és azt, hogy majdnem elkövettem életem legnagyobb hibáját és itt hagytalak. Most már mindent tudok, nagyon, de nagyon sajnálom –sírtam hozzábújva.
- Nincs mit sajnálnod, pont azt láttad amit nem kellett volna, én se hittem volna magamnak. Én sajnálom, hogy akkor úgy kiborultam, de… Tényleg sajnálom, te csak rákérdeztél én meg begőzöltem.
- Mi az a de? –néztem fel rá.
- Semmi, vagyis igazából… Én tényleg találkoztam Danivel, de csak, mint barátok és nem úgy, ahogy ott írták. Sajnálom, hogy nem mondtam el –harapott a szájába.
- Liam –fúrtam a mellkasába az arcom.
Nem érdekelt, hogy találkoztak, ez volt a legkisebb bajom.
- Sajnálom, hogy meggyanúsítottalak Niallal, holott én hazudtam neked –folytatta a sajnálkozást. – A lehető legnagyobbat hibáztam a veszekedésnél és, ha elvesztettelek volna egy hülyeségem miatt… Azt sosem bocsájtottam volna meg magamnak.
- Liam, nincs miért bocsánatot kérned.
- Szeretlek –súgta a fülembe.
A szájába súgtam ugyanazt, majd megcsókoltam.

Mindenki megkönnyebbült, hogy kibékültünk és, hogy nem megyek haza. A bőröndjeimet sikerült visszaszerezni mielőtt repültek volna egy jót. A nap további részét együtt töltöttük Liammel, fél méternél távolabb nem mentünk egymástól. Nagyon jó érzés volt, hogy kibékültünk és, hogy végre ismét a karjaiban lehetek. Azt hiszem ez volt eddigi életem legrosszabb 3 napja. Estére már sikerült kettesben is maradnunk. Liam az ölembe hajtotta a fejét és úgy veséztük a „Leila és Harry miért nem járnak már?” témát.
- Ha Lei is itt lenne egyszerűbben menne –mondtam a haját piszkálva.
- Igazad lehet, megoldjuk valahogy.
- Amúgy hol voltatok reggel Harryvel? –kérdeztem.
- Uncsi megbeszélés –harapdálta a gatyámat.
- Hagyd már abba, csikis –ráztam meg a fejét.
- Csikis? –húzta fel a szemöldökét és rám vetette magát.
- Ne! Visítani fogok és azt te nem akarod –próbáltam lelökni magamról.
- Túlélem –mondta miközben a nyakamat puszilgatta és a hasam csikizte.
- Liam, ne. Tényleg nagyon csikis vagyok –vinnyogtam.
- Tudom, épp ezért csinálom.
Megelégeltem, hogy halálra csikiz én meg nem teszek ellene semmit. Apró puszikat nyomkodtam az arcára, majd áttértem a nyakára és a vállára. Ennek hatására egyre erőtlenebbül harcolt ellenem, míg végül teljesen abba nem hagyta.
- Csaltál –hajolt fölém.
- Szerelemben, háborúban mindent szabad –adtam meg a végső döfést és megcsókoltam- ki kéne pakolni a bőröndömből.
- Neked fontosabbak a ruháid, mint én? –próbált megcsókolni, de nem hagytam.
- Gondolj bele. Te nem gyűrődsz össze, nem kell kivasalni téged. Nem nehéz választani, mert belőled csak egy van. Ellenben a ruháim.
- Így állunk? Akkor menj és pakolj –játszotta el a durcást.
- Oké –álltam fel mellőle.
- Segítek –követett.
Pakoltuk be a szekrénybe a cuccokat, azok mellé amiket nem raktam el. A pólók között megpillantottam egy égszínkék ismeretlen fölsőt. Nagy nehezen kirángattam és rájöttem, hogy ez egy darabja Leila Louis-korszakos ruháinak. Az alapja sima kék és a közepén egy vigyorgó répa, aminek kezei és lábai is vannak.
- Ha-ha. Lou holnap megkapja –fogtam magam elé.
- És te is megkapod –mosolygott Liam.
- Megéri –dörzsöltem össze ördögien a tenyerem- de jó ez egyáltalán rám?
- Próbáld fel.
- Az lesz. Fordul –írtam le egy kört az arca előtt.
- Gonosz vagy –tett, ahogy kértem.
A biztonság kedvéért én is megfordultam. Már levettem a fölsőm, de a másik még nem volt rajtam és Liam hátulról átölelt.
- Azt mondtam fordul.
- De nem mondtad, hogy meddig –búgta a fülembe.
- Liam! –kibújtam az öleléséből és felhúztam a pólót.
- Nem hiszem el, hogy ilyen gonosz vagy.
- Én meg azt, hogy nem tudsz még várni egy kicsit.
- Tudok, de tudod te, hogy milyen nehéz ez, amikor így néz ki a barátnőm –mutatott végig rajtam.
- Na, éppen ezért nem értem.
- Te nem vagy százas leány.
- De az vagyok és ha már témánál vagyunk. Elkell mondanom valamit.
- Mond csak –ölelt újból magához.
- Még… én még… még nem voltam együtt senkivel -suttogtam alig hallhatóan.
- Értem. Hát ezért nem akarod elsietni. Akkor várunk –puszilta meg az orrom.
Tv nézés közben aludtunk el mindketten, én a mellkasán fekve. Az éjszaka közepén megszomjaztam, ezért nindzsa-módban megpróbáltam kiosonni. A konyhában égett a lámpa, arra számítottam, hogy Niall eszik valamit, de helyette Louist találtam kakaót kortyolgatva.
- Szia, ilyenkor kakaó? –nyitottam ki a hűtőt.
- Ilyenkor bubis víz? -kavargatta a bögre tartalmát.
- Pontosan –fordultam felé.
- Mi ez a póló? –mutatott rám. Úgy tűnik elfelejtettem visszacserélni.
- Áh, a kedvedért van –vigyorogtam.
- Te kis… -tette le az italát és rám rontott.
- Ne, hogy megcsikizz. Felébresztem az egész házat –emlékeztettem.
- Ébrezd –mondta és csikizni kezdett.
Sajnos ellene nem vethettem be, amit Liamnél, de mindent megtettem amit lehetett. Torkom szakadtából sikítoztam, aminek következtében 5 mérges, álmos fej jelent meg a konyhában.
- Mit műveltek? –ásított Zayn.
- A pólója –hagyta abba a csikizést Lou.
- Répa –nevetett Niall.
- Egy répás póló miatt kelltettek fel? –mérgelődött Eleanor.
- Bocsi, de így legalább abbahagyta –sajnálkoztam.
- Abbahagytam? –húzta fel egyik szemöldökét.
- Igen Louis, abbahagytad –hátráltam.
- Nem-nem –közeledett Lou.
- Megint sikítok –figyelmeztettem.
- Már mindenki fent van, mindegy –próbált elkapni.
- Ne, ne, ne, ne –visítoztam menekülés közben és befutottam Liam mögé –védj meg.
- Louis –fogta le, amikor ő is elért hozzánk.
- Kérlek –próbálta megkerülni.
- Bocs haver.
- Kabbe –legyintett és hátrább lépett.
- Köszi –pusziltam Liam nyakát hátulról.
- Akkor aludhatunk végre? –indult el Harry a szobája felé.

Másnap ismét felvettem a répás pólót, de mindig csak úgy mentem Lou közelébe, ha volt velem valaki aki megmentett, de ennek ellenére is sikerült elkapnia párszor.
- Harry, ments meg –kiáltottam a srác mögé bújva.
- Harry –jött oda Louis is- menj arrébb.
- Oké –lépett el előlem.
- Ne már –sikítottam, miközben mindketten csikizni kezdtek.
- Hagyjátok már békén –jelent meg Liam.
- Soha –kiáltotta Harry.
- De igen –fejtette le rólam őket.
- Köszönöm –poroltam le magam.
- Nem is kerültél a földre –jegyezte meg Harry.
- Részletkérdés Harold.
- Harold? Adok én neked Haroldot –indult el felém.
- Harry –tette elé a kezét Liam.
- Csalás –durcázott- majd amikor egyedül leszel és nem számítasz rá.
- Nem félek –öltöttem rá nyelvet.
- Hagyjátok abba, olyanok vagytok mint az 5 évesek –jött oda Zayn is.
- 5 évesek vagyunk, 5 évesek vagyunk –rohangált Larry Stylinson.
Nem bírtam csak állni és nézni őket, csatlakoztam hozzájuk.

*Liam szemszög*
Rohangált a szoba közepén a 2 hülyével együtt. Igen, Ő az én barátnőm és tökéletesen bele illik a mi kis családunkba.
- Louisval jobban összeillenek, mint veled –bosszantott Zayn.
- Te, mit képzelsz? –ütöttem vállba.
- Csak vicc volt –simogatta az ütés helyét.
- Ezek meg mit csinálnak? –állt mellénk Niall.
- 5 évesek –rántotta meg a vállát Zayn.
- Én is –kiáltotta a szöszi és csatlakozott hozzájuk.
- Ezt nem hiszem el –ráztam meg a fejem.
- Én sem –jelent meg Eleanor is, teljes volt a csapat.
A kanapé hátának dőlve néztük Zaynnel és Ellel, ahogy rohangálnak és nevettünk rajtuk. Nagyjából 20 perc múlva abbahagyták, de nem azért mert megunták, hanem elkezdtek fuldokolni.
- Megfulladok –karolt belém Jeni.
- Kellett neked rohangálnod –pusziltam homlokon.
- Igen is kellett. De azt hiszem lezuhanyozom –ment ki az előszobából.
Követtem a szobámig és az ágyon vártam meg amíg végez. Nyílt a fürdő szobaajtó és sikított:
- Jézusom, a frászt hoztad rám –ült le az ágy szélére.
- Bocsi –nyomtam puszit a nyakára- tényleg nem akartam –haladtam az arca felé- kérlek bocsáss meg –értem el a száját.
- Így elég nehéz nem megbocsájtani.
- Tényleg? –rántottam hátra és megcsókoltam.
- Tényleg –bólintott és játszott a hajammal.
- Sajnálom, az utóbbi napokat. Elmondhatatlanul sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod, én is hi…
- Halihó –rontott be Harry- upsz, bocsi. Úgy döntöttem, hogy megkell ünnepelni a béküléseteket, ezért ma… Dobpergést kérek… BULIZNI MEGYÜNK! –kiáltotta.
- Éljen –ugrott fel Jeni.
- Na akkor kilenckor indulunk –csapta be az ajtót.
- Hát ezt jól megbeszélte velünk –jegyeztem meg.
- Végül is nekünk szól a buli. Meg már amúgy is tök rég voltam –nyitotta ki Jeni a szekrény ajtót- na de mibe menjek? Eleanor, majd ő segít –rohant ki az ajtón.

Már többször is voltunk azon a helyen, amit Harry tervbe vett az estére. Nincs dugig tömve, de azért nem is üres, pont jó, hogy ne ismerjenek fel, vagy legalábbis ne zavarjanak.
- Ki mit kér? –kérdezte Harry, amíg mi elfoglaltunk egy boxot.
- Nekem hozz, amit gondolsz –válaszolta Jeni.
- Nem jó ötlet és még el sem múltál 18 –jegyezte meg Eleanor.
- Jó lesz az és most pont nem érdekel –mosolygott.
- Te tudod –mondta El.
Mindenki leadta a rendelést, én egy sima kólánál maradtam a vesém miatt.
- Basszus –szürcsölt Jeni az italába- rohadt erős.
- Mondtam, hogy nem jó ötlet –emlékeztette Eleanor.
- Nem baj –válaszolta és egy hatalmasat kortyolt a pohárból.
A többieknek sikerült rendesen leinniuk magukat, talán még El volt vállalható állapotban és Zayn is csak egy kicsivel volt rosszabb állapotban nála.
- Gyere, táncoljunk –rángatott Jeni.
- Megyek –álltam fel.
- Olyan jól érzem magam, tényleg nagyon rég voltam el bárhol is –kezdett a táncolásba.
- Örülök, hogy jól érzed magad –mosolyogtam, bár nem nagyon örültem, hogy berúgott.
- Miért, te nem? –simult hozzám.
- De igen.
- Biztos? –csókolgatta a nyakam, harapásokkal vegyítve.
- Persze, főleg most.
- Gondolhattam volna –közelített a szám felé, majd megcsókolt.
- Lassan haza kéne mennünk –húzódtam el.
- Már miért kéne? –kezdte újból a nyakam harapdálni- Azt hiszem készen állok.
- Mire?
- Hogy lefeküdjünk.
- Most? Ma? –hüledeztem.
- Persze te butus –pöckölte meg az orrom.
- Jeni, te részeg vagy. Tényleg mennünk kell –húztam a többiek felé.
- De én nem akarok –visított.
- Megyünk gyerekek –fordultam a srácokhoz.
- Ne már –húzta el a száját Niall.
- Jenit hol hagytad? –kérdezte Zayn.
Megfordultam és barátnőmnek hűlt helye volt.